A legtöbb bevándorló számára a zöldkártya megszerzése nem pusztán egy hivatalos okmány megszerzését jelenti, hanem annak reményét, hogy hosszú évek tanulása, munkája, családalapítása és törvénytisztelő élete után végleg otthonra találhat az Egyesült Államokban. Ezért okozott sokkot a bevándorló közösségekben, amikor az Egyesült Államok Állampolgársági és Bevándorlási Hivatala május 22-én olyan új irányelvet adott ki, amely gyökeresen megváltoztatja a zöldkártya megszerzésének eddig megszokott útját.
Az új szabály szerint azoknak a külföldieknek, akik ideiglenes vízummal vagy más jogszerű státusszal tartózkodnak az Egyesült Államokban, főszabály szerint el kell hagyniuk az országot, és saját hazájukban kell kérelmezniük a bevándorló vízumot, amelynek birtokában később állandó lakosként térhetnek vissza. Az Egyesült Államokon belüli státuszmódosítás csak rendkívüli körülmények fennállása esetén maradhat fenn, ám ennek megítélését teljes egészében a bevándorlási hatóságok és a konzuli tisztviselők mérlegelésére bízza az irányelv.
A szabályozás félelmet keltett a bevándorló közösségekben, mivel félnek, ha elhagyják az Egyesült Államokat, hogy külföldről kérvényezzék a kérelmüket, akkor könnyebben elutasítják őket, vagy az elbírálás ideje alatt lejár a vízumuk vagy elveszítik a jelenlegi státuszukat. Eleve attól tartanak jogosan, hogy így akarják rávenni a bevándorlók egy részét, hogy hagyják el az országot, és a cél az, hogy ne is jöhessenek vissza, hiszen a zöldkártya megszerzése nem automatikus döntés, ha teljesülnek a feltételek, akkor sem. Valójában ez is egy kirekesztő, bevándorlásellenes intézkedés, amely Trump bevándorlásellenes programjába illeszkedik, és rosszindulatú.
A döntés azért is kavart rendkívüli vihart, mert évtizedeken át az amerikai bevándorlási rendszer egyik legfontosabb eleme volt az úgynevezett státuszmódosítás lehetősége. Ha valaki munkavállalói, diák-, kutatói vagy más jogszerű vízummal tartózkodik az országban, és időközben jogosulttá vált állandó tartózkodási engedélyre, az Egyesült Államok elhagyása nélkül intézhette ügyeit. Ez különösen fontos volt azoknak, akik amerikai állampolgárral kötöttek házasságot, munkáltatójuk vállalta a szponzorálásukat, vagy akár családegyesítés révén nyílt meg számukra a lehetőség. Az új irányelv ezt a gyakorlatot fordítja meg, s ezzel emberek százezreinek életét teszi kiszámíthatatlanná.
Az intézkedés nem csupán adminisztratív változás. A bevándorlási ügyvédek szerint sokak számára egzisztenciális kockázatot jelent. Aki ugyanis elhagyja az Egyesült Államokat, semmiféle garanciát nem kap arra, hogy ismét beléphet az országba. A konzuli eljárások hónapokig, egyes országokban akár évekig is eltarthatnak. Előfordulhat, hogy időközben lejár a korábbi vízum, megszűnik a munkaviszony, a gyermekek tanulmányai félbeszakadnak, a család szétszakad. Azok számára pedig, akik olyan országokból érkeztek, ahol amerikai nagykövetség már nem működik, vagy csak korlátozottan működik, a helyzet még bizonytalanabbá válik.
Az American Community Media sajtóbeszélgetésén Jeff Joseph, az Amerikai Bevándorlási Ügyvédek Szövetségének korábbi elnöke arra figyelmeztetett, hogy a szabály sok esetben olyan embereket kényszerít elhagyni az országot, akik minden törvényi feltételt teljesítettek, adót fizetnek, dolgoznak, gyermekeiket Amerikában nevelik, mégis egyik napról a másikra elveszíthetik mindazt, amit hosszú évek alatt felépítettek. Szerinte az intézkedés nem a bevándorlási rendszer rendbetételéről szól, hanem arról, hogy minél nehezebbé váljon a jogszerű bevándorlás is. Az új szabály szerint sokan inkább lemondanak arról, hogy zöldkártyát igényeljenek.
