A Telex hosszú cikkben próbálta megmagyarázni, miért blokkolta a Magyar-kormány Ukrajna európai uniós csatlakozási tárgyalásain négy újabb tárgyalási klaszter megnyitását. A cikk láthatóan keresi azt az érvet, amellyel Magyar Péter döntése menthető lenne, de a felsorolt adatokból végül ennek éppen az ellenkezője derül ki. Ukrajna semmilyen megállapodást nem szegett meg, semmilyen vállalt határidőből nem csúszott ki, és nem történt semmi, ami a blokkolást indokolná.
A magyar kormány június elején állapodott meg Ukrajnával a kárpátaljai magyar kisebbség oktatási, nyelvhasználati, kulturális és politikai jogainak rendezéséről. Magyar Péter akkor áttörésként jelentette be, hogy három hét alatt sikerült elérnie azt, amire az Orbán-kormány hosszú éveken át képtelen volt. A megállapodás végrehajtására pontos határidőket állapítottak meg. Az oktatást érintő módosításokat Ukrajnának 2026. december 31-ig kell végrehajtania, más vállalások teljesítési határideje pedig 2027-ben jár le.
Ehhez képest a magyar kormány már 2026 szeptemberében arra hivatkozva blokkolta négy tárgyalási klaszter megnyitását, hogy Ukrajna még nem hajtotta végre a megállapodást. Ukrajna nem késett el semmivel. A vállalt határidők hónapokkal, egyes esetekben több mint egy évvel később járnak le. A Magyar-kormány tehát olyan kötelezettségek teljesítésének hiányára hivatkozik, amelyek teljesítési határideje még el sem érkezett.
Ez önmagában elegendő lenne annak megállapításához, hogy a blokkolás indoka nem valós. Aki egy december végéig végrehajtandó intézkedést már szeptemberben számon kér, az nem a megállapodás teljesítését kifogásolja, hanem olyan ürügyet keres, amellyel igazolni lehet egy korábban elhatározott politikai döntést. A Magyart mentegető sajtó sokat emlegetett egy ukrán ombudsmani levelet is, amely állítólag azt bizonyítaná, hogy Kijev a megállapodás ellenére továbbra is korlátozni akarja a kisebbségi nyelvhasználatot Kárpátalján.
A Telex saját cikkéből azonban kiderül, hogy ez a levél semmilyen módon nem bizonyítja a megállapodás megszegését. A levelet ugyanis június 1-jén írták, miközben a magyar és az ukrán fél közötti politikai megállapodás június 3-án született meg. Az ombudsmani levél tehát korábbi a megállapodásnál. Nem lehetett a megállpodás felrúgása, mert amikor megírták, a megállapodás még nem létezett. A kárpátaljai oktatási főosztály hetekig tovább sem küldte. Az ukrán elnöki hivatal és a külügyminisztérium csak június 10. után szerzett róla tudomást.
Az ombudsmannak magyarázkodnia kellett, az ukrán fél elismerte, hogy a levélnek nem kellett volna megszületnie. Az ügyet diplomáciai úton június 17-re tisztázták. A magyar kormány ezt elfogadta, amit az is bizonyít, hogy ezt követően hozzájárult a hatodik tárgyalási klaszter megnyitásához. Egy már rendezett ügyet később nem lehet hitelesen újra elővenni, és egy másik döntés indokaként felhasználni. Ráadásul a levélben nem szerepelt, hogy magyar nyelvű rendezvények miatt érkezett panasz.
A Telex ukrán diplomáciai forrásai szerint nem is kárpátaljai magyarokról volt szó, hanem Kelet-Ukrajnából a háború elől Kárpátaljára menekült orosz anyanyelvű emberekről. A kifogásként emlegetett ombudsmani levelet nem a magyarok, hanem oroszok nyelvhasználata miatt írták. A magyar kisebbség jogainak védelmére hivatkozó kormány olyan levelet használ Ukrajna ellen, amely a megállapodás előtt született, amelyet az ukrán kormány hibásnak minősített, amelynek ügyét diplomáciai úton rendezték, és amely nem magyarokról szólt.
A Telex maga jut arra a következtetésre, hogy az ombudsmani levél nem lehetett a négy újabb klaszter blokkolásának valódi oka. A lap ezért egy még készülő ukrán törvénytervezetben próbálja megtalálni a magyarázatot. Névtelen forrásokra hivatkozva azt írja, hogy a tervezet mondatai eltérhetnek a két fél által egyeztetett szövegtől. A nemzetiségi iskolai státusz bizonyos esetekben nem automatikusan járna, hanem az intézmény vagy a fenntartó döntésétől függne. De erről nincs semmi hivatalos bizonyíték.
