Érzékelhetően fagyos, de visszafogott légkörben zajlott Trump és Merkel kancellár fehér házi találkozója. A sajtótájékoztatón előadott nyilatkozatok is homlokegyenest ellentétes véleményeket tartalmaztak, mindkét irányból burkolt, egyértelmű üzeneteket fogalmaztak meg.
Egyedül a NATO védelmi kiadások növelésében volt egyetértés, miután Németország ezt korábban is sürgette, és egyetértett a 2014-es NATO-csúcsértekezleten megfogalmazott céllal, hogy 2024-ig valamennyi tagállam a GDP (bruttó hazai össztermék) két százalékát védelmi kiadásokra fordítsa. Angela Merkel a német védelmi kiadások növelését ígérte a NATO-nak.
Önmagában a tény, hogy Trump fontosnak tartotta kijelenteni, hogy „Amerika változatlanul támogatja a NATO-t”, azt jelzi, hogy ez cseppet sem természetes, és nem biztos, hogy a jelenlegi amerikai vezetés alatt mindig így lesz. Ilyen abszurdot a legvadabb képzelőerővel bíró forgatókönyvírók sem tudnának kitalálni, hogy Amerika könnyen a NATO ellensége lehet.
Trump mindenesetre nem úgy találkozott Merkellel, mint egy szövetséges jóbarát, inkább mint egy ellenséggel. A felszín alatt súlyos törésvonalak húzódnak, amelyek a tájékoztatón elmondott nyilatkozatokból is kitűntek. Trump tovább hazudozik a határvédelemről és a terrorizmus összefüggéseiről, miközben amögött kizárólag rasszista indulatok és xenofóbia áll. A menekültekről nem hajlandó tudomást venni, és minden muszlimot a terrorizmussal azonosítja.
Kijelentette, hogy „a bevándorlás nem jog, az állampolgárok biztonsága az első”, ami szintén nem igaz, mert egyelőre Amerikában is törvények szabályozzák a bevándorláshoz való JOGOT. Trump azonban semmiféle jogot nem ismer el, kizárólag a saját akaratát, ami egyelőre fennakad az amerikai jogállam bíróságain. A szövetségi bírók döntései éppen azt bizonyítják, hogy a beutazás és a bevándorlás is jog, amit Trump akar, az az önkény.
Merkel kancellár Trumpnak és a sajtónak egy rövid nyilatkozatot olvasott fel. Ebben azt mondta, hogy „sokkal jobb egymással, mint egymásról beszélni”. Ezzel arra célzott, hogy Trump milyen otromba és mocskos szövegeket mondott róla a kampányban. Merkel arról is beszélt, hogy Oroszországgal ugyan szükséges a jó viszony, de nem feltételek nélkül, és addig nem lehet szó semmiről, amíg az oroszok be nem tartják a minszki megállapodást.
Mintha Merkel a személyes találkozás és feszültségoldási kísérlet mellett leginkább az orosz szankciók miatt érkezett volna Washingtonba. Kijelentette, hogy egyelőre szó sem lehet az Oroszország ellen Ukrajna miatt bevezetett szankciók feloldására. Vájtfülűeknek ironikusan megjegyezte, hogy mennyire örül, amiért Trump is támogatja az ukrajnai békefolyamatot és követeli az orosz csapatok távozását és a Krím visszaadását.
Természetesen Merkel tisztában van azzal, hogy Trump kormányzata a Russia-gate miatt tesz ilyen nyilatkozatokat, hogy az oroszbarátság gyanúját elterelje magáról, de ebből a „követelésből” egy szó sem igaz. A kereskedelmi kapcsolatok tekintetében sem volt semmi előrelépés, inkább nőtt a feszültség, amikor Trump kijelentette: ő a korrekt kereskedelmet támogatja. Ebből mindenki érthet, Amerika az első, és ő csak ebből a pozícióból tárgyal. Ez arra utal, hogy Trump nem tartja tiszteletben a szabad piac törvényeit és megállapodásait.
Mindez ugyanúgy az ellenkezőjét jelenti, mint minden, amit Trump mond. Ahogy ő képzeli a kereskedelmet, az felrúg minden korrekt szabályt. Trump, mintha a Las Vegas-i kaszinók és bűnözők világában lenne, mindent csak erőből és diktálva képzel el. Ezt nevezi ő korrekt kereskedelmi kapcsolatnak. Nyilvánvaló, hogy Trump korlátozni fogja a német autók piacát Amerikában, a borzalmasan nehéz, környezetszennyező és benzinkutat magával húzó nagy fogyasztású amerikai autók javára.
Merkel kísérletet tett arra, hogy oldja a feszültségeket, a személyes kapcsolat javítson a két szövetséges ország viszonyán. Mindez eredménytelen volt, Trumpról üvöltött az undor és az ellenséges attitűd, s még talán az is érződött rajta, hogy egy pinával kell tárgyalnia, akit partnernek kell elfogadni, ahelyett, hogy a szalmába vágná, ha fiatalabb lenne. Olyan megalázó és sértő volt a metakommunikációja, mint amikor a feleségével látható, és nem valamelyik orosz prostitálttal.
A CNN többször bemutatta, amikor a sajtótájékoztatón a fotósok kedvéért kértek egy kézfogást, amit Merkel is kapacitált, és Trump nem volt hajlandó erre. Ilyen bunkóságot a diplomáciában, a szövetséges német és amerikai vezetők között, ember még nem látott. Trump azt is állította, megerősítve a lehallgatásáról szóló hazugságot, hogy Merkellel az köti csak össze, hogy a CIA mindkettőjüket lehallgatta. Még ez sem igaz, mert a CIA – ha igaz – Merkelt talán figyelte, de Trumpot nem, ami végzetes hiba volt.
Mindösszesen rosszul sikerült a Merkel-Trump találkozó, az ellentétek nem csökkentek, az elvi különbségek áthidalhatatlanok. Trump tagadja azokat a közös nyugati demokratikus értékeket, amelyek letéteményese és legnagyobb őre eddig az Egyesült Államok volt. A német kancellár annyival okosabban mehetett haza, hogy mostantól Amerikára nem lehet számítania, Európának saját lábára kell állnia. Amennyire lehet, bent kell tartani Trumpot a szövetségi rendszerben, de az őt körülvevő breitbartos nácik és fasiszták hatása alól nem lehet kivonni. Már csak azért sem, mert ő maga ugyanezeket a nézeteket vallja.