Hasonló következtetésre jutott Julia Gelatt, a Migration Policy Institute vezető kutatója is, aki több elemzésében rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok gazdasága egyre nagyobb mértékben támaszkodik a legális bevándorlók munkájára. Az egészségügyben, az informatikában, a kutatásban, a mérnöki szakmákban és a mezőgazdaságban dolgozók jelentős része valamilyen ideiglenes vízum birtokában él Amerikában. Ha ezeknek az embereknek hónapokra vagy évekre el kell hagyniuk az országot, az nemcsak számukra, hanem amerikai munkaadóiknak és az egész gazdaságnak is súlyos veszteséget okozhat. Gelatt szerint az elmúlt évtizedek amerikai bevándorlási rendszere éppen azért alakult úgy, hogy a már beilleszkedett embereknek ne kelljen egy adminisztratív eljárás miatt mindent feladniuk.
A technológiai vállalkozók és startupok körében is komoly aggodalom jelent meg. Xiao Wang, a Boundless Immigration társalapítója arra figyelmeztetett, hogy a bizonytalanság önmagában is visszatarthatja a magasan képzett külföldi szakembereket attól, hogy Amerikát válasszák. Ha ugyanis egy mérnök vagy kutató nem lehet biztos abban, hogy egy zöldkártya-kérelem miatt visszatérhet amerikai munkahelyére, inkább Kanadát, Ausztráliát vagy valamelyik európai országot választja. Wang szerint az irányelv egyik legnagyobb következménye éppen az lehet, hogy az Egyesült Államok saját versenyképességét gyengíti. Miközben az intézkedés mögött szimpla idegengyűlölet és uszítás rejtőzik.
Ashley DeAzevedo, az American Families United ügyvezető igazgatója elsősorban a családokra gyakorolt hatást emelte ki. Szerinte az új szabály ismét olyan helyzetet teremthet, amelyben amerikai állampolgárok és házastársaik hónapokra vagy évekre elszakadhatnak egymástól. Az elmúlt évtizedekben éppen az volt a bevándorlási rendszer egyik alapelve, hogy a családegyesítést lehetőség szerint ne akadályozzák szükségtelen adminisztratív előírások. Most viszont sok család attól tart, hogy egyetlen repülőjegy megvásárlásával olyan folyamatba lépnek be, amelyből talán soha nem tudnak visszatérni.
A bevándorlási aktivisták aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az új szabályozás mérlegelési jogkört biztosít a bevándorlási tisztviselőknek annak meghatározásában, hogy a zöld kártya iránti kérelmet az országon belül vagy kívül lehet-e feldolgozni. Joseph megjegyezte, hogy a konzuli tisztviselők mindig is rendelkeztek ilyen jogkörrel. „Az aggodalom az, hogy ez a feljegyzés egy bizonyos módon keretezi a mérlegelési jogkörüket, ami sok olyan személynek árthat, akik ezen a folyamaton mennek keresztül” – mondta. Xiao Wang, a Boundless Immigration vezérigazgatója és társalapítója megjegyezte, hogy a házasságon alapuló zöldkártya-kérelmeket most fokozottan ellenőrzik. A tisztviselőknek szóló történelmi iránymutatás az volt: „Nem a ti dolgotok megítélni, mi az igazi szerelem.” Így a házassági ügyeket a múltban elég gyorsan és sikeresen elbírálták.
Történelmileg létezett a 90 napos szabály fogalma, magyarázta Wang. Ha turistavízummal érkezel, és 90 napon belül összeházasodsz, a kormány csalásnak tekintette volna. De három hónapon túl a kormány azt mondta: „Kik vagyunk mi, hogy megítéljük, milyen gyorsan eshet valaki szerelembe” – mondta Wang. De a házasságon alapuló zöldkártya-kérelmeket ma már egyre gyakrabban küldik elbírálásra a bevándorlási bírósághoz – mondta. A munkavállalási célú bevándorlók, beleértve a H-1B vízummal rendelkezőket is, szorosan figyelemmel kísérik a politikát. A kiállított zöldkártyák több mint fele munkavállalási célú bevándorlóknak szólt. A jól bevált út általában diákvízummal kezdődik, majd munkavállalási vízummal, végül pedig állandó tartózkodási engedéllyel folytatódik. Wang szerint a feljegyzés bizonytalanságot kelt ebben a folyamatban.
