/

Márki-Zay Péter gyengíteni akarja az ellenzéki összefogás kontrollját önmaga felett

A miniszterelnöknek vannak frakciói (pártjai) vagy a frakcióknak miniszterelnöke?

17 perc olvasási idő
35

Márki-Zay Péter megválasztott ellenzéki miniszterelnökjelölt azt javasolta az ATV műsorában, hogy az ellenzéki összefogás hat pártjának frakciói mellett hozzanak létre egy hetedik frakciót is, amelyben a hat párt egyikéhez sem tartozó képviselők foglalnának helyet: civilek és kis pártok képviselői, amelyek nem érnék el a parlamentbe jutás küszöbét. Mivel a Mindenki Magyarországa Mozgalom nem szerveződik párttá, és Márki-Zay Péter külön pártban nem méreti meg magát, Pálinkás József pártjának égisze alá szerveznék az új frakciót.

Az üzenet világos és egyértelmű: Márki-Zay Péter csökkenteni kívánja az ellenzéki összefogás pártjainak kontrollját önmaga felett, amellyel az ellenzéki összefogáson belüli fékek és ellensúlyok rendszerét akarja gyengíteni. Megválasztása után ezt tartotta legfontosabbnak. Mivel három párt támogatását élvezi, amelyek frakcióinak parlamenti szavazataira is számíthat, a hetedik frakció a negyedik lenne, amelyre támaszkodhat. Egy nap alatt előkerült az örök kérdés, hogy a miniszterelnöknek vannak pártjai és frakciói, vagy a pártoknak és a frakcióknak van miniszterelnöke?

Orbán Viktor testesíti meg az egyik modellt, amelyben a pártok és a frakcióik szavazógépként működnek és engedelmeskednek a diktátor miniszterelnöknek. Ennek ideáltipikus formája az, amikor Orbán maga választja ki a gombnyomogatókat, a “133 bátor embert”, méghozzá a hozzá való lojalitás, hűség és engedelmesség alapján. Ezek nem demokratikus pártok, a frakcióik pedig semmiben sem felelnek meg egy parlamenti frakció követelményeinek, hanem a demokrácia hamis díszletei csupán. Parancsokat teljesítenek, annak parrancsait, akit kontrollálniuk kellene.

A másik modellben a pártok és a frakciók demokratikus kontrollt gyakorolnak a miniszterelnök fölött, aki a pártok közös programját hajtja végre. Ha eltér attól, akkor megvonják tőle a bizalmat, és megbukik. Ez az egyik legfontosabb eszköze annak, hogy megakadályozzák diktatúrák és önkényuralmi rendszerek létrejöttét. Demokratikus kontrollt nem csupán az egész parlament, hanem azok a pártok és frakcióik is gyakorolják, amelyek jelölték és megválasztották a miniszterelnököt. Demokráciában a pártoknak és frakcióiknak van miniszterelnökük és nem fordítva.

A miniszterelnök megválasztásakor a Parlament nemcsak kormányfőt, hanem kormányprogramot is választ. Így Márki-Zay felfogása önellentmondás, és a maradék alkotmányos berendezkedés megkérdőjelezése. Márki-Zay Péter olvasatában a konstruktív bizalmatlansági indítvány (a miniszterelnök és a kormány leváltására irányuló kezdeményezés) is megkérdőjeleződik azzal, ha a tömbösített “frakcióját” az orbáni modellhez hasonlóan, pusztán szavazó automataként kezeli. Ez a törekvés a leválthatatlanságáról is szól.

Ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy Márki-Zay első lépése arra irányul, hogy a demokratikus kontrollt gyengítse maga felett. Javaslata egyértelmű elmozdulás az Orbán-féle modell felé. A látszat az, hogy civileknek és a parlamenti küszöböt el nem érő kis pártok képviselőinek is egyenlő lehetőséget adjon, valójában ez saját hatalmának kiépítését szolgálja. A hozzá lojális és az általa kiválasztott emberekből hozna létre saját frakciót, amelyre támaszkodhat az ellenzéki összefogás pártjaival szemben.

