Az a mocskos „kettős mérce”

Az igazán nagy gond akkor lesz, amikor az emberek százezrei fognak kérdéseket feltenni és nem lesz türelmük a válaszra 30 napot várni.

A magyar kormány meg van sértődve, amiért az Európai Bizottságnak nem tetszik a nemzeti konzultáció. Egészen pontosan annak kérdései. Még pontosabban az abba rejtett unió ellenes uszítás. Az erőszakos és moszkovita brüsszeliek ocsmány módon kérdéssel fordultak a kormányhoz és egy hónapos határidőt adtak a válaszra, ami Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter szerint nem csak túl rövid idő, de kettős mérce (sic!) is, mert más országokhoz intézet kérdések esetében több hónapod biztosít Brüsszel a válaszra.

Először a határidő hosszáról: a magyar kormánynak valami olyasmire kellene 30 nap alatt válaszolni, hogy miért az ominózus témában írt ki nemzeti konzultációt és mik ezek a kérdések. Röviden: mi a szar ez az egész? Erre elvárható lenne, hogy legyenek kész válaszok, hiszen a kérdőíveket már régen postázták. Ha még sincsenek – ami enyhén szólva gáz – akkor egészen biztosan van rá elég ember a kormánybürokráciában, akik 30 nap alatt képesek válaszolni és még marad idő Arany János nyelvéről Shakespeare, vagy Goethe-Schiller, esetleg Voltaire nyelvére fordítani az erre vonatkozó opust.

Nézzük csak Lázár János, a miniszterelnökséget vezető miniszter birodalmát! Íme a főosztályok felsorolása, amelyek a hódmezővásárhelyi zseni keze alá dolgoznak, akiknek választ kellene adni az EU kérdéseire:

(Csak kemény idegzetűeknek!)

