Magyarországon hír az, hogy a kormányszóvivő kemény hangon utasítja vissza a New York Times szerkesztőségét. Az „Utoljára figyelmeztetjük Angliát!” stílusú olvasói levél műfajban előadott szöveg kizárólag hazai használatra való. A sértegetés még olvasó levelekben sem a legjobb próbálkozás a vitapartner vagy az olvasók meggyőzésére, nem kormányszóvívő tollából.
Kovács ezúttal is a tájékozatlan magyar lakosság információs szintjéhez igazítja a szöveget, amikor azt írja, hogy a „manhattani kényelemből” nem könnyű megérteni azt a migrációs válságot, amivel a hős Orbán-kormány küzd. Kovács azokhoz beszél, akik azt képzelik távol Amerikától, hogy Manhattanben csak csupa hülye ül a kényelmes fotelokban, ahonnan nem tudnak különbséget tenni menekült és illegális bevándorló között.
Nem is érdemes idézni az Orbán-rezsim sokat szajkózott propagandáját és hazugságait, az igazán ínyenc falatokra érdemes csupán reflektálni. Kovács a propagandaminisztériumban előállított silabuszok alapján a „limuzinliberálisokat” (nagyjából eddig olvassa el amerikai a förtelmet) a migránsokkal fenyegeti, mint a magyarokat. Kevés híján azt nem mondja New York olvasóközönségének és mértékadó lapjának, hogy a keveredés veszélyes.
A „migráns” bevándorlót jelent, az Orbán-rezsim szóhasználatában pedig a menekült és az illegális bevándorló közötti különbség elfedésére szolgál. Az illegális bevándorlást sehol nem támogatják, az Európai Unióban sem, Németországban sem, Franciaországban sem, a magyar propagandában főbűnösnek számító Németország százezrével deportál illegális bevándorlókat. A menekültek ügye különbözik ettől.
Ezt nem hajlandó megérteni, meghallani és tudomásul venni az Orbán-rezsim, hanem a propaganda elbeszél az uniós követelmények és a Kovács által fikázott nemzetközi jog mellett, amely MENEKÜLTEKRŐL beszél, ami nem azonos az ILLEGÁLIS BEVÁNDORLÓVAL, s nem lehet a kettőt egybemosni a „mutánsra” emlékeztető, „fenyegető” MIGRÁNS szóval. Ezt egy 8 éves amerikai gyerek megkülönbözteti és érti.
Kovács azonban a „budapesti kényelemből” a „helikopternemzetiek” közül a New York-iak számára is a „migráns” veszélyről beszél, ami nem más, mint „bevándorlóveszély”, és egy multikulturális világ réme, amely szörnyű következményekkel járhat. Ettől védi a felcsúti kereszteslovag Európát, amely azonban nem szeretné, ha ettől Orbán megvédené őt, mert Európa szereti sokszínűséget, nem lát benne veszélyt, és élvezi a keveredés szabadságát és előnyeit. Arról nem beszélve, hogy életüket mentő embereken segíteni akar, míg Orbán nem.
Elképzelheti nagyjából a magyar olvasó, amikor New York-ban azzal védekezik egy xenofób kormány, rasszista és kirekesztő kabinet szóvivője, hogy a bevándorlás okozta veszélyekkel fenyeget. Kovács azt képzeli, hogy ettől úgy megijednek New Yorkban, mint Ásotthalomban és Esztergályhorvátiban. Aki olvassa, az is bevándorló család sarja, hacsak nem delaware-i indiánok leszármazottja. New Yorkban mindenki bevándorló, tökfejek, a világ egyik vezető kulturális, tudományos és pénzügyi központját hozták létre. Olyat, amilyen Budapest soha nem lesz. Éppen a belterjessége, a bezárkózása és kontraszelekciója miatt.
Trump nagyapja is bevándorló volt, mielőtt New Yorkban bordélyházat kezdett üzemeltetni. Nem esett mesze a „keresztény” elnök unoka a fájától. Trump nagyapja is később érkezett Amerikába, mint azok a spanyolajkúak, akiket ez a vadbarom nem tűr, s ki akar toloncolni. Az amerikaiak többsége még ezeket az illegális bevándorlókat is megtartaná, mert ezek is amerikaivá váltak, szorgalmas, családszerető és becsületes emberek, akiket egy bordélyt irányító (ma szépségkirálynő-válastzásnak nevezik) szélhámos üldöz.
A manhattani szerkesztő és olvasó ilyen ismeretekkel és tapasztalatokkal, migráns ősökkel veszi kezébe a korlátolt Kovács ostoba és arrogáns válaszcikkét, amely ma Magyarország hivatalos álláspontját képviseli, és a fejét csóválja, hogyan lehet a felvilágosult Európában egy ilyen sötét lyuk, ahonnan ez az ember írogat. A sötét középkor ennél felvilágosultabb volt időnként. De a magyar olvasóközönség az ellenzékinek tartott és hit médiából is erről úgy értesül, mintha Kovács jól megválaszolt volna a limuzinliberális és vízfejű manhattani senkiháziaknak, akiknek fogalmuk sincs a migrációról.
A magyar liberális, demokratikus értelmiség annyira jólnevelt, hogy egy hangos szava nincs az ország ilyen mértékű lejáratása ellen. Nincs, aki kikérné magának, hogy Magyarországot ilyen színvonaltalan, az országra szégyent hozó, ostoba levelek hagyják el, világlapoknak ilyen primitív, sértegető leveleket küldjön magyar kormány. Mindebből az a kép rajzolódik ki, mintha Magyarországon mindenki ilyen lenne, de az sem sokkal jobb, hogy akik nem így gondolkodnak, azok sem teszik ezt hallhatóan és kellő határozottsággal szóvá.
A manhattani kényelmes fotelekben ülők az egyéniségek ilyen bántó hiányát is ugyanúgy észreveszik. Nem hivatalosan pedig megállapítják a büfében, hogy Kovács egy „jerk” és „asshole”. Éppen olyan, mint a külügyminisztere és az „országvédő” főnöke. Hivatalosan pedig szóra sem méltatják a hivatásos hazudozó hólyagot. Nem üti meg az ingerküszöböt.
