A fideszes propagandagépezet úgy értékelte az ellenzéki előválasztást, hogy az ezúttal is Gyurcsány Ferenc győzelmét hozta, függetlenül attól, hogy a felesége veszített. Márki-Zay Pétert ugyanúgy Gyurcsánnyal azonosítják, mint Gyurcsány feleségét, ahogy mindenki mást az ellenzéki összefogásban. Márki-Zay hiába kampányolt a második fordulóban a Fidesz gyurcsányellenes retorikájával, hiába állította, hogy leváltotta azt az ellenzéket, amely tíz éve Orbán ellenzéke (és legerősebb pártja a DK), nem ússza meg a gyurcsányozást.
Ennek logikája pedig az, hogy tovább mélyítse a Márki-Zay által ásott árkot Márki-Zay és tábora, valamint a legnagyobb ellenzéki párt, a DK között. Ez elvezethet oda, hogy Márki-Zay próbál megszabadulni „Gyurcsány szellemétől”, vagyis a DK-tól, ami egyáltalán nem esne nehezére. Neki csak a DK szavazóira van szüksége, a DK-ra nincs, és szívesen „leváltaná” végleg. Eltüntetné a színről, mint politikai riválist. A megvadított támogatói is követelhetik ezt. Ez pedig az ellenzéki összefogás szétszakadásához vezetne.
Ezért esze ágában sincs a Fidesznek feladni a gyurcsányozós stratégiát, miután Márki-Zay annak állításait már hitelesítette: a baloldaliak és a liberálisok fülébe is beültette Orbán propagandáját. Ők is elhiszik, hogy Gyurcsány az ördög és mindennek ő az oka. Ha nem lenne, minden jó lenne, még Orbán-rendszer sem lenne. Ezt pedig egyre többen elhiszik, akik elégedetlenek a kollaboráns ellenzék teljesítményével, annak minden kudarcát Gyurcsány nyakába varrva.
Nekik most azzal kell szembenézniük, hogy hiába választották meg Márki-Zay-t, nem érték el vele, hogy megszabaduljanak attól, hogy a Fidesz Gyurcsánnyal azonosítsa az ellenzéki összefogást. Ez csak akkor történhet meg, ha Gyurcsánytól és pártjától végleg megszabadulnak, elhatárolódnak, ha kiközösítik az ellenzéki összefogásból őket. A hivatkozás már megvan, méghozzá az, hogy ott csak a „tiszták” maradhatnak. Tisztának pedig azok számítanak, akik támogatják Márki-Zay-t. De a fűnyíró még más pártokat is elérhet.
Márki-Zay-t ugyanebbe az irányba tolja a Fidesz másik provokációja is, hogy baloldalinak mondják és megkérdőjelezik a jobboldaliságát. Márpedig Márki-Zay vonzerejét a baloldalon az adja, hogy jobboldaliként megszólíthatja a Fideszből kiábrándult jobboldali szavazókat. Ehhez azonban fenn kell tartania a jobboldaliság imázsát, ami szintén a balliberálisokkal szembeni fellépésre és a DK elleni uszításra késztetheti. Mi úgy gondoljuk, hogy ez neki nemhogy nem esik nehezére, hanem az esik nehezére, hogy visszafogja magát ebben.
Mindezzel csak az a baj, hogy a DK a legerősebb ellenzéki párt, a legelkötelezettebb tagsággal, akiket Márki-Zay nem fog tudni kihúzni a párt alól. Ezért a DK kirúgásával távoznak a DK-szavazók is, anélkül pedig nincs ellenzéki győzelem. Kérdés, hogy a Márki-Zay által felkorbácsolt gyűlölet miatt ezt felfogják-e az új messiásban reménykedő fanatizált hívek, vagy a gyűlölet nagyobb lesz? A másik, még ennél is fontosabb elvi szempont az, hogy ha ráveszik a balliberális ellenzéket, hogy forduljon szembe egy demokratikus párttal és követelje a megszűnését, azzal meghasonlik magával.
Addig még Orbán sem jutott el, hogy fel merje számolni a DK-t, vagy kísérletet tegyen erre. Olyan demokratikus ellenzék, amely egy szélsőjobboldali párt gyűlöletpropagandája és egy jobboldali jelölt leplezett liberálisellenessége és baloldalellenessége miatt megkérdőjelezi egy párt létezését, az többé nem demokratikus ellenzék. Ez felmondása annak az ellenzéki szövetségnek is, amely a jövő évi választási remények alapja. De ha ezt az összefogást felcserélik egy antidemokratikus vezérelvű személlyel, akkor nemcsak a választást veszítik el, hanem önmagukat is.
