(Fotó: Colleen Bell a Corvinus egyetemen. Az új amerikai nagykövet cáfolhatja a személyvel kapcsolatos jóslatokat, és betöltheti küldetését, ha ezen az úton halad tovább. Fotó: origo.hu)
AN
Egy évvel érkezése után Colleen Bell budapesti amerikai nagykövet végre mondott egy beszédet, amely méltó volt az Egyesült Államokhoz, a küldetéséhez és ahhoz a szerephez, amelyre vállalkozott. A beszéd rendkívül udvarias, előremutató, a jó kapcsolatokat építeni szándékozó formában hozta a magyar illiberális állam tudomására az amerikai fenntartásokat, s tette nyilvánvalóvá, hogy az alkotmánysértő módon, államcsínnyel létrehozott antidemokratikus rendszer törvénytelenségeiről az Egyesült Államoknak ugyanaz a véleménye, mint korábban. A Magyarországgal kapcsolatos amerikai politika nem változott. Megnyugtató, hogy legalább a korábbi szintről nincs visszalépés.
A bíráló mondatokra nagy szükség volt, mert már úgy látszott, mintha az a bűnszervezet, amely ma Magyarországon törvénytelenül regnál, zsebre vágta volna az Egyesült Államokat, amely tétlenül nézi, hogy egy új típusú fasiszta rendszer mérgezi és fertőzi a világot, árasztja el Magyarországot közvetlenül és közvetve amerikaellenes és demokráciallenes orosz propagandával. Legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy nem ez volt Colleen Bell nagykövet belépője, és nem a megérkezése pillanatában tette világossá, hogy Amerika viszonya nem változott az amerikai és a demokratikus értékekhez.
Minderre olyan pillanatban került sor, amikor Magyarország törvénytelen és illegitim rendszerének urai (Orbán „kormánya”) burkoltan, de jól érthetően folyamatos amerikaellenes uszítást folytat. Részben a liberális demokráciák elleni támadás részeként, részben a rendszer alapvető antiszemitizmusa okán, leginkább pedig a menekültválság kapcsán, Amerikának tulajdonítva olyan katonai beavatkozásokat, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsa szavazott meg, amelyek nemzetközi akciók voltak humanitárius céllal, s amelyeknek Magyarország is (méghozzá Orbán Viktor uralkodása idején) tagja volt. Amerika szótlan maradt, amikor Orbán gyalázatos módon viselkedett a menekültekkel, idegengyűlöletet gerjesztett, szándékosan hozott létre olyan helyzeteket, hogy kiprovokálja a menekültekkel való összetűzést, hogy azt szélsőjobboldali politikai célokra használja fel. Orbán magatartásának semmi köze nem volt ahhoz, hogy a milliós menekültáradat komoly feladatok és nehézségek elé állítja Európát és az érintett országokat, s nehéz szétválasztani az életüket mentő menekülteket az alkalmat kihasználó migránsoktól.
Colleen Bell beszédének hivatalos magyar fogadtatása pontosan tükrözi a helyzet súlyosságát: egy szövetséges állam pozitív bírálatát csak diktatúrák és útonálló haramiák bűnszervezete utasítja vissza ebben a tuskó és modortalan stílusban. Demokratikus országok vezetői, diplomáciában jártas államférfiak ilyen esetben barátságosan válaszolnak, sajnálatukat fejezik ki a bírálat miatt, megbeszéléseket kezdeményeznek a vitás kérdéseket illetően, elismerik a kritika jogosságát azokon a területeken, amelyek nyilvánvalóak. Természetesen ez törvényes kormányokra, demokratikus politikusokra igaz, bűnözőkre nem. Szijjártó és Lázár bunkósága és súlyos szereptévesztése jól kifejezi ennek a rendszernek és hatalomnak a jellegét, céljait és stílusát. Borzalmas károkat okozva az országnak.
