Trump vereséget szenvedett az amerikai jogállammal, a fékek és ellensúlyok rendszerével szemben. Nem tudott alkotmányellenes helyzetet létrehozni, és nem tudta magát az Alkotmány fölé emelni. Trumpnak a mexikói falért vívott háborúja megbukott, nem tudta a szövetségi állam leállításával sem kizsarolni, hogy maga alá kényszerítse a képviselőházat. A novemberi választáson győztes demokraták jó lelkiismerettel tudtak kitartani a végsőkig, mert maga a „Fal” egy őrültség, méltó Trump eszetlenségéhez. Emellett pontosan tudták, hogy a tét nem csupán a határon felépítendő „Trump-fal”, hanem az amerikai demokrácia és jogállam jövője: a fékek és ellensúlyok rendszerének megőrzése. Ezért semmiképpen nem engedhettek minden idők legmocskosabb zsarolásának.
Szerencséjükre az amerikaiak nagy része tisztában volt azzal, beleértve a republikánus szavazók többségét is, hogy a déli határon nem létezik az a krízishelyzet, amiről Trump hazudozik. Az illegális bevándorlást pedig nem ez a fal állítja meg, a drogkereskedelemről és a bűnözésről nem beszélve. Hazugság az illegális bevándorlók bűnözésének emlegetése is, mert a fehér keresztény bűnözéshez képest elenyésző az illegális bevándorlók által elkövetett bűncselekmények száma. A drogot nem a fal fölött, hanem a fal alatti alagutakban hozzák Amerikába, vagy repülőn vagy hajókon. Ilyen mennyiséggel nem lehet átszaladni a zöld határon. Az illegálisok többsége sem a falon mászik át, hanem turista útlevéllel érkezik a repülőtereken át, aztán nem távozik.
A populista hazudozók módjára gyűlölködött Trump, hogy Nancy Pelosi „rossz Amerikának”, mert nyitott határokat akar, ami egy badarság. A határ megerősítésére a demokrata képviselőházi többség adna ugyanannyi pénzt, csak nem az értelmetlen falra, amely csak a rasszista bevándorlóellenes uszítás része, és Trumpnak azért tetszett meg, mert azzal megörökíthetné a nevét. Ettől nem kell tartania, mert ha egyszer eltűnik végre, beírta a nevét az amerikai történelembe, mint minden idők leghazugabb, legalpáribb, legostobább, legrasszistább elnöke, szörnyetege, akit Amerika ellenségei ültettek a Fehér Házba. Nem kell ehhez még egy fal is 5,6 milliárd dollárért. Ez az ostobaság emlékműve lenne.
Trump kénytelen volt meghátrálni, mert nemcsak a 800 ezer szövetségi kormányzati dolgozó fizetése, de az Amerikának okozott borzalmas kár, valamint a repülőterek biztonsága, az ország normális működése is veszélybe került. Trump szerencsére olyan kérdésben próbálta maga alá gyűrni zsarolással az alkotmányos rendet, amibe belebukott. A republikánusok is közölték vele az utolsó pillanatban, hogy vége, mostantól az országot és a republikánusok következő húsz éves választási esélyeit veszélyezteti. Nem rajta múlott, hogy nem tudta kihirdetni a Nemzeti Vészhelyzetet, a „szükségállapotot”, amellyel a katonai költségvetésből megépíthette volna a képviselőház megkerülésével a falat. Az amerikai közvélemény ugrásra készen állt, ha ezt meg meri lépni. Ez lehetővé tette volna a demokratikus jogállam félreállítását, olyan jogokat gyakorolhatott volna, mint egy diktátor. Még az internetet vagy a sajtót is korlátozhatta volna.
Egy nemlétező „veszéllyel” megpuccsolhatta volna az amerikai alkotmányos rendet, és felfüggeszthette volna a fékek és ellensúlyok rendszerét. Ezt azonban saját pártja sem engedte meg neki, ennek beláthatatlanul súlyos következményei lettek volna, akár polgárháborút is kiválthatott volna. Trump hazudott a falról, azt mondta, majd Mexikó fizeti meg az árát, de Mexikót sem tudta megzsarolni, mert Mexikó olyan válaszlépést adott volna, hogy egy hónapon belül eltűnt volna a zöldség és a gyümölcs Amerika üzleteiből. Egy kocsmatöltelék színvonalán vezeti ez az ember az országot, de szerencsére, az amerikai alkotmányosság és jogállam útját állta. Az amerikaiak alig várták, hogy jöjjenek a félidős novemberi választások, hogy a képviselőházat átadhassák a demokratáknak, és megállítsák ezt a szörnyet.
Trump csak ideiglenesen nyitotta meg a szövetségi államot a költségvetési törvény aláírásával, de nem valószínű, hogy meg merné tenni, hogy a zsarolást újrakezdje. Az totális katasztrófa lenne a republikánusoknak. Nincs annyi homofób keresztényfasiszta szavazó, aki a középrétegekhez tartozó amerikai republikánusok nélkül megválaszthatna bármilyen republikánus elnököt. Egyelőre győzött a liberális jogállam, az amerikai Alkotmány. Fasizmus határozatlan időre elhalasztva. Most már csak a Mueller-vizsgálat eredményét várja Amerika, hogy ne elégedjen meg a Trump mellé beépített orosz kémek vád alá helyezésével, hanem a Trump elleni impeachment-hez elegendő bizonyítékot tegyen az asztalra, és legyen vége ennek az ámokfutásnak.