A javaslat emellett a törvényes út kijátszása is. Frakciót a választáson országos pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz tartozó képviselők hozhatnak létre. Ha Márki-Zay Péter saját frakciót akar, akkor az ellenzéki előválasztáson civilként és kis pártok jelöltjeiként indult képviselőket egy párt (Pálinkás József pártja) alá kell szerveznie és meg kell méretnie. Ez azt jelenti, hogy a Márki-Zay Péter nimbuszának alapját jelentő “civil” és “kívülről érkezett” jelleg azonnal megszűnik, mert akik pártszínekben indulnak, azok nem civilek és nem kívülről érkezettek többé.

*

A hetedik frakció megalakítása nemcsak annyiban gyengítené az ellenzéki összefogás pártjait és frakcióit, hogy Márki-Zay Péternek saját frakciója is lenne velük szemben, hanem létszámukat tekintve is, mert a hetedik frakció nélkül ezek a képviselők nem független képviselők lennének, hanem Márki-Zay Péterhez hasonlóan beülnének valamelyik párt frakciójába a hat közül. Kérdés, hogy az ellenzéki összefogás hat pártja támogatja-e az ötletet. Könnyen lehet, hogy egy részük igen, másik részük nem, amivel Márki-Zay tovább erősítheti az ellenzék két részre szakítását.

Ez előre vetíti azt, hogy az előválasztás második fordulójában használt ellenséges retorikának nem lesz vége, hanem a “tiszták” és a “tisztátalanok” felosztása tovább folytatódik. Márki-Zay úgy állíthatja be, hogy akik ellenzik a javaslatát, azok a pártarisztokrácia érdekeit védik a kívülről jött civilekkel, kis pártok képviselőivel (értsd: a “néppel”, rosszabb esetben a “hazával”) szemben, s azt a látszatot keltheti ellenük, mintha az ellenállásuk oka az lenne, hogy a hatalmukat védik, a korrupciójukat fedezik, s ellenállnak a népakaratnak, amely őt választotta meg, őket pedig leváltotta.

Nem kitaláció, amit mondunk, mert két párt már jelezte, hogy Márki-Zay megsértette az ellenzéki összefogás megállapodását, amikor a nyilvánosságnak jelentette be előbb a javaslatát, és nem az ellenzéki összefogással tárgyalta meg. Ha betartják a szabályokat, a javaslatot már azelőtt leszavazhatták volna, mielőtt nyilvánosságra kerül. A megállapodásnak éppen ez a célja, hogy ne okozzon szakadást. Így viszont Márki-Zay Péter külső nyomást gyakorolhat az ellenzéki összefogás pártjaira, akik csak úgy kerülhetik el, hogy a múlt korrupt sötét erői legyenek, ha elfogadják a javaslatot.

Erre lehet számítani, hogy Márki-Zay az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltjeként abba a szerepbe helyezi magát, hogy ő a nép és a haza tiszta képviselője, aki harcol a korrupt, a hivatalos és intézményesült, megkövesedett és intézményesült ellenzékiség, az establishment ellen, a vele szemben állók (akik mindössze az ellenzéki összefogás megállapodásához és a demokratikus normák betartásához ragaszkodnak) viszont “tisztátalanok”, a hazafiatlanok, akik félnek az elszámoltatástól, akadályozzák a nép képviselőjét, és Orbán leváltását veszélyeztetik.

*

Márki-Zay ezzel a hamis képpel olyan külső nyomás alá helyezheti az ellenzéki összefogás pártjait, hogy azok engedelmességre kényszerüljenek, és támogassák minden autokratikus törekvését. Ellenkező esetben a népharaggal találják szemben magukat, amelyet Márki-Zay folyamatosan hergel. Ez eljuthat az ellenzéki összefogás szétszakadásához, egyes pártok kizárásához, a “tisztaság” és a korrupcióellenesség jegyében. Közellenséggé válhatnak azok, akik ellent mernek mondani Márki-Zay Péternek és korlátlan hatalmi törekvéseinek.

