Két német tartomány választ, két héttel azután, hogy az AfD 43,9 százalékkal megnyerte a szász-anhalti választást. 1945 óta először szerzett szélsőjobboldali párt tartományi győzelmet Németországban. Mecklenburg-Vorpommernben a legutóbbi mérés szerint az AfD 37, a kormányzó SPD 34 százalékon áll. Berlinben viszont a Baloldali Párt vezet. A két eredmény együtt fogja megmutatni, hogy a német politika törésvonala kelet és nyugat között húzódik-e, vagy már mélyebben.
Mecklenburg-Vorpommernben a ZDF Politbarometer mérése szerint az AfD 37, a szociáldemokraták 34 százalékon állnak. A CDU hét, a Baloldal tíz, a Zöldek öt, a Sahra Wagenknecht-féle BSW négy százalékon. Az összehasonlítás öt évvel korábbról érkezik: 2021-ben az SPD 39,6 százalékot kapott, az AfD 16,7-et. Vagyis a szélsőjobb megduplázta a támogatottságát, a kormányzó párt pedig hat pontot vesztett – és ez elég ahhoz, hogy helyet cseréljenek.
A jelenlegi SPD–Baloldal koalíciónak a mérések szerint nem lenne többsége a hetvenegy fős tartományi gyűlésben. Két dolog tartja versenyben a szociáldemokratákat. Az egyik Manuela Schwesig miniszterelnök személyes népszerűsége. A Forschungsgruppe Wahlen szerdai elemzése szerint az SPD a hajrában épp abból profitál, hogy a választók az AfD-vel szembeni polarizációban őt látják az egyetlen valódi alternatívának. A közvetlen összehasonlításban a hivatalban lévő kormányfő fölényesen vezet.
A másik a bizonytalanok magas aránya: a megkérdezettek huszonegy százaléka még nem tudja, kire vagy hogy egyáltalán szavaz-e. Egy ilyen arány mellett a három pontos különbség semmit nem jelent. A választás tétje viszont nem csupán az, ki lesz a legerősebb párt. Ha az AfD győz, a többi párt választás elé kerül: vagy koalícióra lépnek egymással a szélsőjobb kizárására – ehhez viszont olyan összetételű együttműködés kellene, amely ideológiailag nehezen tartható –, vagy megdől az a húsz éve érvényes elv, amelyet Németországban „tűzfalnak” neveznek.
Szász-Anhalt épp ezt a kérdést tette élessé. Az AfD ott 43,9 százalékot kapott, a nyolcvanhárom fős tartományi gyűlésben harminckilenc mandátumot – három hiányzott az abszolút többséghez. A CDU 17,2 százalékra esett vissza, Friedrich Merz kancellár „az évtizedek legsúlyosabb vereségének” nevezte. A szász-anhalti AfD-t egyébként a német alkotmányvédelmi hivatal igazolt szélsőjobboldali szervezetként tartja nyilván.
Berlinben ezzel szemben egészen más politikai tájat találunk. A Forschungsgruppe Wahlen szerdai projekciója szerint a fővárosban a Baloldali Párt vezet 22 százalékkal, mögötte a CDU 20, a Zöldek 15, az AfD 18, az SPD 12 százalékon. Vagyis a két főszereplő a Baloldal és a kereszténydemokraták, akik az első helyért versenyeznek – az AfD a harmadik. Ez a kontraszt a vasárnapi választás igazi tartalma. Ugyanabban az országban, ugyanazon a napon, az egyik tartományban a szélsőjobb kormányra kerülhet, a másikban a Baloldali Párt lehet a legerősebb.
A szász-anhalti eredmény elemzői a gazdasági háttérre mutattak. A tartomány lakossága a rendszerváltás óta folyamatosan fogy, ma 2,12 millió. A vegyipar a régió gerince, de a magas energiaárak és a gyenge kereslet nyomás alatt tartják. A munkanélküliség 8,2 százalék. Mecklenburg-Vorpommernben hasonló a helyzet: a ZDF felmérése szerint a gazdaság a legégetőbb probléma, és az AfD különösen erős a vidéki területeken, ahol a szociális háttér döntően befolyásolja a szavazói döntést.
Van a történetnek egy olyan fejleménye is, amely megmutatja, mit jelent mindez a gyakorlatban. A Telegraph szerint Merz kancellár alternatív útvonalakat dolgoztat ki a keleti irányú NATO-csapatszállításokra, arra az esetre, ha AfD-vezetésű tartományi kormányok akadályoznák a katonai konvojok áthaladását. Németország a NATO logisztikai gerince: a nyugat-európai erők keletre irányuló mozgásának nagy része német területen halad át.
Vagyis, a szövetség működésének tervezésekor immár számolni kell azzal, hogy egy német tartomány nem működik együtt. Egy apró, de beszédes részlet: Mecklenburg-Vorpommernben a tizenhat évesek is szavazhatnak. Az a korosztály, amelyik a német újraegyesítés utáni harmadik évtizedben született, most először dönt arról, hogy az az ország, amelyben él, milyen irányba menjen tovább.
