A CEU melletti tüntetések felébresztették az emberekben az alvó oroszlánt, és egy pillanat alatt omlott össze lélekben a NER, az együttműködési készség és a rendszerrel szembeni tűrés. Egy szempillantás alatt foszlott szét minden, ami megkérdőjelezhetetlennek tűnt, és olyan emberek, indulatok és szabadságérzés jelent meg egy pillanat alatt az utcán, amely eddig elképzelhetetlen volt.
Orbán a gyalázatos húsvéti interjújában, amelyben előadta a kereszténység ellentétét, ezt a döbbenetét ahhoz hasonlította, hogy a kerestzre feszítés előtt hárm nappal, még Jézust a nép hozsannázta és bevonult jeruzsálembe, mint egy király, és „néhány nap alatt eljutunk a kereszthalálig”? Ennek szele csapta meg a felcsút Pancho-t. Azt mondja döbbenten, hogy „rejtély, hogyan fordulhat ekkorát a világ”. Ez vár rád is öcsi.
Igaz, Orbán abban reménykedik, hogy újabb három nap múlva jött a feltámadás, de ebben ő n reménykedjen: Krisztus az, aki feltámadt. Az áruló Júdás, mint amilyen ő, nem támadt fel, hanem a fán lógott, belei kiomlottak. Hiába próbálta az ebül szerzett pénzt visszaadni. Orbán elárulta ezt a népet, elárulta az Alkotmányra és a demokráciára tett esküjét. Ő maga rabolja el a pénzt és a vagyont, ami az árulás díja. Átkozott ember.
Sajnálatos módon ez a lázadás még nem volt elég erős, tartós, és az emberek lelkét elég mélyen felszántó. Ezért ez a mostani lázadás csak előképe az igazinak, amely kártyavárként dönti romba Orbán aljas és gyűlölt rendszerét. Úgy fognak menekülni a lázárok, a rogánok, a kósák, mint a patkányok a süllyedő hajóról. De így sem sok hiányzott ahhoz, hogy Orbán egy olyan konfliktusba navigálja magát, amelybe csak belebukni lehet.
Ezt azzal úszta meg, hogy visszatartotta a viszkető tenyerét, hogy a bunkó apjához hasonló brutalitással odacsapjon. A kép azért helytálló, mert Orbán saját magát a nemzet atyjának látja, akinek meg kell nevelnie gyermekét, az országot, ha rosszalkodik és feleselni próbál. Ő pedig az apjától látott módszert ismeri, hogy ilyenkor oda kell csapni és meg kell rugdosni a szófogadatlan gyereket. Mint a vert gyerekek többsége, utólag azt hiszi, hogy erre szükség volt.
Orbán félt, ezt jelenti a viszkető tenyér, a szokatlanul megtört hangon előadott interjú, a Soros ellen felparázslott mérhetetlen gyűlölet. De láthatóan arra törekedett, hogy elkerülje a konfliktust, hogy leplezze a tényt: a NER többé nem ugyanaz, nem egységes a támogatása azokat leszámítva, akik a kollaboráns pártok árulása alatt nyögnek. Van egy másik magyar világ, amelyről eddig nem tudott. Arra törekedett, hogy megpróbálja a látszatot fenntartani.
Ez mutatkozott meg a Gulyás Mártonék elleni bírósági ítéletben. Be kellett csukni 72 órára őket a semmiért, hogy legyen visszatartó erő, de nem merte börtönre ítélni őket. Megalázó közmunkát rendelt meg a konspirációs pert vezető bírótól, de megakadályozta, hogy Gulyás Mártont letöltendőre ítéljék. Márpedig, ha bűnösnek találják, mint visszaesőt, és mint aki felfüggesztett börtönbüntetése próbaideje alatt követte el az újabb cselekményt, a logikájuk szerint letöltendő szabadságvesztésre kellett volna ítélni.
Ugyanígy, láthatóan, a rendőrök azt is elviselték volna parancsra, hogy tojást süssenek a fejükön. Akkor sem tették a dolgukat, amikor kellett volna, úgy rájuk ijesztettek és rájuk parancsoltak. Mindezt azért, mert Orbán kerülni akarta a látszatot, hogy szembenáll vele a nép és ő szembenáll a néppel. Nem akarta, hogy frontvonal jöjjön létre, és állandósuljon a rendszerrel a szembenállás. Ki akarta várni, amíg lehiggadnak a kedélyek, és akkor majd szépen csendben, a szokott módon megcsinálja, amit akar, annak látszata nélkül, hogy neki komolyabb ellenzéke lenne.
