A Sargentini-jelentés diadalmas elfogadása után döbbenetes fordulatnak lehettek tanúi azok, akik azt remélték, hogy Európa védelme érdekében kiveti magából Orbánt a nyugati demokratikus országok közössége, elengedi kezét az Európai Néppárt, és a májusi európai parlamenti választások előtt Orbán kikerül a perifériára. Legfeljebb a populista szélsőjobb vezére lehet. Nem ez történt, hanem jött Manfred Weber, egy gerinctelen német néppárti politikus, a Néppárt frakcióvezetője, aki a személyes karrierje érdekében kiegyezett Orbánnal. A fideszes néppárti képviselők szavazataiért cserébe Orbánt „visszakonszolidálta” a Néppártba, és megegyezést kötött vele, hogy a májusi EP-választásokig a Néppárt békén hagyja, nem kritizálja, hanem kiáll mellette.
Ennek köszönhető az a fülsiketítő csend, ami Orbán legutóbbi önkényuralmi lépéseit kíséri a Néppárt részéről, a kezében levő propaganda média egyesítése, a rabszolgatörvény, a bírói függetlenség felszámolása. Orbán nem véletlenül kihasználja ezt az időszakot arra, hogy bármit megtegyen, mert Weber elvtelenül megvédi, és mindent a saját karrierjének rendel alá (most nem beszélve a német multik, a autógyárak érdekeiről, akiknek német munkásai egyre kevesebbet dolgoznak, a magyar rabszolgáik pedig egyre többet, a fizetés töredékéért). Ennél aljasabb dolgot az EU történetében még nem követtek el. Mindennek egyetlen indoka, hogy Weber az Európai Bizottság elnöke akar lenne, Orbán támogatásával már a Néppárt csúcsjelöltje lett. Weber nem számít arra, hogy Orbán pozíciói gyengülnének Magyarországon, ami magyarul azt is jelenti, hogy ez a választás sem lesz egyenlő tisztességes és tiszta. Viszont ezúttal ez az ő szavazatainak számát növeli, ha sok fideszes EP-képviselő lesz, ezért Webert ez kis „demokráciadeficit” ezúttal cseppet sem zavarja.
Webert eddig is súlyos felelősség terhelte azért, mert Orbán egy fasiszta államot hozhatott létre a Néppárt égisze és védelme alatt az Európai Unióban, és egyszemélyes diktatúrát működtet, amely példátlan a nyugati világban. Ilyen korlát nélküli hatalommal királyok sem rendelkeznek. De ez a kiegyezés egész Európát fenyegeti, mert Orbán egy mainstream politikai közösségből rombolhatja az Uniót, és segítheti az európai szélsőjobb megerősödését vagy hatalomra jutását.
Weber egy hete odáig züllött, hogy a Sargentini-jelentésre adott igen szavazatát úgy magyarázta, hogy a voksa nem Orbán és a Fidesz, hanem az egész ország ellen irányult: „Magyarország ellen szavaztam” – mondta. Ennél akjasabb és mocskosabb nyilatkozatot felelős európai politikus még nem tett az EU történetében. Mindenki tudja, hogy a Sargentini-jelentés az Orbán-rezsim jogállamot felszámoló működéséről szól, és nem „Magyarországról”, főleg nem az ellenzékről, amely elszenvedi ezt, éppen az ilyen jellemtelen európai politikusok miatt, mint amilyen Weber.
Weber úr korpa köz keveredett. Akár beállhatna Orbán goebbelsi propagandagépezetébe a főállású hazudozók közé. Weber úr szereti magát tekintélyes úrnak mutatni, de ha ő Orbánnak eladja a karrierje miatt a lelkét, és védelem alá helyez egy fasiszta bűnözőt, aki Európa szabadságát veszélyezteti, akkor tudja meg, hogy egy gyalázatos gazember, ahogy a kijelentéseit igen helyesen értékelte például Újhelyi István. S kizárólag az ő kedvéért, meg is adjuk nevének találó rövidítését, méghozzá Orbán barátja beceneve alapján: Weber 1 Geci. Rövidítve: W1G.
Weber rövidlátó, nemcsak önző, mert saját maga alatt vágja a fát, amikor Orbán sikeres májusi választási szereplését egyengeti és falaz neki. Ha Orbán sikeresen szerepel és egész Európában a migránsozó retorikával szelet küld az európai szélsőjobb vitorlájába, akkor Orbán több szavazatot hoz ellene, mint mellette, és Weber úgy találhatja magát, hogy nemcsak Európa első embere nem lesz (amire méltatlan is, alkalmatlan is), de szedheti is a sátorfáját a fasiszta Európában, amivé Orbán és hívei teszik a kontinenst.
