Az unalmas angolok permanens válságokkal dobják fel a szükre kis életüket. Kár, hogy közben velünk is szórakoznak.
A mindennnél fontosabb hagyományok, mint a ma is kecskebőrre írt trónbeszéd, a lovas rókavadászat, ékesen bizonyítják, hogy ideje megválnia Európának a nem teljesen 100-as britektől, akik – főleg a konzervatívok – képtelenek olyan politikai programot kieszelni, amivel nem saját magukat lőnék lábon, önnön terveiket futtatnák zátonyra.
A Brexitre csak azért kerül sor, mert a hatalmon lévő Toryk korábbi elnöke nem akarta, tehát népszavazásra bocsátotta. Az előre hozott választásokat pedig azért bukták el csúnyán, mert azon nagy győzelmet terveztek. A cél az volt, hogy a párt erősebb abszolút többségre támaszkodhasson. Helyette elveszítették azt is ami volt.
Miközben a jövő héten már Brüsszelben a Brexitről kellene tárgyalni az Unióval, egy hetet csúsztatni kell a királynő trónbeszédét az új kormány hivatalba lépése előtt, mert a kecskebőrre írt kormányprogramnak ma is – mint évszázadokon át mindig – egy hétig száradnia kell. A Theresa May kormányfő által megálmodott erős mandátum és tárgyalási pozíció helyett a Democratic Unionist Party (DUP) vérszemet kapott 10 képviselőjével kell koalíciós üzletelést folytatni, hogy a leendő kisebbségi kormány fel tudjon végre állni.
Az észak-ír DUP egy kedves abortusz ellenes, EU-szkeptikus, az EU-ból való kilépést támogató, homofób pártocska, amely ellenzi az azonos neműek házasságát és az ír nacionalizmus ellen Ulster Protestáns kultúráját kívánja felmutatni, jelentsen is ez akármit az ég adta világon. A kisebbségi kormányt támogató szavazatokért cserébe az egekbe tornászta fel saját politikai árfolyamát és élve keresztre feszíti a kényszerhelyzetbe került Theresa Mayt és társait.
Így a konzervatívoknak a választási kudarc után nem csak a rókavadászat tilalmának feloldását kell – akár évszázadokkal is – elhalasztaniuk, de számos népszerűtlen antiszociális intézkedésüket is vissza kell szívniuk, ami nagyon fáj minden konzervatív, jobboldali szívnek. Ezért még néhány napig eszükben sem lesz azzal foglalkozni, hogy ki utazzon Brüsszelbe tárgyalni és főleg milyen mandátummal. Az biztos, hogy a rókavadászatnál csak a hatalmat jobban imádó konzervatívok meg fognak egyezni a DUP-pal, és feláll a kisebbségi kormány, de az EU tárgyalójával már nem lesz ilyen könnyű dolguk.
Azért ne higgyünk a látszatnak – és mondjuk ki nyíltan – mert bár az EU tárgyaló delegációjának vezetője vídia keménységet sugalló nyilatkozatokat tesz, mégiscsak az lesz a fő feladata, hogy a német és a francia nagytőke számár puha landolást biztosítson a brit kilépés idejére, vagyis hogy ne sérüljenek az érdekei az EU nagy ipari országai Nagy-Britanniában működő és jogilag britnek számító multinacionális cégeinek. Mivel ezzel Londonban is tisztában vannak, valóságos keleti bazári alkudozásra lehet számítani, miközben mindenki rendkívül elvi alapokra fogja helyezni a saját nyilvános érvelését.
Ha végre megkezdődik a kontinentális alku, alighanem hírzárlatot fognak elrendelni, vagy anélkül is tartani fogja mindenki a száját, hogy zavartalanul a pénzre lehessen koncentrálni, és ne beszéljen bele fű és fa a nagyok dolgába. Persze a nyilvánosság előtt mindenki a sajátjait fogja majd az utolsó csepp véréig védeni, a keményen dolgozó britek adófontjait, az uniós polgárok szabad mozgását és munkavállalását.
Persze mindeközben valójában a tőke és az áruk, a szolgáltatások szabad áramlása lesz a tárgyalások igazi témája. Az öreg kontinens nagyobb játékosai majd megpróbálnak ezt-azt lenyúlni a londoni City-től, de ez, sem könnyű nem lesz, sem igazán nem áll az európai nagytőke érdekében, amikor az EU éppen szabályozni, központosítani, adóztatni és ellenőrizni akar, szemben a britekkel, akik inkább a minél kevesebb korlátozására és a minél nagyobb szabadságára esküsznek, visszaverve az igazságosabb teherviselést szorgalmazó törvényi és adóhatósági gáncsoskodást.
A legrosszabb az egészben, hogy az is benne van a pakliban, soha sem szabadulunk meg az állati rosszul főző, gyengén focizó és nálunk nem rókára vadászó, hanem Budapest belvárosát szétrókázó britektől. Mire a végére érnénk a kilépési hercehurcának, lehet kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat elölről, amelyek – természetesen – pont olyan tisztán elvi alapokon fognak állni, mint a kilépésről szólóak. Az persze nem kizárt, hogy addigra már új királya lesz a birodalomnak, de készüljünk fel rá, hogy az ő trónbeszéde sem fog egy hétnél gyorsabban megszáradni a kecskebőrön.
Zsebesi Zsolt