Konrád György nem azért veszítette el ikon jellegét, mert valamiben nem értünk vele egyet. Konrád évtizedeken át a liberális gondolkodás, az emberi jogok és a humanizmus, a morális kívülállás szimbóluma volt. Ezeknek megszűnt lenni. Nem azért, mert a véleménye ellenkezik az őt ikonként tisztelő demokratikus közvéleménnyel, mert ilyen lehetséges. Általában olyan esetben, amikor az ikon még annál is magasabb erkölcsi mércével bír, mint amire a követői hajlandók lennének. Itt azonban fordított esetről van szó. De nem baj, ha a bálványok ledőlnek. Jobb nekik is, ha esendő lényüket látjuk.
Konrád György egyszerűen elfelejtette, ki volt ő valójában, és szembefordult mindazokkal az értékekkel, amelyeket valaha képviselt. Legújabb interjújának, amelyet a New York Times-nak adott, már az első mondata is vitatható, miszerint Orbán „nem egy jó demokrata”. Ez a mondat helyesen úgy hangzik, hogy „Orbán nem demokrata”.
Miután Orbán Viktor az alkotmányos rendet egy országgyűlési választás „fülkeforradalommá” minősítésével megdöntötte, az ország demokratikus Alkotmányát megsemmisítette, a hatalmi ágak szétválasztását megszüntette, a jogállamot felszámolta, Konrád György nem mondhatja azt, hogy Orbán „nem jó demokrata”. Aki ilyet tesz, az nem demokrata, hanem a Btk. szerint államellenes bűncselekményt elkövető köztörvényes bűnöző. Konrád György minősítése nemcsak demoralizáló, szakszerűtlen, büntetőjogilag téves, de még hamis is.
Természetesen, emiatt még nem köszönnénk el Konrád Györgytől, mint mértékadó liberális közvéleményformálótól, ikontól és szimbólumtól. Amit azonban a menekültkérdésről mond, az nem tolerálható. Nem azért, mert nem lehetnek Konrádnak félelmei Európa kulturális önazonosságát vagy a radikális iszlám okozta veszélyt illetően. Senki nem vitatja, hogy Európa története egyik legnagyobb kihívása elé került a véget nem érő menekültáradattal, amelyre megoldást kell találni, és valamilyen módon meg kell állítani.
De az erre irányuló európai reagálásokat azonosítani Orbán uszító és gyűlöletkeltő, rasszista és xenofób magatartásával, a menekültekkel szembeni embertelenségével, a menekültválság kapcsán emlegetett zsidó világ-összeesküvéssel, enyhén szólva alapos valóságtévesztés. Konrád ebben az összehasonlításban olyan mértékben képtelen különbséget tenni, hogy megszűnt olyan gondolkodó lenni, akinek a véleménye iránytű és meghatározó lehet a szabadság pártján álló demokratáknak.
Nem arról van szó, hogy a szélsőséges liberálisok felfogását kérnénk számon rajta, miszerint akármennyi muszlim bevándorló mehet Európába, az semmiféle veszélyt nem jelent a kontinens kulturális arculatára, és nem hordoz biztonsági kockázatokat, mert ez nem igaz. Ez adja a probléma drámaiságát, hogy ugyanakkor a menekülteken segíteni kell. De azt az eljárást, ahogy Orbán Röszkénél minden lehetséges hazai és nemzetközi jogszabályt felrúgva, a menekültek státuszának tényleges vizsgálata nélkül könnygázt fúj nők, gyerekek arcába, gigaposztereken fajgyűlölő propagandát folytat ellenük, összekeverni azzal, hogy Európában próbálják különválasztani a valódi menekülteket a helyzetet kihasználó bevándorlóktól, minősíthetetlen megnyilvánulás.
Orbánt dicsérni azért, mert szögesdrótot és rohamrendőröket állított a szíriai menekültekkel szemben, miközben kísérletet sem tett arra, hogy a valódi menekültekkel szemben előírt nemzetközi szabályoknak eleget tegyen, nemhogy egy liberális ikontól, de egy nem túl jó demokratától is elfogadhatatlan. Konrád György szerint ez a norma vált uralkodóvá Európában, ami egy hazugság, az orbáni propagandagépezet hazugsága. Ha minden ország ugyanezt csinálja, és egyetlen európai országba sem engednek be egyetlen menekültet sem, akkor ezeket a menekülő családokat oda kellett volna visszaszorítani, ahonnan a kontinens földjére léptek, a tengerbe. Ha Konrád gondolatmenetét továbbvisszük, akkor ő ezt mondja.
De nem ez történt. Európában megpróbálják mederbe terelni a folyamatot, amennyire lehet, amire Orbán soha nem tett még kísérletet sem. Különválasztani a valóban menekülteket azoktól, akik csupán a jobb élet és a nagyobb lehetőségek reményében mentek Európába, kihasználva a menekülthullámot. Rájuk továbbra is azok a vízumszabályok érvényesek, mint eddig. Emellett Európa kísérletet tesz arra, hogy a menekültáradatot megállítsa, felfogja, de nem azért, mert fajgyűlölő és iszlamofóbiás, mint Orbán, hanem azért, mert Európa teherbíró képességét veszélyezteti ez az emberáradat. Ebben a mennyiségben természetesen merül fel sokakban az a kérdés is, hogy milyen mértékben változtatja meg az országok életét és jogrendjét ennyi menekült.
