Rendkívül haladó beszédet mondott Kövér László házelnök a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Szép is az, amikor az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének, a kommunista párt központi bizottsága szellemi műhelyének egyik volt munkatársa, egy ősbolsevik pápai család sarja, megemlékezik saját családja és egykori kommunista pártja áldozatairól. Kövér azt mondta:
„a kommunizmus áldozatainak emléknapja nemcsak arra alkalom, hogy fejet hajtsunk sokat szenvedett elődeink előtt, hanem arra is, hogy kinyilvánítsuk akaratunkat: nem hagyjuk, hogy a gyerekeink és unokáink újabb mérgezett eszmék és újabb diktatúrák áldozataivá váljanak”.
Kövér miközben fejet hajtott saját kommunista elődei szenvedése előtt, bejelentette, hogy az Orbán-rendszer ellen fordul: kinyilvánította akaratát, hogy nem hagyja, hogy gyerekei és unokái újabb mérgezett eszmék, a kereszténységnek álcázott és hazudott, illiberális fasizmus eszméi, valamint az Orbán-rendszer diktatúrájának áldozatai legyenek. Ezek a veszélyek leselkednek ugyanis rájuk. Kövér sokat tehetne azért, hogy gyermekeink és unokáink ne váljanak újabb diktatúra áldozataivá, feloszlathatná a Fideszt és megbuktathatná az Orbán-rendszert. Kövér azt is mondta:
„a 20. században a magyar államot két alkalommal is túszul ejtette a kommunizmus. Először 1919-ben 133 napra, másodszor 1947-ben, több mint negyven évre. Mindkét alkalommal külföldről pénzelt, szellemi és fizikai erőszakkal támadó, idegen érdekeket szolgáló ügynökhálózatok voltak a magyarországi kommunizmus szálláscsinálói.”
Amikor a kommunizmus először ejtette túszul a magyar államot, abban Kövér nagyapja vett tevékenyen részt, mint vöröskatona, amiért Szocialista Hazáért Érdemrendet is kapott. A második túszejtésben már Kövér is részt vett, miután az MSZMP KB elméleti boszorkánykonyhájában nyilván nem antimarxista és antileninista röplapokat szerkesztett. A magyar állam túszul ejtése ezzel nem fejeződött be, mert harmadszor Orbán ejtette túszul az országot, az új pártállamban pedig az őskommunista Kövérnek szintén kitüntetett szerep jutott.
Figyelemre méltó változás Kövér szellemi fejlődésében, hogy saját őskommunista múltjában nem mulasztotta el megemlíteni az oroszok fontos szerepét, akik külföldről pénzelték az idegen orosz érdekeket kiszolgáló ügynökhálózatot, amelynek tagjai szellemi és fizikai erőszakkal támadták az országot, s nyilvánvaló párhuzamot húzott azzal, hogy az oroszok ma is ezt teszik, s az idegen orosz érdekek kiszolgálói, a NER vezetői, így ő maga, közöttünk vannak. Most is negyven évre tervezik túszul ejteni a magyar államot moszkvai feletteseikkel.
Kövér végül a torkánál ragadta meg a kérdést:
„a nyugati világban napjainkban elharapódzó megdöbbentő keresztényellenesség, az alapvető biológiai, gazdasági és kulturális tényeket tagadó, valóságidegen ideológiák tobzódása, az egyre nyíltabb magántulajdon-ellenesség vagy éppen a politikai terrorcsoportok megjelenése nem más, mint a kommunista eszme és gyakorlat visszatérési kísérlete”.
A nyugati világba valóban belopózkodott az Orbán-rezsim képében egy keresztényellenes, embertelen, alapvető biológiai, gazdasági és kulturális tényeket tagadó fasiszta rezsim, valóságidegen az ideológiája, egyre nyíltabb a magántulajdonellenessége, ahogy ráteszi a kezét mindenre, amire akarja, az Európai Unióban és a NATO-ban immár politikai terrorcsoportként viselkedik, és Kövér, mint egy vöröskatona unokája, MSZMP KB-s őskommunista, felismeri ebben a fasiszta tobzódásban a kommunizmus eszméjének és gyakorlatának visszatérési kísérletét. Ért hozzá.
Kövér a végén még bevonulhat Schmidt Mária terrormúzeumába is, mint élő szobor, aki a kommunista gúnyát fasiszta ruházatra cserélte, miközben belül semmit nem változott, és ma is az oroszok idegen érdekeit szolgálja. Áldozataik száma egyelőre nem ismert.
