Éppen ez volt kezdettől fogva a demokratikus tábor megosztottságának oka. Abban nem volt vita, hogy Orbánnak és a Fidesznek mennie kell. Akik azonban nem csak választási győzelemben, hanem rendszerváltásban gondolkodtak, Magyar személyében nem láttak garanciát arra, hogy a kormányváltásból rendszerváltás is lesz. Annál is inkább, mert erre sem intézményes garanciák, sem közös értékek, etikai és demokratikus normák nem léteztek, s egyetértés sem született arról, hogy mit tekintenek rendszerváltásnak azok, akik az ellenzék választási győzelme után rendszerváltásban reménykedtek. Magyar nem könnyítette meg a dolgukat azzal, hogy ezt világosan és egyértelműen tisztázta volna. Magyar Péternek csaknem két év kellett ahhoz, hogy kimondja a demokrácia, a jogállam és a rendszerváltás szavakat, azonban ezek nem nyugtatták meg a kételkedőket, mert ő egyértelműen mást értett ezek alatt. Demokrácia az, amikor a többség mögötte áll. Jogállam alatt nem a hatalmi ágak megosztását, a fékek és ellensúlyok rendszerét, valamint a hatalmat korlátozó intézményes garanciákat értette, hanem a jog előtti egyenlőséget. A rendszerváltás alatt pedig leginkább azt értette, hogy Orbán embereit a sajátjaira cseréli. Az Orbán-rendszer ideológiai és jogi alapjait jelentő alaptörvény eltörléséről, s új demokratikus Alkotmány megalkotásáról, Orbán büntetőjogi felelősségre vonásáról szó nincs. Amikor Magyar Péter támogatóit szembesítették a jövőre vonatkozó kérdésekkel, miszerint nemcsak az számít, hogy Orbánt a választáson legyőzzék, de legalább olyan fontos, hogy mi lesz utána, a legjellemzőbb válasz az volt, hogy az nem számít. Csak "Orbán tűnjön el". Arra az ellenvetésre már bezárultak a fülek, hogy ha nincs rendszerváltás, akkor Orbán nem tűnik el, csak helyet cserél Magyar Péterrel. Az Orbán-rendszer megmarad, Orbán nem börtönbe, hanem ellenzékbe megy, a lopott vagyonát pedig megtarthatja. Ez a lehetőség azzal fenyegetett, hogy a népi elégedetlenség Magyar Péter vitorlájába kerül, s nem Orbán eltüntetése, hanem kimenekítése lesz rendszerváltás helyett. Magyar támogatóit a jövő nem nagyon érdekelte, miközben a választási győzelem érdekében minden jogos kritikától megvédték. Elhitették magukkal, hogy Magyarban meg lehet bízni, és rá lehet bízni az aránytalan választási rendszer révén létrejött kétharmados többséggel járó korlátlan hatalmat, mert az alkotmányos demokratikus rend helyreállítására használja. Erre vonatkozóan azonban semmiféle garanciát nem kértek és nem kaptak, még a rendszerváltás mibenlétét sem tisztázták, ezért mindenki mást ért alatta. Eközben Magyar Péter körül olyan személyi kultusz alakult ki, amely már nemcsak garanciák nélküli bizalmat, hanem hatalmának kritikátlan elfogadását és támogatását jelenti sokaknak. Az egyetlen ígéret, amit Magyar támogatói megfogalmaztak, hogy "ha nem teljesíti az ígéreteit, akkor őt is elzavarjuk". Mondták ezt azok, akik Orbánt sem zavarták el 16 évig, holott 2012-ben már tudni lehetett, hogy a rendszere mit jelent. Nincsenek normatív ígéretek és szabályok, amelyeket számon lehetne kérni, mert a rendszerváltás tartalma sem tisztázott. Magyar Péter a "választási forradalomnak" köszönhetően olyan korlátlan hatalommal rendelkezik a megörökölt Orbán-rendszerben, mint Orbán. Semmi intézményes kontroll és garancia nincs arra, hogy ezt a korlátlan hatalmat mire használja: a "kétlépcsős forradalom" befejezésével rendszerváltásra, vagy saját hatalmának megszilárdítására.

Ez már most egy családi vállalkozás benyomását kelti, miközben Magyarország most mondott ítéletet egy másik fideszes családi maffiára. Magyar választása egyértelmű üzenet, hogy a kétharmados korlátlan hatalmát nem a jogállam helyreállítására, hanem egy másik érdekcsoport uralmának a kiépítésére használja. Akinek tisztességes szándékai vannak és birtokában van az önmérsékletnek és a jóízlésnek, emellett nincsenek hátsó gondolatai, nem nevezi ki a sógorát igazságügyi miniszternek. Ez piros zászló, amiből olvasniuk kell azoknak, akiknek feladatuk, hogy Magyaron számon kérjék az ígéreteit, a rendszerváltást, a stílusváltást és a demokratikus normákat. A másik bejelentett kinevezés sem sokkal jobb: a belügyminiszter Pósfai Gábor, a Tisza Párt operatív igazgatója, aki szintén nem a belügyi szakmából jött, hanem a sportszereket árusító Decathlon áruházlánctól, ahol 19 évig dolgozott. Magyar ezt azzal próbálta hitelesíteni, hogy a sport is a Belügyminisztérium alá tartozik majd. De a sportszer nem sport. Pósfai kinevezése szintén politikai és bizalmi választás. A miniszterelnök, a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, a kulturális miniszter, a honvédelmi miniszter, a pénzügy-, továbbá a külügyminiszter volt fideszes államtitkárokból és Magyar Péter legközvetlenebb baráti társaságából, bizalmi embereiből és a sógorából áll. Akiknek bármilyen közük van a szakmai területhez, amit irányítanak, azt korábban a Fideszben tették, ott szocializálódtak. Rájuk vár a rendszerváltás feladata. Innen szép győzni. A hatalom egyik legérzékenyebb pontjára a legközelebbi bizalmi ember, egy családtag kerül. Ez több, mint nepotizmus: struktúra. Nem egyszerűen arról van szó, hogy rossz döntések születnek, hanem arról, hogy ami történik, az ellentéte annak, amit ígértek. Ebből a kinevezésből már most látszik, milyen rendszer épül. A kezdet már önmagában elárulja a véget. Borzalmas lesz látni, ahogy a Fidesz lubickol az ellenzékiségben, és a demokratikus kritikát megfogalmazók egy oldalra kerülnek velük. Az 1989-es rendszerváltást, amely valóban rendszerváltás volt, a köznyelv "gengszterváltásnak" nevezte, pedig nem az volt. Magyar legnagyobb félelmeinknek kezd megfelelni, s ez már most úgy néz ki, hogy egy gengszterváltás lesz. A fékek és ellensúlyok rendszerét, a független ellenőrző intézmények szerepének helyreállítását az igazságügy miniszterre bízta, aki a sógora. A Fidesz a parlamentben osztogatja a bizottsági helyeket, Mészáros Lőrinc kész együttműködni az új kormánnyal, ahogy a Fidesz káderképzője, az MCC is. Minden szó szerint a Fideszen és a családon belül marad. Most jön az, amit a Tisza szimpatizánsok ígértek, hogy ha Magyar nem azt csinálja, amit ígért, akkor elzavarják őt is. (Hangos nevetés.) Pedig ez még csak a kezdet.