1. Miniszterelnöki Protokoll Főosztály
2. Miniszterelnöki Titkársági Főosztály
3. Kommunikációs Főosztály
4. Miniszterelnöki Külügyi Főosztály
5. Miniszterelnöki Külügyi Szervezési Főosztály
6. Nemzetpolitikáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
7. Nemzetpolitikai Jogi és Koordinációs Főosztály
8. Nemzetpolitikai Kapcsolattartási Főosztály
9. Nemzetpolitikai Stratégiai Tervező és Tájékoztatási Főosztály
10. Miniszteri Kabinet
11. Koordinációs és Elemzési Főosztály
12. Közigazgatási Államtitkári Titkárság
13. Belső Ellenőrzési Főosztály
14. Szervezetbiztonsági Főosztály
15. Kormányzati Iratkezelési Főosztály
16. Kormányirodát Irányító Helyettes Államtitkári Titkárság
17. Kormányiroda (főosztály)
18. Törvényalkotási Főosztály
19. Parlamenti Főosztály
20. Gazdálkodásért és Személyügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
21. Állami Vezetői Főosztály
22. Kormánybiztosok Főosztálya
23. Uniós Fejezeti Főosztály
24. Pénzügyi és Számviteli Főosztály
25. Költségvetési és Intézményfelügyeleti Főosztály
26. Jogi Szolgáltatási Főosztály
27. Humánpolitikai Főosztály
28. Szervezetellátási és Logisztikai Főosztály
29. Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
30. Perképviseleti és Döntőbizottsági Főosztály
31. Nemzetközi Főosztály
32. Támogatói Döntések Elleni Jogorvoslatok Főosztálya
33. A Kiemelt Társadalmi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
34. Össztársadalmi Ügyek Főosztálya
35. Intézmény- és Szervezetfejlesztési Főosztály
36. Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Főosztály
37. Parlamenti Államtitkári Kabinet
38. Kulturális Örökségvédelemért Felelős Helyettes Államtitkár Titkársága
39. Kulturális Örökségvédelmi Főosztály
40. Kiemelt Kulturális Fejlesztésekért Felelős Helyettes Államtitkár Titkársága
41. Kulturális Fejlesztési Főosztály
42. Agrár-vidékfejlesztésért Felelős Államtitkári Kabinet
43. Agrár-vidékfejlesztési Programokért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
44. Irányító Hatósági Főosztály
45. Pénzügyi és Felügyeleti Főosztály
46. Agrár-vidékfejlesztési Stratégiai Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
47. EMVA Stratégiai Főosztály
48. Agrár-vidékfejlesztési Koordinációs Főosztály
49. Európai Uniós Fejlesztésekért Felelős Államtitkári Kabinet
50. Végrehajtás Operatív Program Irányító Hatóság
51. Program- és Projektfelügyeleti Főosztály
52. Ellenőrzési Főosztály
53. Támogatásokat Vizsgáló Iroda (Főosztály)
54. Fejlesztéspolitikai Testületek Titkársági Főosztály
55. Európai Uniós Fejlesztések Koordinációjáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
56. Közigazgatási Programok Irányítási Főosztály
57. Közigazgatási Programok Lebonyolítási Főosztály
58. Monitoring és Értékelési Főosztály
59. Fejlesztési Informatikai Főosztály
60. Szabályozási Főosztály
61. Intézményfejlesztési és Teljesítménymérési Főosztály
62. Fejlesztéspolitikai Kommunikációért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
63. Fejlesztéspolitikai Kommunikációs Főosztály
64. Fejlesztéspolitikai Tájékoztatási Főosztály
65. Nemzetközi Helyettes Államtitkári Titkárság
66. Európai Uniós Koordinációs Főosztály
67. Nemzetközi Együttműködési Programok Végrehajtási Főosztály
68. Közbeszerzési Felügyeletért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
69. Közbeszerzési Felügyeleti Főosztály
70. Közbeszerzési Ellenőrzési Főosztály
71. Közbeszerzési Szabályozási Főosztály
72. Központosított Közbeszerzés Felügyeleti és Audit Koordinációs Főosztály
73. Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkári Kabinet
74. Kormányzati Kommunikációs Főosztály
75. Nemzetközi Stratégiai Kommunikációs Főosztály
76. Kormányszóvivői Iroda
77. Nemzeti Pénzügyi Szolgáltatásokért és Postaügyekért Felelős Államtitkári Kabinet
78. Szabályozásért és Kodifikációért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
79. Fejlesztési Banki Szabályozási Főosztály
80. Postaügyi Szabályozási Főosztály
81. Integrációs, Zöldbank és Agrárbank Szabályozási Főosztály
82. Vagyonpolitikáért és Tulajdonosi Képviseletért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
83. Fejlesztési Banki Főosztály
84. Postaügyi Főosztály
85. Integrációs, Zöldbank és Agrárbank Fejlesztési Főosztály
86. Stratégiai Ügyekért Felelős Államtitkári Kabinet
87. Referatúra Főosztály
88. Kommunikációs és Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya
89. Jogi Főosztály
90. Műszaki Főosztály
91. Hatósági és Emberi Erőforrások Főosztálya
92. Atomenergetikai Elemző Főosztály
93. Stratégiai és Tájékoztatási Helyettes Államtitkári Titkárság
94. Stratégiai Főosztály
95. Tájékoztatási Főosztály
96. Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkári Titkárság
97. Építészet-stratégiai Főosztály
98. Területrendezési és Településügyi Főosztály
99. Építésjogi és Hatósági Főosztály
100. Infokommunikáció Összehangolásáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
101. Infokommunikációs Koordinációs Főosztály
102. Területi Közigazgatásért Felelős Államtitkári Kabinet
103. Hatósági Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
104. Hatósági Eljárási Főosztály
105. Hatósági Szakigazgatási Főosztály
106. Területi Közigazgatás Irányításáért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
107. Törvényességi Felügyeleti Főosztály
108. Kormányhivatali Gazdálkodási Főosztály
109. Kormányhivatali Üzemeltetési Főosztály
110. Kormányhivatali Koordinációs Főosztály
111. Területi Közigazgatás Fejlesztéséért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
112. Területi Közigazgatás-fejlesztési Főosztály
113. Intézményi Szervezetfejlesztési Főosztály
114. Kormányhivatali Szervezetfejlesztési Főosztály
115. Közigazgatás-fejlesztési Főosztály
116. Program-irányítási Főosztály
117. Kormányablakokért Felelős Helyettes Államtitkári Titkárság
118. Kormányablak Informatikai Főosztály
119. Kormányablak Képzési Főosztály
120. Kormányablak Igazgatási Főosztály

Figyelembe véve, hogy ebben a bürokratikus dzsungelben tényleg akár két hétig is eltarthat, amíg az egész irányítására kinevezett 10 államtitkár és 18 helyettes államtitkár kő-papír-olló játékkal el tudja dönteni, kinek kell a választ megfogalmazni, akkor is maradt két hét levelet írni. Vagyis elég nevetségesnek hangzik Lázár János nyilatkozata arról, hogy a 30 nap a válaszra „irreális”. Hogy milyen emberi erőforrásokkal rendelkezik a miniszterelnökség – ahhoz is, hogy az irreálisan rövid határidejű brüsszeli kérdésekre válaszoljon – álljanak itt a 2010-es, 2017-es és a tervezett 2018-as miniszterelnökségi létszámadatok.