Azért sem kitaláció, amit mondunk, mert Márki-Zay az ATV-s interjúban kijelentette, hogy neki lesz hat frakciója (az övével együtt hét, ha elfogadják a többiek), és azt mondta, hogy az ellenzéki frakciókat “egyesíteni kell”. Ez pontosan annak a folyamatnak a kezdete, amit Orbán Viktor elindított a jobboldalon az “egy a tábor, egy a zászló” jelszóval, s amelynek lényege, hogy Márki-Zay Péter maga alá gyűrje az egész ellenzéket. Aki ennek ellenáll, az a hazának áll ellen: tisztátalan, korrupt, áruló, ellenség. Márki-Zay ennek leple alatt korlátlan hatalmat építget magának.

Ennek lényegét leginkább az MSZP példájával lehet szemléltetni: miután az előválasztáson az MSZP úgy döntött, hogy Márki-Zay Pétert támogatja, a világ második legkorruptabb pártja (az első a Fidesz) egycsapásra “tiszta” lett, és bekerült a “tiszták koalíciójába”. Márki-Zay Péter pedig kifejtette, hogy az MSZP milyen sokat fejlődött, milyen nagy utat tett meg (ez az út a nem támogatástól az ő támogatásáig terjedt), és máris elkezdte az MSZP-t kóserolni. Ez maga a korrupció. Még senkit nem láttunk, aki ilyen kevésért adta volna el magát, mint Márki-Zay Péter.

Mindez nem számít, a megbolondított eufórikus tömeget semmi nem érdekli. Ezért nem vették észre a báránybőrbe bújt farkast, aki felfalja őket. Egymás ellen fordít barátot, testvért, szülőket és gyerekeket, szétszakít elvhű ellenzékieket. Saját pártjuk ellen fordít embereket, és ellenséget csinál olyanokból, akik nem azok, ha nem engedelmeskednek neki. Az emberek nagy része elhiszi azt, hogy most mindent szó nélkül meg kell adni Márki-Zay Péternek, és minden akadályt el kell hárítani előle. Legyen az megállapodás, jog, demokratikus norma, józan ész vagy párt.

Márki-Zay Péter elindította a “tiszták” harcát a “tisztátalanok” ellen. Tiszta mindenki, aki vele van, tisztátalan mindenki, aki nincs vele. Aki nem ad szabadkezet neki, aki szóvá teszi a demokratikus normákat, az nincs vele. Aki pedig nincs vele, az ellene van. Aki ellene van, az a haza, a nép ellen van, és Orbánnal van. Aki ellene van, az fél az elszámoltatástól, az Gyurcsány, az védi a korrupciót, az nem tiszta. Az a sötét múlt, a harminc éves hidegháború, az Orbán-Gyurcsány show, a jobb és baloldal szembeállásának híve, az közellenség. De ha átáll, tiszta lesz, mint a hó. Egycsapásra.

Ez a megtisztulás útja. Nagy a tülekedés rajta. Mi nem szeretnénk Márki-Zay Péter által kiállított oklevelet arról, hogy tiszták vagyunk. Nem tőle várjuk ennek deklarálását. Nem ő a Messiás. Mi csak megemlékezünk arról, hogy az efféle hisztérikus eufória hova vezetett a történelemben, nem beszélve azokról a mozgalmakról, amelyeket a tiszták indítottak a tisztátalanok ellen. Orbán csak tanulhat.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

A Fidesz Márki-Zay-ból is simán “Gyurcsányt” csinál, hogy szétverje az ellenzéki összefogást

Következő cikk

Lehet-e egyenlőségjelet húzni Gyurcsány és Orbán között?