Az „ellenzékiség” alatt nem a jelenlegi politikai ellenzék melletti elkötelezettséget, hanem az igazi sajtó mindenkori hatalommal szembeni ellenzékiségét értjük, ami a sajtó ellenőrző funkciójából következik. Eddig úgy tűnt, hogy Simicska Lajosnak sikerült az Indexet elhúzni a Fidesz orra elől, és kivételes önmérsékletről tett tanúbizonyságot azzal, hogy az újságírók számára is elfogadható konstrukcióban biztosította a lap szabadságát.
Az Index fellélegezhetett, a korábbinál is nagyobb szabadságot kapott és a hatalomtól való közvetett függése is megszűnt. Nem sokáig tartott a szabadság, mert akarva-akaratlan egy megfelelő húzással az Index szabadságának vége. Ha a Fidesz nem tud megszerezni vagy bezárni egy médiumot, akkor elég egy megfelelő embert odahelyezni, aki konszolidálja az adott médiumot a NER-be. Hogy az Index esetében ez szándékosan vagy spontán történt, nem tudjuk, de megtörtént.
A közvélemény a Médiapiacnak adott interjúból értesülhetett arról, hogy Szombathy Pál, a Magyar Hírlap korábbi főszerkesztője, az Index igazgatótanácsának tagja lett. Az interjú maga egy tanulmány tárgya lehetne, amelyen tanítani kellene a szervilizmus, a behódolás, a karrierista cinizmus mintapéldáját. Ennek részletes elemzésétől eltekintünk, mert kerülni szeretnénk a személyeskedés látszatát, csupán annyit idézünk belőle, amennyi az Indexben várható fordulat leírásához szükséges.
Már az sem mindennapos, hogy interjú készül valakivel, aki csupán igazgatósági tag lesz. De aki ismeri Szombathy Pál pályafutását, az biztos lehet benne, ha Szombathy betette a lábát, ott rövid időn belül ő lesz az informális főnök. A szerkesztőség hamarosan két részre fog szakadni, a Szombathy által favorizált és a Szombathyhoz hűek és a tőle függetlenek vagy közömbösek (mint ellenségek) társaságára.
Elindul először is egy belső folyamat, amelynek eredményeként elkezdik kiutálni azokat, akik Szombathynak nem tetszenek, majd elkezdi behozni a saját embereit, a cimboráit, akiknek ő a vezér. A légkör nemcsak az újságírók között változik meg, hanem ugyanez a folyamat lejátszódik vezetői szinten is. Akiket Szombathy nem kedvel, vagy aki nem lesz a személye hatása alatt, azoktól igyekszik mielőbb megszabadulni.
Az csak idő és elhatározás kérdése, hogy meddig marad a háttérben meghúzódó informális főnök, és mikor szerzi meg formálisan is az Index fölötti irányítást. Ez taktikai kérdés csak, mikor látja erre alkalmasnak a helyzetet. Szombathy soha sehol nem fogad el alárendelt szerepet, életeleme a főnökökkel szembeni szervezkedés, fúrás, a szálak húzogatása, saját emberei mozgatása. Csak kétféle ember létezik: aki vagy vele van vagy ellene.
Mindez önmagában is elég, hogy az Index munkatársai rosszul érezzék magukat (aki erre azt mondja, hogy „hülyeség”, az elárulta magát, hogy Szombathy embere). De ennél a közvéleményt is érintő súlyosabb következményei is várhatók. Szombathy Pál soha nem teszi kockára a karrierjét, soha nem hoz áldozatot, soha nem áll ki elvek mellett, ezért az természetes, hogy a Fidesz hatalomra kerülése után kivonult a balliberális politikai sajtóból, és futballal foglalkozó műsorvezető lett a Digi Sportnál. Szívből gratulálunk a volt MSZP-s támogatóinak, akiket korábban felhasznált a karrierje érdekében. Jól választottak.