A demokrácia és a szabadság ügye nem áll jól a világban. Az iraki háború idején gerjesztett európai amerikaellenesség, amelynek hátterében a német-francia vezetésű Európa hatalmi törekvései álltak (miszerint Európát Amerikával azonos szintű világpolitikai tényezővé akarta tenni a Chirac-Schröder páros), iszonyatos pusztítást végzett. A II. világháború emlékei halványak, új generációk nőttek fel, és egyes kelet-európai országok feltámasztották a régi ordas eszméket, exportálásra szánt minta-antidemokráciákat hoznak létre, amelyek a demokrácia külső látszatát megőrzik, a belső tartalmát azonban ellentétére fordítják, bújtatott diktatúrákat hoznak létre. A nyugat-európai szélsőjobboldal ezek „sikereiből” táplálkozik, a „siker” alatt azt értve, hogy a nyugati liberális demokráciák, az Európai Unió és az Egyesült Államok nem tud ezekkel mit kezdeni. Ezt felerősíti a menekültválság és az egyre tudatosabb orosz propaganda és demokráciaellenes nyomulás, amely pénzeli ezeket az irányzatokat és szörnyállamokat (lásd: a paksi atomerőműre hivatkozó orosz pénztámogatást Orbán fasiszta rendszerének).
Ebben a helyzetben az Egyesült Államok nem hallgathat, legalább saját szövetségi rendszerén belül meg kell védenie a demokratikus értékeket. Nem szabadna megengednie, hogy „szürke zónák” jöjjenek létre a demokratikus és szabad világon belül, amelyek észrevétlenül, de tudatosan és alapos szívóssággal mérgezik a világot és exportálják szörnyeteg eszméiket és rendszereiket. Orbán egy idegen test az Európai Unióban, a NATO-ban, egy olyan rákos daganat, amelyet vagy kemény kemoterápiával kell kezelni, vagy ha arra nem jól reagál, ki kell vágni, mert elrákosítja az egész testet. Az Egyesült Államoknak észre kell vennie, hogy a hátországa nem biztonságos, feladatai nem csupán a világ közismerten demokráciaellenes részein vannak, mert belülről támad a kór, amelyet az oroszok támogatnak.
Magyarországon a sajtó jelentős része is elveszítette a józanságát, tisztánlátását, a szélsőjobboldali eszmék, a buta nemzeti gőg (és a bújtatott fideszes tulajdonviszonyok) elhomályosítják a szemeket. Amerikának egyre kevesebb igaz barátja van az országban, a nagy olvasottságú hírportálokon időnként szörnyűségeket jelentetnek meg, mert a gyűlölet megfertőzött mindent. Magukat függetlennek mondó elemzők olyanokat írnak, hogy André Goodfriend „túlmozgásos” volt, „szereptévesztése” ártott az amerikai-magyar kapcsolatoknak, stb.. Miközben André Goodfriend volt az első amerikai diplomata, aki azt tette, amit egy nyíltan demokráciaellenes, „illiberális”, fasiszta diktatúrát építő önkényuralom képviselőivel szemben tenni kell, ha azok a világ szabadságát és biztonságát veszélyeztető folyamatokhoz kapcsolódnak a NATO szövetségi rendszerén belül. Sőt: ilyeneket hoznak létre. André Goodfriend lépései kezdeti lépések voltak, és csak bízhatunk abban, hogy Colleen Bell is felismeri ezek szükségességét és az Orbán-rezsim igazi jellegét.
Az Amerikai Népszava mindenesetre üdvözli az Egyesült Államok nagykövetének állásfoglalását, köszönetet mond Amerikának, hogy a bírálatával kifejezte a magyar nép iránti szolidaritását és a világ szabadsága iránti elkötelezettségét. További határozott kiállást és cselekedeteket várunk, amelyek megelőzhetik a katasztrófát, ami az Orbán-rendszertől várható. Az orbáni bűnszervezet, törvénytelen hatalom sötét reakciója csak megerősítheti az Egyesült Államok diplomatáit és vezetőit abban a hitükben, hogy a bírálatuk jogos, valóban egy szörnyeteg által vezetett, mindenre képes rendszer rohasztja Európát, ami ellen tenniük kell.
