(Az írás Vásárhelyi Mária „Mik vogymuk” című Patreon oldalán jelent meg, a cikket a szerző engedélyével közöljük.)
Tisztában vagyok azzal, hogy a politikai elemzők körében széleskörű konszenzus alakult ki azt illetően, hogy a Fidesznek egyáltalán nem érdeke, hogy előrehozott választsok legyenek Magyarországon, én azonban egészen másképpen gondolom.
Meggyőződésem szerint a kormánypártnak igenis érdeke, hogy még ebben az évben, lehetőleg minél előbb, parlamenti választásokra kerüljön sor. Állításomat a következőkre alapozom:
Minél előbb kerül sor a választásokra a Tisza Pártnak ill. Magyar Péternek annál szűkebb idő áll rendelkezésére ahhhoz, hogy valódi, a törvényes feltételeknek minden szempontból eleget tevő párttá alakuljon és egyáltalán el tudjon indulni a választásokon. Ehhez számos, a párt szervezeti és működési rendjét, döntéshozatali szerveit és mechanizmusait, gazdálkodási rendjét és gazdálkodásának átláhatóságát, a vezetők kiválasztásának és feladatainak szabályozását, ellenőrző szerveit, a párttagok felvételének feltételeit és rendjét, valamint az erre illetékes testületek kiválasztását stb. rögzítő előírások szabályos elfogadására van szükség. Mindez hosszú hónapokat vesz igénybe. A nyilvánosan hozzáférhető adatok tanúsága szerint a Tisza Párt tagságának száma 26 fő, és ez a létszám egy fél éve, nemcsak hogy nem növekedett, hanem egy fővel csökkent is. És egy ilyen, elkerülhetetlennek látszó, tömeges tagfelvételi eljárás megszámlálhatatlan csapdát, buktatót rejt magában, kiváltképp, ha egy párt olyan ellenféllel áll szemben, mint a jelenlegi kormánypárt, amelyről közismert, hogy a legaljasabb eszközöktől sem riad vissza politikai ellenfeleinek ellehetetlenítése, lejáratása érdekében.
Ráadásul a Tisza jelenlegi pénzügyi helyzete, gazdálkodása nemcsak átláthatatlan, hanem ennek legitimitása is komolyan megkérdőjelezhető, hiszen nem részesül állami támogatásában, legfontosabb legális bevétele kereskedelmi tevékenységből származik, márpedig ezt szigorúan tiltja a párttörvény.
Néhány hónap alatt csaknem elképzelhetetlen, hogy a Tisza Párt országos listát tudjon állítani. Ehhez 14 különböző megyében, legalább 71 önálló jelöltet kell állítania. A Tisza Párttól azonban, mint az jelenleg legerősebb ellenzéki párttól elvárható, hogy mind a 106 egyéni körzetben önálló jelöltet álltítson és mivel egyetlen létező ellenzéki párttal sem hajlandó együttműködni, egyedül kell megtalálnia a megfelelő jelölteket, akikkel szemben minimális feltételeként fogalmazta meg a párt elnöke, hogy kizárólag olyan személyek lehetnek, akik az elmúlt évtizedekben semmiféle poltikai pártnak nem voltak tagjai és semmilyen politikai funkciót nem töltöttek be. (Még a 35 évvel ezelőtt megszűnt MSZMP tagokat is kizárják a lehetséges jelöltek sorából.) Márpedig ennek az egyetlen feltételnek megfelelő jelölteket is majdnem lehetetlen nemhogy néhány hónap, de akár egy év alatt is kiválasztani. Ezt jelzi önmagában az is, hogy ennek az „alapvető morális” elvárásnak már a most megismert Tisza körüli tanácsadók, szakértők jelentős része sem felel meg, sőt maga a pártelnök sem. És minél rövidebb idő áll rendelkezésre az alkalmas jelöltek kiválasztására, annál kisebb esélye van a Pártnak arra, hogy megtalálja a megfelelő személyeket, kiváltképp mivel nyilvánvaló, hogy a Fidesz mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy minél több helyen „kamujelöltekkel” csapdát állítson a Tiszának. Nyilvánvaló, hogy hatalmas tülekedésre lehet számítani, ha egyszer valóban elindul a tényleges tagfelvétel a pártban, ám kiszűrni a párt elvárásainak megfelelő jelölteket hatalmas és rendkívül körülményes feladat.
