Ahogy a svéd NATO-csatlakozás elfogadásának török elutasítására, úgy most Orbán rárepült a lengyelek ukrán gabonaimport tilalmára. Ezzel az a látszat keletkezik, hogy őt nem az Ukrajnával szembeni eszelős gyűlölet, s az oroszok melletti elkötelezettség hajtja, hanem csak másokhoz csatlakozott. De a törököknek is van a svédekkel szemben tényleges és a maguk logikája szerint érthető követelésük, ahogy a lengyel mezőgazdasági termelők ellehetetlenülése és tüntetései miatt a lengyeleknek is vannak valós indokaik, míg Orbánnak és a magyaroknak egyik esetben sincsenek.
Lengyelországban országszerte tüntetések törtek ki, mert megteltek a gabonasilók az olcsóbb ukrán gabonával, ezért a lengyel gazdák nem tudják értékesíteni a saját terményeiket. Az eredetileg a Közel-Keletre és Afrikába szánt ukrán gabona lengyelországi gabonasilókban kötött ki, lenyomva ezzel a belföldi árakat. Hasonló problémák léptek fel a baromfi és a tojás esetében is. A lengyelek ukránbarátsága nem kérdőjelezhetó meg, az intézkedéseik mögött valódi érdeksérelem és súlyos belföldi válság áll. De Orbánnak ez csak újra egy hamis hivatkozás a rossz gazdasági helyzetre.
Magyarországon nem tüntetnek a gazdák, nincsenek az ukrán mezőgazdasági termékek importja miatt olyan megoldhatatlan helyzetek, mint Lengyelországban. De Orbán azonnal kapott a lengyel importtilalom bejelentésén és csatlakozott hozzá. Orbán ezzel is ártani és uszítani akar az ukránok ellen, emellett arra törekszik, hogy éket verjen a lengyelek és az ukránok, az EU és az ukránok közé, s megpróbálja érzelmileg és politikailag a maga oldalára visszaédesgetni a lengyeleket. Ezért a magyar importtilalomnak elsősorban politikai és nem gazdasági okai vannak.
Orbán ezzel az újabb ukránellenes akciójával enyhítheti valamelyest a lengyelekkel (is) feszültté, sőt haragossá vált viszonyt, mivel ebben az ügyben újra közösen állhatnak az EU-val és normáival szemben. Arra azonban nem számíthat, hogy a lengyel-ukrán viszony a gabona miatt annyira megromoljon, hogy a lengyelek az ukránok ellen forduljanak és beálljanak Orbánnal együtt az oroszok mellé. De Orbánnak a gabonavita ennek ellenére úgy jött, mint egy falat kenyér, mert felhasználhatja azt kedvenc ördögi tevékenységére, a megosztásra, az uszításra és a rombolásra.
A lengyeleknek saját gazdáik miatt lépniük kellett (Orbánnak nem), de azonnal elkezdtek tárgyalni miniszteri szinten az ukránokkal, s keresik a kölcsönösen elfogadható megoldást. Magyarország esetében szó nincs erről, az Orbán-rezsim azt szeretné, ha uniós szinten hoznának az olcsóbb ukrán áruk teljes körű vámmentességére és szabad kereskedelmi lehetőségeire korlátozásokat, ezzel is károkat okozva az ukránoknak és csökkentve az ukránok védekezésre fordítható bevételeit. Ezért a magyar tilalom egyelőre csak június 30-ig tart, azt remélve, hogy utána uniós lesz a tilalom.
Az Európai Bizottság azonnal elutasítóan lépett fel és elfogadhatatlannak nevezte a lengyel és magyar embargó egyoldalú bejelentését, mivel a kereskedelempolitika az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért az egyoldalú fellépések nem fogadhatók el. Orbán nem határozhatja meg, hogy az EU hogyan védje meg az uniós gazdálkodókat és piacokat úgy, hogy azzal ártson az ukránoknak. Az EU-nak ennél sokkal több eszköz és lehetőség van a kezében, hogy ne Ukrajna elleni szankcióvá változzon a gabona és mezőgazdasági termékek ára közötti különbség.
Orbán az ilyen akcióktól és lehetőségektől azt reméli, hogy megbomlik az ukránok támogatása mögötti egység, az ukránok terhessé válnak, és bekövetkezhet az álma, hogy az EU kihátrál Ukrajna támogatása mögül. Hangulatkeltésre ezek az akciók jók, meg is bonthatják az egységet, azonban ezek megoldható kérdések, s ezeknél sokkal súlyosabb kérdésként esik latba az európai biztonság és az orosz terjeszkedés megállítása. A Nyugat most nem hátrálhat meg az oroszokkal szemben, mert akkor nem tudja visszavenni a kezdeményezést és önmaga megvédését.
Ez a helyzet fenyeget világháborúval, nem az oroszok ukrajnai veresége és kivonulása. Abban az esetben ugyanis az oroszoknak nem lesz erejük világháborút indítani, egy atomtámadást sem élne túl Oroszország, mert a nukleáris erő tekintetében is annyival nagyobb az amerikai és nyugati fölény. Ezért mindez csak arra jó, hogy a magyar „G” tovább játszhassa manipulációs játékait, amíg a Nyugat meg nem elégeli, és át nem küldi az ellenséghez, ahova tartozik. Mindenesetre a kétkulacsos, kétszínű és képmutató trollkodás folytatódik, de ezeknek soha nincs jó vége.