Tegyük hozzá, hogy ha lenne ennyi magyar menekült, s csupa magyar özönlené el ilyen mértékben Európát, és gondoskodni kellene róluk, az kulturálisan és anyagilag legalább ugyanilyen mértékben vetné fel ezeket a kérdéseket. Legfeljebb nem a terrorizmus, hanem más bűncselekmények megjelenésének veszélyével (ahogyan az a sokkal kisebb mértékű magyar bevándorlással meg is jelent). De ezt nem lehet azonosítani a zéro toleranciával, a határok légmentes lezárásával. Európa országai közül egy sem tett ilyet. Hogyan hasonlíthatja ezekhez Konrád György Orbánt? Arról nem beszélve, hogy Orbán a menekültválságot az európai szélsőjobboldal megerősítésére, a demokratikus Európai Unió szétverésére igyekszik felhasználni. Ezt azonosítja Konrád Merkellel? Azt állítva, hogy már ők is Orbán menekültpolitikáját követik?
Szíriában becslések szerint csaknem 300 ezer embert gyilkoltak le Aszad emberei. Csecsemőkkel, terhes asszonyokkal keltek át a tengeren lélekvesztőkön azok az emberek, akik ez elől menekülnek. A magyar kormány ezekkel az emberekkel szemben semmiféle humanizmust, emberséget nem tanúsított. Orbán azután adott 180 millió forintot a felesége érdekeltségébe tartozó civilszervezetnek és a diktatúra klientúrájába tartozó másik két szervezetnek, amikor már nem is voltak menekültek Magyarországon, éppen csak átdobták őket (és a problémát) mindenféle ellenőrzés nélkül az osztrák határon.
Amíg valaki menekül, életveszélyben van, amíg nincs mit ennie, nincs hol aludnia, addig nincs vallása, származása, bőre színe. Addig azon az emberen segíteni kell. Orbán olyan embertelenségről tett tanúbizonyságot a rövid idő alatt, amíg a menekültek Magyarországon jártak, hogy Konrádnak még azok a szavai sem helytállóak, hogy Orbán „nem jó ember”. Helyesebb azt mondani, hogy „nem ember”. Kövön szültek nők a röszkei szögesdrót másik oldalán. Nehogy ezzel azonosítsa Konrád azt, hogy Merkel sem tudja a közel-keleti országok minden szerencsétlen lakóját befogadni Németországba. Konrád örül, hogy Orbán „megvédte” Magyarországot, elégedett vele. Csak arra nem gondol, hogy a problémát továbblökte másoknak, akik nem tehetik meg ugyanezt.
A New York Times szerint Konrád „bölcsnek” nevezi az orbáni Magyarország menekültpolitikáját. Ezt terjeszti a mértékadó liberális amerikai lapban a legfőbb magyar liberális ikon? Nemcsak arról van szó, hogy Magyarország történelmének egyik legkártékonyabb (az idő még bizonyíthatja, hogy egyik legpusztítóbb) politikusát veszi védelmébe Konrád, bár ez sem elhanyagolható. Hitlert sem dicsérjük azért, mert jó autópályákat épített, de itt még ez a hasonlat is sántít, mert Orbán semmit nem épített a stadionján kívül, a menekültpolitikája pedig fajgyűlöletre, vallási intoleranciára alapult. S meg kell mondanom, hogy amikor Konrád azt hangsúlyozza, hogy a menekültek többsége muszlim, akkor az a félelmem támad, hogy a vallási intolerancia és a fajgyűlölet tekintetében hasonló problémákkal küzd, mint Orbán. Ezért szűnt meg ikonnak lenni.
Ha Orbán emberségesen bánik a menekültekkel, akkor lehetne azt mondani, hogy nem demokrata, de ebben az ügyben tisztességesen járt el, dícséret illeti. Ha megesik a szíve a síró gyerekeken, akikben ők csak potenciális terroristát látnak, és ha rajtuk múlna, azt is csinálnának belőlük, akkor lehetne azt mondani, hogy nem szeretjük, de ezért dícséret illeti. De értetlenül bámuljuk, amikor a liberális gondolkodás ikonja, mérőzsinórja, szentje, azért dicséri Orbánt, mert minden emberséget és törvényességet sutba vágva, fasiszta önmagával összhangban kezelte a menekültkérdést. És aztán ezt azonosítja azokkal az európai liberális demokratákkal, akik mindent megtesznek, erejükön felül próbálják az emberi szempontokat egyeztetni a teljesítőképességükkel és a törvényesség fenntartásával. Saját szélsőjobboldaluk orbánista támadásaival szemben.
Amit Konrád beszél, nemcsak hamis, hanem veszélyes, és durva sértés is Merkelre és az európai demokratákra nézve. Orbánhoz hasonlítja őket. Mem tud különbséget tenni a fizikai korlátok, a józan megfontolások, a valódi nemzeti érdekek képviselete és a közönséges fasizmus között. Egyik oldalról van egy megoldandó súlyos nemzetközi probléma, vannak tényleges menekültek, akiken segíteni kell, vannak a helyzetet kihasználó bűnözők, terroristák és potyautasok, akiket ki kell szűrni, s van egy határa az európai befogadásnak, önazonosságnak és teherbíróképességnek. Másik oldalon van egy illiberális diktatúra, amely nemzetében az idegengyűlölet felkorbácsolásával szerez politikai támogatást, fajgyűlöletet terjeszt, nem tart be semmiféle nemzetközi egyezményt, embertelenül bánik a valóban menekültekkel, és az egész menekültválságot Európa fasizálására használja fel. Konrád e kettő közé tesz egyenlőségjelet.
Konrád megszűnt ikon lenni. Saját szavaival élve, most jutott el oda, hogy nem jó demokrata. Reméljük, ennél tovább nem süllyed.