Ellenkező esetben Márki-Zay Péternek az előválasztási győzelme után vissza kellene térnie az ellenzéki összefogás szellemiségéhez és megállapodásához, amely szerint egyenrangú pártok alkotják az összefogást. Senki nem ellenség, nem hazaáruló, hanem mindenkit tiszteletben tartanak. Akkor Márki-Zay-nak vissza kell vonnia a harcias retorikáját, amely a balliberálisok ellen irányult, akik nem az ő feltétlen híveiként kampányoltak, és egy demokratikus választáson merészeltek másra szavazni, s nem rá. Akkor nem beszélhet az „ellenzék leváltásáról”, ami programja lényege.
A kérdés az, hogy Márki-Zay és hívei hajlandóak-e erre, vagy bedőlnek az orbáni propagandának, és elfogadják-e a gyurcsányellenes lincshangulatot. Ha Márki-Zay ellenáll ennek, akkor nem tud a balliberális oldalon azzal az uszítással több szavazót kihúzni saját pártjaik alól, és megteremteni saját pártja bázisát, hogy ő leváltja a „nem tiszta” ellenzéket, megszabadul a gyurcsányi örökségtől. Nem tudja saját propagandáját arra a hamis retorikára építeni, ami vezérsége alapja, hogy ő meghaladja a jobboldali és baloldali szembenállást, ami nem más, csupán az Orbán-Gyurcsány háború, ami egy hazugság.
Ebben az esetben Márki-Zay Péternek igazi demokrataként kellene viselkednie, szemben a második fordulóban mutatott magatartásával. Ki kellene állnia az ellenzéki összefogás valamennyi pártja mellett, az ellenzéki összefogás valamennyi pártjának miniszterelnök-jelöltjeként kellene viselkednie. Vagy a Fidesz gyűlöletpropagandája mentén elkezdi a „tisztogatást” a ballibeális oldalon, ami szétveri az ellenzéki összefogást, és háborút indít el a balliberális oldal ellen, illetve azon belül. Akkor mindenki megláthatja, mit jelent egy (szélső)jobboldali vezér a balliberális oldalon.
Ha ezt Márki-Zay megteszi, azzal igazolta minden kritikánkat és minősítésünket. Ezzel túltesz még Orbánon is. Akkor láthatóan az a célja, hogy a balliberális szavazókat és bázist az Orbántól való szabadulás reményével saját vezérelvű szerveződésének részévé tegye, a segítségükkel Orbánt legyőzze, és Orbán helyébe üljön. Immár mint a jobboldal és a baloldal közös vezére, aki felszámolta a jobboldali és baloldali szembenállást, megteremtve a „karácsonygergelyi” békét. Akik nem így képzelik a demokráciát, azok hazaárulók, ellenségek, nem hazafiak és nem tiszták, a haza ellenségei.
Ezért a gyurcsányozós orbáni propagandakampány segít tiszta vizet önteni a pohárba. Ha Márki-Zay elhiteti az ellenzéki szavazókkal, hogy ő a rossztól szabadítja meg őket, ha a Gyurcsány-pártot kirekeszti az összefogásból, közellenséggé teszi és gyűlöletpropagandájával megkérdőjelezi a létezését, akkor kiderül, hogy Márki-Zay valóban egy fasiszta vezér. Mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy pártot alapítson, vezessen és bármilyen pártba belépjen. Gyurcsány Ferencnek és támogatóinak is, akár tetszik, akár nem. Nem hazaárulás a létezésük.
Ha Márki-Zay ezzel szemben kiáll ezekért a demokratikus jogokért és a szabadságért, befejezi a gyurcsányozást, a DK elleni uszítást, a Gyurcsány-pártot elfogadja az ellenzéki összefogás részeként, és nem kelt olyan látszatot, mintha tőlük meg kellene szabadulni, akkor egy demokrata, aki az előválasztás második fordulójában orbáni fasiszta módszereket alkalmazott ugyan, de ő maga nem az. Ebből kiderül, hogy kivel állunk szemben.
De ha a „megtisztulás” és a „múlt lezárása” jegyében elvitatja jobboldaliként a legnagyobb balliberális ellenzéki párt létezésének jogát, és kirekeszti az összefogásból, akkor egy ugyanolyan fasiszta, mint Orbán. Még nagyobb, mert Orbán addig nem jutott el, hogy a létezését megkérdőjelezze bármelyik ellenzéki pártnak, és meg akarjon szüntetni bárkit. A demokratikus ellenzéken belül csakis demokratikus úton győzhet le egy párt egy másikat, nem pedig a létezése megkérdőjelezésével és közellenséggé nyilvánításával. De az összefogás arról szólt, hogy most nem egymást kell legyőzni.
