Szerdán este szállt vonatra a Nyugatiban egy színesbőrű, külföldi hölgy. Dunakeszi-alsón megjelent az ellenőr, ám a középkorú nőnél nem volt jegy.
Valószínűleg arra számított, hogy ott is megveheti, mondta is, hogy Sződligetre megy (ennyit tudott magyarul), és nyújtotta az ezer forintot.
A jegyellenőr azonban semennyire nem tudott angolul, aminek ma még mindig az ellenkezője a meglepő Magyarországon, és sehogysem bírta elmagyarázni, hogy a vonaton már csak pótdíj ellenében lehet jegyet vásárolni, így meg az bizony 2600 forint lesz.
A megrémített, síró hölgyet kiterelte a peronra. Ekkor az egyik utastárs közbelépett, és mondta, hogy kifizeti a pótdíjat. Hiába, az ellenőr hajthatatlan volt, Dunakeszin leszállította a külföldi utast. A vonatot gyorsan indította, és a segítőkész – szintén – hölggyel közölte: nem akarja, hogy ő fizessen a „vétkes” helyett, távozzon a dolgára.
Ám Viktória nem hagyta magát: kérte az ellenőr azonosítóját, azzal, hogy panaszt tesz. Erre a MÁV nyelvtudás hiányától (is) frusztrált munkatársa tegező stílusra váltott. Egy jelen lévő utas vállalta, hogy tanúskodik Viktória mellett, akinek a történetét az Indexen lehet részletesen elolvasni. A nő e szavakkal indokolta, hogy kitart a panasztétel mellett:
„…azt gondolom, felháborító, hogy pici hatalommal felruházott emberek, visszaélve azzal, gusztustalanul viselkednek. Nem tájékoztatott, nem is vette a fáradságot, hogy a hölgy megértse a problémát, a segítséget pedig felülbírálva jogtalanul kitartott a szándéka mellett, amellyel egy embernek nagyon kellemetlen estét okozott. Az, hogy mindezt egy külföldivel tette, aki nem mellesleg nő és fekete bőrű, további kérdéseket vethet fel, ami messzire vezetne.”
A MÁV egyelőre türelmet kért az eset kivizsgálásához, későbbre ígért tájékoztatást.
Viktória kitartásának örülünk, a külföldi hölgy meg annak örüljön, hogy nem rántották le a földre a hajánál fogva.