A Washington Post szerint legalább huszonkét amerikai katona halt meg az iráni háborúban, néggyel több, mint amennyit a védelmi minisztérium nyilvános adatbázisa mutat. Hat kormányzati tisztviselő beszélt a lapnak a Pentagon belső halálozási kimutatásairól. Pete Hegseth védelmi miniszter cáfolta a jelentést. Az ügy azért több egyetlen ellentmondásnál, mert júliusban már egyszer eltűntek nevek ugyanabból a nyilvántartásból.
A cikk forrásai a védelmi minisztérium belső áldozat-nyilvántartási adatait ismerő tisztviselők, akik névtelenséget kértek. Öten közülük legalább huszonkét katonai halálesetről beszéltek. A hatodik huszonhármat mondott, február 28-tól számítva, attól a naptól, amikor a Trump-kormányzat Izraellel közösen megindította a háborút Irán ellen.
Ugyanez a tisztviselő hozzátette, hogy nem minden nyilvánosságra nem hozott haláleset kapcsolódik közvetlenül a harcokhoz, de valamennyi olyan amerikai személyzetet érint, aki a háború alatt a Közel-Keleten tartózkodott. És megemlített három amerikai katonai vállalkozót is, akik a hadműveletek kezdete óta haltak meg a térségben.
A Pentagon nyilvános adatbázisa, a Defense Casualty Analysis System – rövidítve DCAS – most tizennyolc halálesetet tartalmazott. Ebből tizennégy az „Epic Fury” hadművelet alatt szerepel, további négy pedig egy külön kategóriában, a tengerentúli műveleteknél, amely a júliusi, később összeomlott tűzszünethez kapcsolódik.
Hegseth védelmi miniszter cáfolta a jelentést. Itt érdemes megállni, mert a történetnek van előzménye. Júliusban a New York Times írta meg, hogy a Pentagon eltávolított adatokat a saját honlapjáról. Az oldal korábban tizennyolc elesett amerikai katonát sorolt fel, majd a szám tizennégyre változott. Három katonai tisztviselő akkor azt mondta a lapnak, hogy a módosítás annak a döntésnek a következménye, hogy kihagyják azt a négy katonát, akik az áprilisi, Trump által bejelentett tűzszünet után haltak meg.
Joel Valdez, a Pentagon megbízott sajtófőnöke ezt vitatta. Szerinte a változás „átmeneti adatzavarok” és „anomáliák” következménye volt, amelyek a honlapot érintették. Vagyis ugyanaz a négyes szám bukkan fel most újra. Júliusban négy név tűnt el a listáról, most négy név hiányzik róla. A Washington Post által megkérdezett tisztviselők konkrét eseteket is említettek, amelyek nem szerepelnek a megfelelő helyen a nyilvántartásban.
Devin Seibel őrmester május 31-én halt meg az iraki Irbilben, egy kiképzési balesetben. A védelmi minisztérium közleménye szerint az Inherent Resolve hadművelethez volt beosztva, amely az Iszlám Állam elleni folyamatos kampány, a neve azonban nem szerepel az Inherent Resolve kimutatásában a DCAS-ben. Sorffly Davius őrnagy március 6-án halt meg Kuvaitban, a Camp Buehring bázison, meg nem határozott egészségügyi vészhelyzet következtében. Davius negyvenhat éves volt, Queensben élt, és 2014 óta New York-i rendőrként szolgált. Az esetet vizsgálják.
A Pentagon közlése szerint február óta két szolgálati tag halt meg a Közel-Keleten olyan küldetés közben, amely nem kapcsolódott az iráni háborúhoz, olyan bázisokon, amelyeket iráni támadás ért. Egyikük neve sem szerepel névvel a DCAS-ben. A nyilvántartás pontossága nem technikai kérdés. Az Egyesült Államokban a katonai halálesetek nyilvános követése azért létezik, hogy a háború ára látható legyen – ne csak a családok tudják, hányan nem jöttek haza, hanem a választók is, akik a háborút viselő kormányt megválasztják vagy leváltják.
Amikor egy háborús veszteséglista úgy változik, hogy közben nem cáfolják a korábbi adatokat, hanem „anomáliára” hivatkoznak, az a nyilvántartás egész hitelét kérdőjelezi meg. Nem az a kérdés, hogy tizennégy vagy huszonkettő. Az a kérdés, hogy a szám bármelyik pillanatban csökkenthető-e. A háttérben a helyzet romlik. A Pentagon főfelügyelőjének közzétett jelentése szerint iráni csapások épületek és létesítmények százait rongálták meg vagy pusztították el amerikai bázisokon Kuvaitban.
A háború hét hónapja tart. A februári megnyitásakor Trump gyors lezárást ígért, márciusban azt mondta, „nagyon hamar” véget ér. Azóta összeomlott egy tűzszünet, a Hormuzi-szoros részben zárva van, és a J. P. Morgan elemzői ezen a héten azt írták: „Egyszerűen nem tudjuk, hogyan modellezzük a végjátékot.” Ebben a helyzetben derült ki, hogy a halottak számában sem lehet biztos senki.