Szombathy visszatérése olyan, mint a lakmuszpapír, biztosan mutatja a jövőt. Szombathy visszatérése azt üzeni, hogy a Fidesz még évtizedekig marad. Nem kell tartani egy politikai változástól, amelyet a maga részéről – enyhén szólva – nem is szorgalmaz. Ha valaki tudni akarja, hogyan változik meg belátható időn belül az Index, az olvassa el Szombathy idézett interjúját. Szombathy szerint nincs jobboldali médiafölény, nem kell hisztériázni. Mármint a NER miatt.
Miután röpke másfél év alatt csődközeli helyzetbe vitte az íztelenné tett Magyar Hírlapot, ő játszotta át Széles Gábor kezébe, ahogy az interjúból kiderül. Már akkor is „középre” tartó lapot akart csinálni, csakhogy Magyarországon nincs közép, ahogyan igazság és hazugság között sincs közép. A sajtónak nem középre kell igazodnia, hanem az igazságot kell írnia, a tényeket lelepleznie, a jogállamiságot védenie, a hatalmat ellenőriznie. Ez nem a politikai közép, hanem egy teljesen független álláspont. Szombathy ilyet nem ismer, ő helyezkedik.
Hallgassuk Szombathy-t: „Most Orbánon vagy Simicskán legyek felháborodva? A folyamat elején tartunk, a helyzet előbb-utóbb konszolidálódni fog. Talán lesznek majd olyan pénzügyi befektetőből lett médiatulajdonosok, akik szakmai alapon működtetik idővel az orgánumaikat. Igaz, most nem ilyenek a keretek a reklámpiac torzulása miatt, de ez sem tart örökké. Olyan újságírókkal viszont nehezen tudok vitatkozni, akik szerint diktatúra van Magyarországon. Ettől a szövegtől rosszul vagyok. Nincs vége a sajtószabadságnak, minden leírható.”
Szerinte egészséges folyamat, ami a sajtóban zajlik. Majd konszolidálódik a helyzet. Ezzel kapcsolatban nincsenek kétségeink. A reklámpiac torzulása sem tart örökké, mintha nem politikai szándék lenne mögötte. Az Index arculatát egy olyan ember fogja meghatározni mostantól, aki rosszul van attól a szövegtől, hogy Magyarországon diktatúra van. Mindent le lehet írni, mondja. De azt nem mondja, hogy azután nincs annak semmi következménye, mert a hatalmi ágak megosztását felszámolták, egy ember korlátlan hatalma érvényesül.
Szombathy interjúja tele van üzengetéssel, a Fidesznek szóló gesztusokkal, s nem kevés cinikus hazugsággal. Darabra számolja, hogy nincs Magyarországon jobboldali médiafölény, miközben az ország lakosságának 80 százalékához a fideszes propaganda jut el. Miközben a közszolgálati médiumokat megszállta a Fidesz. A vidéki sajtót einstandolta, a viszonylag nagyobb tömeget elérő Népszabadságot kivégezte. A Népszabadság halálát annak alapján ítéli meg, hogy a Népszabadság munkatársai nem voltak szolidárisak vele, amikor a csődbe vitt Magyar Hírlapot kénytelen volt eladni. Mintha az ugyanez a helyzet lenne.
Képzeljük el az Index jövőjét, miután most Szombathy uralma alá kerül: azt állítja, hogy a Magyar Nemzet a G-nap előtt is jó újság volt. Vásárhelyi Mária a megmondhatója annak, hogy a Magyar Nemzet százas nagyságrendben veszített pereket és még bírósági ítéleteket sem hajtott végre. Politikai furkósbotként működött. De ez tetszett vagy elfogadható volt Szombathynak. De ennél mond rosszabbakat is. Eszerint „én a Magyar Időknél is látok jó újságírókat”. Arról az újságról beszél, amelyben ilyen eszement borzalmak jelennek meg. Véletlenül a független sajtóban jó újságírókat nem lát vagy nem jut eszébe. Csak kritika arról, hogy a balliberális sajtó hisztizik a NER miatt.