A jogi vita legalább olyan jelentős, mint maga a szabály. Több bevándorlási szakértő szerint a Belbiztonsági Minisztérium és a USCIS lényegében új szabályt vezetett be anélkül, hogy végigment volna azon az eljáráson, amelyet az amerikai közigazgatási jog előír. Nem volt nyilvános véleményezési időszak, nem történt átfogó hatásvizsgálat, és több jogász szerint az Igazgatási és Költségvetési Hivatal szokásos felülvizsgálata is elmaradt. Emiatt várható, hogy civil szervezetek és bevándorlási érdekvédelmi csoportok bíróságon támadják meg az irányelvet, arra hivatkozva, hogy az nem egyszerű belső útmutató, hanem olyan szabályozás, amely alapvetően megváltoztatja emberek jogait és kötelezettségeit.
Az AILA olyan felpereseket keres, mint a fiatal H4-es függő felnőttek – egy H-1B vízummal rendelkező személy közvetlen családtagjai –, akik az Egyesült Államokban nőttek fel, de státuszuk módosítása érdekében el kell hagyniuk az országot. A szervezet többek között olyan személyeket is keres, akik K1 vízummal – más néven menyasszonyi vízummal – érkeztek az országba. Arra kérte az érdeklődő felpereseket, hogy közvetlenül hozzá forduljanak.
A Trump-kormányzat természetesen másként kommunikálja a kérdést. Álláspontja szerint a státuszmódosítás mindig is kivételes lehetőség volt, amelyet az elmúlt évtizedekben túl szélesen alkalmaztak. A Belbiztonsági Minisztérium szerint az új irányelv csupán visszatérést jelent a törvény eredeti szelleméhez, miközben lehetővé teszi, hogy a USCIS több erőforrást fordítson más bevándorlási ügyek feldolgozására. A kritikusok azonban arra emlékeztetnek, hogy a bevándorlási törvény évtizedek óta lehetővé teszi az országon belüli státuszmódosítást, és ezt republikánus és demokrata kormányok egyaránt alkalmazták.
A bevándorló közösségekben már most érezhető a félelem. Sokan úgy érzik, hogy az intézkedés valódi célja nem az ügyintézés egyszerűsítése, hanem az úgynevezett önkéntes kivándorlás ösztönzése. Aki ugyanis attól fél, hogy ha egyszer elhagyja Amerikát, többé nem térhet vissza, könnyen lemondhat a zöldkártya-kérelemről, vagy eleve el sem indítja azt. Mások viszont éppen ellenkezőleg, kénytelenek lesznek elhagyni az országot, vállalva annak kockázatát, hogy elveszítik amerikai életüket. A bizonytalanság önmagában is politikai eszközzé válhat.
Ezért a mostani irányelv túlmutat egy technikai bevándorlási szabályon. A Trump-kormányzat bevándorláspolitikájának újabb állomásaként sok szakértő azt látja benne, hogy immár nemcsak az illegális bevándorlást, hanem a legális bevándorlás útjait is egyre szűkebbre próbálják szabni. Az amerikai álom hagyományosan arról szólt, hogy aki tisztességesen dolgozik, betartja a törvényeket és megfelel a feltételeknek, annak előbb-utóbb lehetősége nyílik állandó otthont találni az Egyesült Államokban. A mostani szabály azonban azt üzeni, hogy még azok sem érezhetik magukat biztonságban, akik mindezt megtették. A bevándorlók számára ezért ma már nem csupán az a kérdés, jogosultak-e zöldkártyára, hanem az is, hogy egyáltalán meg merik-e tenni azt a lépést, amelynek elvileg közelebb kellene vinnie őket amerikai jövőjükhöz.