De az országban egyre mélyülő gazdasági válság is arra ösztönözheti a kormánypártot, hogy minél előbb „essen túl” a választásokon, kiváltképpen mivel jól láthatóan egyszerűen képtelen kezelni a válságot, csaknem minden válságellenes intézkedése visszájára sül el, várokozásai, előrejelzései csődöt mondanak. És néhány hónapig még képes lehet hitelből annyi forrást összekaparni, hogy néhány közérzet javító gazdasági intézkedést életbe léptessen, másfél évig azonban ez a vergődés nem húzható el. A megfékezhetetlennek látszó infláció, a forint megállíthatatlan gyengülése, a fogyasztás csökkenése, az autóipar és a mezőgazdaság válsága, a nyugdíjasok – a Fidesz legfontosabb támogatóinak folyamatos elszegenyedése – az általános szegénység gyors ütemű terjedése, az oligarchákat etető források elapadása stb. és az ezek nyomában járó, egyre szélesebb körű társadalmi elégedetlenség másfél év alatt beláthatatlan és kezelhetetlen folyamatokat indíthat el. Néhány hónapon át leplezni lehet a folymatosan mélyülő gazdasági és társadalmi válságot, hosszabb időn keresztül azonban csaknem lehetetlen.
Ráadásul úgy tűnik, hogy hiába történnek látszólag Orbán elképzeléseinek megfelelő változások a világpoltikában, ez nem enyhíti a miniszterelnök hazai problémáinak súlyosságát. Ezt példázza az elmúlt napokban Rogán Antal amerikai szankciós listára helyezése is, ami nyilvánvalóan nem Biden elnök vagy David Pressman nagykövet személyes bosszúja, hanem számos szenátusi és biztonságpoltikai testület döntésének eredménye, és nem bosszú, hanem üzenet. És ennek az üzenetnek a meghozásához nemcsak demokrata, hanem republikánus döntéshozókra is szükség volt.
Mindemellett csaknem biztosra vehető, hogy Magyar Péternek súgnak a kormánypárt belső köreiből. Valaki vagy inkább valakik tájékoztatták arról, hogy a Fideszben komolyan fontolgatják az előrehozott választások ötletét és a Tisza Párt elnöke éppen azért hozta azonnal nyilvánosságra ezt a tervet, hogy ezzel akadályozza meg, hogy a kormánypárt előálljon ezzel az elképzeléssel. Magyar Péter úgy számított – és láthatóan nem tévedett – , hogyha ő áll elő ezzel, akkor a Fidesz biztosan el fogja utasítani.
És bár abban is biztos vagyok, hogy Rogán Antal páncélszekrényében még jó néhány Magyar Pétert kompromittáló dokumentum van bekészítve, a Fidesznek azzal is szembe kell nézni néznie, hogy – legalábbis a legutóbbi időkig – ezek a kompromittáló dokumentumok és akciók rendre kicsorbultak, nem érték el a várt hatást, nemhogy csökkentették inkább növelték a politikus népszerűségét. Néhány évvel ezelőtt lényegében elképzelhetetlen lett volna, hogy a nyilvános szórakozóhelyen történt attrocitás, a Diákhitelközpontban született korrupciós szerződések nyilvánosságra kerülése és a többi „kompromatka”, ne tépázza meg egy újonnan színrelépő ellenzéki politkus népszerűségét, Magyar Péter hitelességének azonban jottányit sem ártottak. És ebben a legnagyobb szerepe nem Magyar Péternek, hanem a Fidesz folyamatos hitelvesztésének és az egyre erősődő társadalmi elégedetlenségnek van. Ez pedig az elkövetkező egy évben nem csökkeni, hanem növekedni fog. Ha a Fidesz vezetői még bármit megőríztek politikai ösztöneik működéséből, akkor érezniük kell, hogy az idő immár nem értük, hanem ellenük dolgozik és ezért elemi érdekük a választások előrehozása, akár azon az áron is, hogy ezzel látszólag Magyar Péter követelésének tesznek eleget.