Ezek szerint: 2010-ben a miniszterelnöki hivatalnak 93 alkalmazottja volt. Ez 2017-re – figyelem nem elírás!! – 36 647 (betűvel harminchatezer hatszáznegyvenhét) főre nőtt. Ennyien vannak Lázár János irányítása alatt, akik – adott esetben – válaszlevelet fogalmazhatnak az EU-nak. Mindez annak a példátlan hatalomkoncentrációnak a következménye, amely az országban dúló beteges központosításban ölt testet, azzal a jelszóval, hogy minden hatalmat a miniszterelnökségnek.

Arról nem is beszélve, hogy a 2010-óta eltelt nyolc év alatt hatalmas mértékben felduzzadt a szűk értelembe vett egész közszféra, vagyis az állami bürokrácia, akik vélhetően mind tudnak írni és olvasni. Míg 2010-ben a minisztériumoknál és a háttérintézményeknél 238 ezer ember dolgozott, az idén ez a szám már 535 ezer. Sőt, 2018-ban is tovább hízik, eléri majd az 542 ezret – derül ki a kormány 2018-as költségvetésének erre vonatkozó adataiból.

A gond tehát aligha a hivatalnoki létszámmal és a határidő rövidségével van. Gyanús, hogy sokkal inkább a nemzeti konzultáció kérdéseivel. Az azokra vonatkozó uniós megkeresésre ugyanis – enyhén szólva – nem könnyű értelmes és épeszű ember számára emészhető válaszokat írni, még akkor sem, ha 36 ezren veselkednek neki.

A kérdésekben megfogalmazott sok csúsztatás, baromság között példának egy, amire – be kell vallani – több hónap alatt sem lenne egyszerű értelmes magyarázatot kifundálnia. „A Soros-terv célja, hogy az európai országok nyelve és kultúrája háttérbe szoruljon annak érdekében, hogy az illegális bevándorlók integrációja hamarabb megtörténjen.” Ennek a piramidális baromságnak és szemen szedett hazugságnak a megmagyarázására nem elég 120 főosztály, 36 ezer alkalmazott, 10 államtitkár a 18 helyettes államtitkár kemény egyhavi munkája sem, az már igaz.

Azokban az európai országokban, ahová – Magyarországtól eltérően – százezer számra érkeztek háborús menekültek (tehát nem migránsok) ott euró milliárdokat költenek a menekültek nyelvi képzésére, hogy integrációjuk gyorsabb legyen, tehát nem az európai országok nyelvének és kultúrájának sorvasztásával akarják az integrációt felgyorsítani. Ez senkinek eszébe sem jut, ez teljesen lehetetlen is, mivel az érintett európai országok jól működő demokráciák, ahol sem Soros György, sem mások agyából esetleg kipattanó, de valójában soha ki nem pattant baromságokat nem lehetne csak úgy a társadalmon átverni, mint ahogy az ilyesmit másutt – mondjuk éppen Magyarországon – minden további nélkül meg lehet tenni. Amire a legjobb példa éppen a migrációs hisztéria és maga a nemzeti konzultáció.

Vagyis, tiszta vizet öntve ebbe a mocskos findzsába: nem az idő rövidsége miatt nem lehet válaszolni a brüsszeli kérdésekre, hanem azért, mert azokra nincs érdemi és logikus válasz. Száz év alatt 36 ezer bürokrata se lenne képes magyarázattal szolgálni a baromságra, amit a magyar kormány választási kampánya fő csapásirányának választott és amivel a magyar polgárok millióinak agyát kívánja simára vasalni, csakhogy Orbán Viktorra és rendszerére szavazzanak, elhiggyék, hogy senki más, csak a felcsúti hobbifocista tudja megakadályozni az állítólag Soros György és Brüsszel által a magyarságnak szánt nemzethalált.

És akkor néhány szó a kettős mércéről. A szó azt jelenti, hogy adott cselekmény megítélése – attól függően, hogy ki követi el – eltérő. Ugyanaz a cselekedet nem egyformán esik a latba. Másképpen fogalmazva: nem ugyanazt követeljük meg valakitől, mint amit valaki mástól. Amit az egyiknek szabad, azt a másiknak nem. A magyar kormány szerint ez így nem igazságos. Pedig az, és nagyon is.