Szombathy Pál szerint Orbán Viktor együttműködési rendszerében „derűsebben, lazábban, a szakma alapkívánalmaira koncentrálva kellene dolgozni”. Az egész interjú azt sugallja, hogy béküljünk ki a helyzettel, fogadjuk el a NER-t, tagadjuk le a jellegét, konszolidáljuk a rendszert, csitítsuk le még az eddigi sajtóhullámokat is. Kiegyezést ajánl Szombathy Pál a Fidesznek, és az Indexet belekonszolidálja a rendszerbe. Szombathy Pál Mészáros Lőrinc új médiatulajdonosról azt mondja, „ő az új Simicska Lajos. Az is lehet, ha egyszer véget ér ez a kurzus, megmarad befektetőként”. Már fel is menti Orbán gázszerelő strómanját.
Szombathy Pál egy olyan országban szeretne élni, amelyben ha egyszer véget érne is ez a kurzus, akkor Mészáros Lőrinc megmaradna befektetőként (nyilván a tisztán megszerzett pénzével), és nem a vádlottak padján ülne a gazdájával együtt. Szombathy Pál meg is tesz majd mindent azért, hogy ez a kurzus soha ne múljon el, hanem újrainduló karrierje ideje alatt éljen és virágozzék. Másrészt, ha mégis elmúlna, a klienseknek, akik közé most beáll ő is, ne legyen semmi bántódásuk.
Szombathy tisztánlátására jellemző, hogy szerinte a fideszes propaganda nem hatékony. Bagatellizálja a Soros-kampányt, a civilek mellett a szabad sajtó, az újságírók ügynöközése szerinte derüre ad okot, és „az újságíró legyen ütésálló”. Vagy legyen olyan opportunista és ütés elől elhajló, mint ő, akinek nem kell tartania majd az „ütésektől”, mert átáll a hatalom oldalára. De mindezt a függetlenség jelmezében teszi. Az újságíró demokratikus viszonyok között legyen „ütésálló”, hatalmi visszaélés esetén azonban tiltakozzon.
Az Indexnek a Szombathy-féle haveri kör által való lenyúlása tipikus esetnek mondható, és hasonló az eddigiekhez. Mások munkája, tehetsége, szorgalma, kitartása és pénze által jól felépített objektumot megszállják, kisajátítják, céljaikra felhasználják, majd rombadöntik. Ez vár az Indexre is. Szombathy Pál tehetséges ember, de a tehetsége nem a sajtómunka, hanem a szervezkedés, a frakciózás, a lenyúlás, a szarkeverés területén bontakozik ki.
Az interjúból kiderül, Szombathy hogyan került az Indexhez. Bodolai László, aki Szombathy gimnáziumi osztálytársa, a Magyar Hírlap volt sajtójogásza, az Index igazgatótanácsának igazgatója „hívta” tagnak. Aki Szombathyt ismeri, az tudja, hogy a körébe tartozó emberek az ő akaratát hajtják végre, az igazgatótanácsba való belépés és az Index lenyúlása csak az ő ötlete és akarata lehet. Szombathy azt mondja „Bodolai doktor olyan embert keresett, akivel egy húron pendül”. Ez fordítva van: Szombathy csak olyanokat tűr, akik egy húron pendülnek vele. Mostantól az igazi főnök nem Bodolai, hanem Szombathy lesz.
Bennünket ez egyáltalán nem érdekelne, ha nem lenne befolyással a magyar sajtó egyik legfontosabb szereplőjének, az Indexnek várható irányváltására. Programja lényegét is úgy foglalja össze Szombathy, hogy „Nyugi, nyugi, nyugi. Le kellene tekerni a hisztimétert.” Ne legyen kétsége senkinek, ő le fogja tekerni az Index „hisztiméterét”. A Soros-kampány is a baloldal hisztériája, a CEU miatti felháborodás is hisztéria volt. Felejtse el mindenki, hogy az Index szabad, független, ellenzéki újság. Nem kell látványos változásokra gondolni, a lényeg éppen a lecsendesítés, az unalomba fullasztás lesz, hogy mindenki elfelejti, hol él. A Fideszt hatalomban tartó, a NER-t konszolidáló online hírújság lesz, amely sunyi módon fedezi majd Orbánt, leplezi az igazi arcát, melynek hivatalosan is hamarosan Szombathy lesz a főnöke.
Az is egy G-nap lesz.
