Eddig is tudtuk, hogy nem Márki-Zay Péter a legélesebb kés a fiókban, ahogy ezt Pesten mondani szokás, de még hónapok múlva is tud meglepetést okozni, naponta képes alulmúlni önmagát. Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje, aki azzal az ígérettel nyerte el a jelöltséget, hogy ő majd megszólítja a fideszes szavazókat (ha meghallják, hogy hét gyereke van és keresztény, azonnal az ellenzékre szavaznak), megválasztása után azonnal el is akart menni Erdélybe, hogy az erdélyi magyarok hitelesítsék, mint jobboldali keresztény politikust. De azok elzárkóztak előle. Ez volt az első pofon.
Ezért meghiúsult az erdélyi hadművelet, de a választás előtt két héttel Márki-Zay mégis eljutott Kolozsvárra, miután a Planetárium Café meghívta egy pódiumbeszélgetésre. Az erdélyi magyarok hivatalos képviselőivel, az RMDSZ vezetőivel és magyar polgármesterekkel nem sikerült találkoznia az autentikus jobboldali keresztény Márki-Zay Péternek, mert senki nem állt szóba vele, de a különféle nézetekre nyitott Planetárium Café megteremtette a lehetőséget, hogy Márki-Zay szólhasson az erdélyi magyarokhoz. Élhetett volna a lehetőséggel, tarthatott volna történelmi beszédet.
Ha valaki azt gondolná, hogy Márki-Zay kihasználva ezt a lehetőséget, azt mondta, hogy szavazzatok az ellenzékre, nagyot téved. Márki-Zay azt mondta, hogy „akkor is szeretünk titeket, ha nem ránk szavaztok”. Mit mond erre egy erdélyi magyar ember? Azt, hogy „akkor jó, nem szavazunk rátok. Köszönjük a szeretetet”. Aztán elmegy és leszavaz Orbánra, azzal a jóleső érzéssel, hogy ettől még az ellenzék is szereti. Márki-Zay megnyugtatta az erdélyi magyarokat, hogy nem kell az ellenzékre szavazni, akkor is szeretik őket.
A politológia tudományának számos irányzata van, egyben azonban valamennyi egyetért: a politika legfontosabb része a kommunikáció. Minden a kommunikáción dől el. Ezért a világ fejlettebb részein a Harvard és a Yale egyetemeken végzett szakemberek csiszolják és patikamérlegen mérik ki a pártok és a politikusok kommunikációját, üzeneteit és kampányait. Nem így Márki-Zay Péter, aki magát őstehetségnek tartja, ezért nem tart igényt sem a tudományra, sem a közvéleménykutatásokra, sem a szakemberekre. Használják ezeket azok, akik nem őstehetségek.
Ő elmegy Kolozsvárra anélkül, hogy megterveznék az erdélyi magyaroknak szánt üzenetet, amivel megnyerhetik őket az ellenzék számára. Nem bajlódik olyasmivel, hogy felvázolja érthetően egy alternatív magyarságpolitika elemeit, nem fordít gondot arra, hogy megmutassa, Orbán hogyan használja fel, hogyan csapja be őket, hogyan számolta fel az önállóságukat és a függetlenségüket, és milyen aljas eszközökkel verte szét és gyűrte maga alá az erdélyi magyar szervezeteket, hogyan tette a Fidesz szolgálóleányává őket.
Afféle bátorság hiányzik belőle, hogy azt elmagyarázza: aki nem Magyarországon él, és nem viseli a szavazata következményeit, az ne akarjon beleszólni abba, hogy ki kormányozzon abban az országban, amelynek mindennapi életéről vajmi keveset tudnak. Azt meg sem próbálja megmagyarázni, hogy a magyarok ezért nem támogatták a kettős állampolgárságról szóló népszavazást, nem pedig azért, mert el akarták lökni maguktól a határon túliakat. Azoké a felelősség, akik ilyen zavaros módon népszavazásra bocsátották ezt a kérdést, mert nem arról szólt a szavazás, amire kiírták.
Arról nem beszélve, hogy 2001-ben még Orbán és a Fidesz utasította el a határon túliak kettős állampolgárságát, pedig akkor még nem is a magyarországi választások eldöntéséről szólt az ügy. De amikor népszavazás lett belőle, akkor a magyarok arról nyilvánítottak véleményt, hogy a határon túliak döntsék-e el a magyarországi választásokat, nem arról, hogy a határon túliakat testvéreknek és egyenlő jogokkal rendelkező magyaroknak elfogadjuk-e. A népszavazás eredménytelensége ezt fejezte ki. Ezt a mai napig nem tisztázták a határon túliakkal, akik csak az uszítással találkoztak.
Márki-Zay ehelyett egyenlőségjelet húzott Orbán és Gyurcsány közé, azt állítva, hogy mindegyik számításból állt az ügy egyik és másik oldalára, ami nem is igaz. Azt mondta, hogy Orbán azért támogatta, mert rá szavaztak volna, Gyurcsány azért nem támogatta, mert nem rá szavaztak volna. Ez egyszerűen nem igaz. Márki-Zay hamisan állítja be a helyzetet, amikor fel sem tételezi, hogy Gyurcsánynak elvi megfontolásai voltak, függetlenül attól, hogy a szavazás végeredménye kinek kedvezne. De Márki ehelyett bemártotta Gyurcsányt, aki az ellenzéki szövetség egyik tagja.
Az erdélyi magyarok semmit nem tudtak meg egy másfajta nemzetpolitikáról, amely vonzóbb lehetne számukra. Annyit tudtak meg, hogy a pénzük kevesebb lenne, ha nem szavaznak az ellenzékre, az sem baj, mert attól még ugyanúgy szeretik őket. Vajon miért? Még ezt sem tudták meg. Pedig erre mi is kíváncsiak lennénk. Ismerve milyen szerepet játszanak az Orbán-rezsim támogatásával.