A világ civilizált országaiban másképpen esik a latba, ha egy orvos mulaszt el segítséget nyújtani egy balesetnél, mintha egy porszívóügynök. Másképpen ítélik meg, ha a plébános molesztálja a ministránst, mintha a postás teszi ugyanezt. Arról már ne is beszéljünk, hogy – mondjuk – a takarítónőt feketén foglalkoztató hideg burkoló adóelkerülő magatartása nem esik olyan súlyos megítélés alá, mintha ugyanezt egy politikus követi el, akinek ez a miniszteri bársonyszékébe kerülhet, míg a hideg burkoló megúszhatja egy sima pénzbírsággal minden egyéb következmény nélkül. (Persze nem Magyarországon, hanem egyes politikailag retrográd módom korrekt és rothadó polgári demokráciákban, ahol azt sem nézik el – mint ahogy Magyarországon minden további nélkül – hogy a miniszter, államtitkár és egyéb politikus rokonai hülyére nyerik magukat állami tendereken, vagy – mondjuk – a kormányfőnek kedves gázszerelők viszik el a milliárdos állami projekteket.)

Önmagában tehát az úgy nevezett kettős mérce nem jelent diszkriminációt, hanem azt jelenti, hogy az adott szituációnak megfelelően kezeljük a tetteket. Más erkölcsi mércét alkalmazunk az egyik és másikat egy másik elkövető esetében, még ha a cselekmény teljesen meg is egyezik. A magyar kormány azonban – mint annyi mást ezen a kerek világon – ezt is a feje tetejére állítja. Orbán Viktor és tettestársai szerint az a kettős mérce, hogy – miközben az EU tagországainak döntő többsége komoly erőfeszítéseket tesz a menekültválság humánus rendezése érdekében – Magyarország és néhány kelet-európai állam semmit, ezért Brüsszel a kelet-európai országokat tetemre hívja, míg a kötelességüket teljesítőket nem. Micsoda disznóság.

Ha jól értjük, akkor – Orbánék álláspontja az, hogy – az lenne az igazságos, a nem kettős mérce, ha – mondjuk – Németországot pont úgy baszogatnák Brüsszelből, mint Magyarországot. Berlint a befogadott másfél millió menekültért, Budapestet a nulláért. Vagy esetleg úgy értik, hogy míg Magyarországnak egy hónapot adtak arra, hogy magyarázatul szolgáljon a gusztustalan EU ellenes nemzeti konzultációjára, addig a maradék 27 tagországnak több hónapja van arra, hogy ne adjon magyarázatot ugyanerre, mert nem indított nemzeti konzultációt, a miénkhez hasonló idióta kérdésekkel.

A magyar kormány szerint „a Soros-terv része, hogy politikai támadást indítsanak a bevándorlást ellenző országok ellen, és kemény büntetésekkel sújtsák őket.” A valóság azonban az, hogy nincs Soros-terv, ha lenne sem lehetne annak alapján senkit semmilyen büntetéssel sújtani. Nincs politikai támadás, csak háborús menekültek vannak, akik Európába érkeztek, akiken az EU tagországainak emberséges módon segíteniük kell. Ebből szolidárisan, a tagországok lehetőségeit figyelembe vevő módon kellene mindenkinek kivennie a részét.

Magyarország és néhány kelet-európai ország azonban, minden humános és keresztény normát lábbal tiporva megpróbálja ebből kivonni magát. A magatartásukat bírálókat kettős mérce alkalmazásával vádolják. Amiben igazuk is van, hiszen az EU a lehetőségeihez igazítva kéri a tagországok hozzájárulását a menekültválság megoldásához, vagyis tényleg kettős, sőt multiplikált mércét használ, azaz igazságosan jár el, amikor a gazdagabb országokra nagyobb terhet rak, mint a kevésbé tehetősekre, köztük Magyarországra.

Amikor Lázár János kevesli a válaszra adott időt, és azzal fenyegetőzik, hogy ilyen feltételekkel egyáltalán nem válaszolunk Brüsszelnek, burkoltan beismeri, hogy nincs mit mondaniuk. Sem 30, sem kétszer, de háromszor 30 nap alatt sem. Magyarország kormánya, az ország egyszemélyi vezetője Orbán Viktor megint egyszer elvetette a sulykot. Kizárólag azért, hogy a társadalmat félrevezetve, gyűlöletre és rettegésre hangolva az ország lakosságának egy részét biztosítsa győzelmét a 2018-as országgyűlési választásokon. Ennyi és nem több. A Fidesz és szekértolói előtt csak egy cél lebeg: a hatalom megtartása minden áron. Ennek érdekében bármilyen aljasságra készek. Amit eddig tettek semmi ahhoz képest, ami még vár ránk. És a végén a nagy gond akkor lesz, amikor az emberek százezrei fognak kérdéseket feltenni és nem lesz türelmük a válaszra 30 napot várni.

Zsebesi Zsolt