Ez azért is fontos volt neki, mert április végén tetemre hívják az Unióban, és demonstrálnia kell, hogy ő a magyar népet képviseli, ő maga Magyarország, a magyar nép egységesen ő mögötte áll, és nincsenek zavargások ellene. Könnyen lehet, hogy ez a terve sikerül. Amiért nagy kár, de a dolgok szerves fejlődését siettetni nem lehet. Ebben csak azt lehet sajnálni, ha valamit hülyék tesznek tönkre, mint a szombati csörömpölést szervezők.
A CEU-t Orbán be fogja zárni, majd ezt is lenyeli a világ, mint sok minden mást. Elzúgott ez a forradalom is, ha sürgősen nem élesztik fel a diákok a lángot, ha meg nem értik, hogy az egyetemnek és a magyarok számára Európának is vége. Európa felébredt, megértette, hogy a szélsőjobb előretörése mögött hazugság, propaganda és az orosz titkosszolgálat áll, nem szükségszerű változása a világnak, hanem csak elhanyagolása a szabadság ápolásának.
Ezért Orbán hiába ábrándozik arról, hogy „megreformálja” (magyarul: fasizálja) Európát, mert Európa nem követi őt, és nem akarja se Putyinra, se kerítésre, se embertelenségre, sem bárki üldözésére cserélni a szabadságot. Ezért Orbán legfeljebb megtűrt pojáca marad az Unióban egy ideig, de elkerülhetetlen, hogy a CEU után előbb-utóbb kivágják, vagy ha a pénzt megvonják tőle, maga lép ki, mert akkor minek maradna tovább.
Ez a jövő elhomályosult újra, ezért kiveszni látszik a tűz, amit jó érzékkel oltottak idióta önjelölt szervezők, akik szombaton halálos döfést adtak ennek a mozgalomnak a zenés buli megszervezésével. Ebből nagyon nehéz lesz felállni, és újra a rendszerváltó tüzet érezni az ember szívében. De Orbán újra előidézi hasonló helyzeteket, egészen a bukásáig, és erre biztosan lehet számítani.
Egy diktatúra nem tudja kontrollálni magát, ahogy egy fa sem áll meg a növésben, ezért Orbán a keresztényfasiszta-náci ideológiája mentén újabb és újabb diktatórikus lépéseket tesz majd. Ahogy ezt a helyzetet is maga idézte elő, mert semmi szükség nem lett volna rá. Konszolidált körülmények között működött az aljas diktatúrája, értelmetlen volt kiprovokálni a CEU bezárásával egy ilyen lázadást.
Csakhogy ez a diktatúra azért jött létre és azért működik, hogy az ilyen lépéseket megtegye és ezektől a szabadságjogoktól az embereket megfossza. Orbán ezt néhány hónap alatt is megtehette volna, mint diktátor elődei, de rendszerének lényege az, hogy demokráciának álcázza magát, és időben elnyújtja a totális diktatúra kiépítését és bevezetését.
Lépésről lépésre halad, s egyenként szoktatja bele a népet a jogai elvesztésébe. De a végső cél ugyanaz: kiirtani mindent, ami nem illeszkedik a keresztényfasiszta-náci ideológiába, és felszámolni minden ellenállást, gócot, szervezetet, sajtót, amely nem engedelmeskedik. Ez a CEU felszámolásánál, a civil szervezetek megbélyegzésénél tart, s a maradék média további bekebelezésével vagy megszüntetésével folytatódik.
Elérkezik majd egy olyan pont, amikor a társadalom szemeiről leesik a hályog, rádöbbennek, hova kerültek. Akkor lesz egy iszonyatos erős lázadás, kétségbeesett próbálkozás, hogy ebből megszabaduljanak és kitörjenek, s akkor Orbán nem fogja elkerülni a konfrontációt, ahogy a húsvéti igen kedves interjújában megígérte. Minden valószínűséggel leveri majd az első igazi lázadást, de akkor már nyíltan szembenáll az országgal. Akkor már idő kérdése, hogy a Nagykörúton mikor kergetik és fogdossák össze a fideszes „geciket”, ahogy egymás között nevezik magukat.
Rossz látni, hogy az eseményeknek a végsőkig el kell menniük, el kell fajulniuk, miközben már 2011-ben, az alkotmányos rend megdöntése után úgy kellett volna kivágni Orbánt a hatalomból, hogy nyekkenjen. A magyarok meg akarják fizetni a tanulópénzt, és ráadásul soha nem tanulnak belőle. De azt hiszik, ők a világon a legokosabbak.
