Magyarországon szociológusok, pszichológusok komoly tanulmányokat írhatnának a tömegpszichózis jelenségéről, hatásairól, működési mechanizmusáról. Nem tudjuk, miért nem teszik, hiszen évek óta folyik ez a társadalmi kísérlet, amiből mindannyian sokat okulhatnánk.
A felcsúti nemzetvezető 2002 óta, amikor átmenetileg ellenzékbe került a haza, gyúrja a híveit, fenyeget, zsarol, uszít, hergel, zsidózik, cigányozik – más szóval megadja azt a lelki és szellemi táplálékot szektája tagjainak, amire szükségük van. Érdekes – vagy nem is olyan érdekes – módon éppen abban a társadalmi rétegben talált a legnagyobb bázisra, amelyet a leginkább kifosztott, nyomorba döntött és végérvényesen kilátástalan helyzetbe sodort. A nyolc év vergődést két darab tízezer forintos Erzsébet-utalvánnyal ellensúlyozta, amit ezek az emberek boldogan elfogadtak és megszavazták a jószívű, adakozó kormányt. Zavartalanul folytathatják a rettegésben, megfélemlítésben, éhezésben töltött napjaikat, éveiket, életüket.
Nyolc év parlamenti melegedés után az álellenzék is munkához látott a parlamenti álválasztások előtti utolsó néhány hétben. Sikerült elhitetnie a saját táborával, hogy a Fidesz által kitalált választási rendszerrel, ami maga a nagybetűs CSALÁS, van esélyük kormányt váltani. A hívők el is hitték, sőt, erőt merítettek a hódmezővásárhelyi polgármester-választás eredményéből, amit a magyar égbolton újonnan felvillanó szupernova ért el. Az ő Fidesz fölötti helyi győzelmét teljesen érthetetlen okokból ellenzéki győzelemnek fogták fel, holott a háttérben – köztudottan – a Jobbik támogatta, a többi párt csupán annyit tett, hogy hallgatott.
Vállalva a megszokott vádat, úgy is, mint „fanyalgó értelmiségi”, kénytelenek vagyunk szót ejteni a Mi vagyunk a többség 2.0 kormányellenes és valóban demokráciát akaró mozgalom másodszorra megrendezett tüntetéséről, mivel most már körvonalazódni látszik, hogy – ha így folytatják –, mi várható ebből a megmozdulásból: semmi.
Csodálatos látvány 100 000 ember mobiltelefonjának világító fényét látni, a hömpölygő tömeg vonulását nézni, abban részt venni, de erős a gyanúnk, hogy ezeket az embereket ugyanúgy megvezetik, ahogy a kormánypárt és álellenzéke tette az álválasztások előtt. Ha tehetnénk, megkímélnénk őket egy újabb hatalmas csalódástól.
Nem szégyen másoktól tanulni. Nem lenne szégyen tapasztalatot kérni rutinosabb tüntetőktől, szónokoktól, karakánabb népektől. A francia szakszervezetektől, a spanyol mozgalmároktól, a skandináv érdekképviseletektől. A retorikát tanulni lehet. Vannak szabályai. Egy beszéd nem attól jó, ha minél hosszabb. Aki látott vagy átélt már tüntetést demokratikus országban, tudja, hogy nem alázatosan kérni, hanem követelni szoktak. Tömören megfogalmazott határozott célokat.
Hosszú és unalmas prédikációkat nem egy utcai tömegdemonstráción kell tartani. Egy kormányellenes tüntetésen nem lenne szabad a kormány szóhasználatával élni. Csak egy példát említünk, de sorolni lehetne. Ilyen a „magyar emberek”. Hiszen Magyarországon milyen emberek lennének, ha nem magyar emberek? Erről éppen a kormány gondoskodik, szítja a xenofóbiát, „védi” a hazát az idegenektől. Gyönyörű gondolat a „fogjuk meg egymás kezét”, az „öleljük meg a fideszeseket” és hasonlók, csak hát kérdés, hogy mire vezet, vezet-e egyáltalán valamire? És tényleg a földbe döngölt vesztesnek kell-e békejobbot nyújtania? Pláne miközben a győztesek azt éneklik nekik: „senkik vagytok”, a propaganda miniszter pedig 100 000 ember tüntetését bolhacirkusznak nevezi.
A felszólalók között, mit keresett az Ökotárs Alapítvány vezetője, akire – az egy szem nőre – a NER 40 rendőrt küldött, majd kis idő elteltével, feledve a meghurcolást, hálás köszönettel és sugárzó arccal vette át a Miniszterelnökség kitüntetését? Ezt a 180 fokos fordulatot mindenki elfelejtette már? Ő lenne a kormánnyal szemben állók hiteles képviselője? Szintén szép elképzelés a nagy összefogás, de náci párttal összefogni kissé rizikós. És ha az egyik szónok külön köszöntötte a Jobbik elnökét és kedves feleségét, akkor a résztvevők között jelenlévő többi pártelnököt és „prominens” személyt miért nem köszöntötte? Micsoda katyvasz volt ez az egész?
Ha kiszédítenek 100 000 lelkes és valóban elégedetlen embert az utcára, akkor adni kell nekik valamit: feladatot, tennivalót, útmutatót, konkrétumokat, célkitűzést, elképzelést, cselekvési tervet. Mindez sajnos elmaradt.
És ez így nem fog menni.