Az igazgató vagy az igazgatóhelyettes magyar nyelvtudását pedig a készülő változat esetleg nem kötelező, hanem választható feltételként kezelné. Ha ez valóban így van, akkor a kérdést az egyeztetéseken rendezni kell. Erre való a két fél közötti munkacsoport, amely a következő napokban újra tárgyal. De egy még el sem fogadott, folyamatosan változó törvénytervezet vitás szövegrészei nem jelentik egy megállapodás megszegését. Nem lehetnek okai egy uniós szavazás blokkolásának. Ez inkább nyílt ellenségeskedésnek látszik.
A magyar kormány nem nevezte meg nyilvánosan a kifogásokat. Magyar Péter és Orbán Anita külügyminiszter csak általánosságban beszélt arról, hogy Ukrajnának konkrét jogszabályokat kell alkotnia. De ezek határideje még nem járt le. Ha valóban olyan súlyos eltérés történt a politikai megállapodáshoz képest, amely négy uniós tárgyalási klaszter blokkolását indokolja, akkor a magyar kormánynak kötelessége lenne pontosan megmondani, melyik vállalást, melyik szövegváltozat és milyen módon sérti.
Ezt azonban nem tették meg. A megállapodás szövege nem nyilvános, a kifogásolt ukrán törvénytervezet nem végleges, az állítólagos eltéréseket pedig névtelen források ismertették. A vétó viszont valóságos, és nemcsak Ukrajnát, hanem az egész Európai Unió bővítési politikáját akadályozza. Ukrajna uniós csatlakozási klasztereinek megnyitása egyébként nem jelenti Ukrajna felvételét az Európai Unióba. Még csak a tárgyalások lezárását sem.
A klaszter megnyitása annak a hosszú vizsgálati és jogharmonizációs folyamatnak a kezdete, amelynek során az Európai Unió éppen azt ellenőrzi, hogyan teljesíti Ukrajna a jogállamiságra, a kisebbségi jogokra, a gazdaságra és az állami intézmények működésére vonatkozó feltételeket. A csatlakozásig várhatóan egy évtized vagy még több idő telik el. Minden egyes tárgyalási terület lezárásához újra szükség lesz a tagállamok egyetértésére.
Magyarországnak tehát később is számos lehetősége lenne fellépni, ha Ukrajna valóban megszegné a vállalásait. Most azonban nem ez történt. Ukrajna korábban visszavonta a magyar nyelvű oktatást veszélyeztető, életbe sem lépett rendelkezéseket. Biztosította a magyar nyelvű érettségi időkorlát nélküli fennmaradását. Vállalta a nemzetiségi oktatási intézmények különleges státuszának rendezését, a kétnyelvű feliratok és a kisebbségi nyelvű közigazgatás szabályozását.
A részletes törvényi végrehajtásra megállapított határidőkből pedig egyetlenegy sem járt még le. Nem Ukrajna maradt el a megállapodás végrehajtásával. A Magyar-kormány változtatta meg a saját álláspontját. Júniusban áttörésnek nevezte ugyanazt a megállapodást, amelyet szeptemberben már elégtelennek minősített, még mielőtt a végrehajtás határideje lejárt volna. Magyar Péter ezzel ugyanazt a módszert alkalmazza, amelyet Orbán Viktor használt éveken át.
Nyilvánosan a kárpátaljai magyarok védelmére hivatkozik, de nem mondja meg pontosan, mit mulasztott el Ukrajna, és miért arányos válasz erre az uniós csatlakozási folyamat blokkolása. A kárpátaljai magyarok jogai nem politikai vétókhoz használható eszközök. Az ő érdekük az, hogy Magyarország és Ukrajna között működő diplomáciai kapcsolat, betartható megállapodás és folyamatos ellenőrzés legyen. Nem az, hogy a magyar kormány minden rendezhető részletből újabb nemzetközi konfliktust gyártson.
A Telex cikke Magyar Péter döntéséhez próbált elfogadható indokot találni. Végül azonban maga bizonyította be, hogy ilyen indok nincs. Az ombudsmani levél nem a megállapodás után, hanem előtte született. Nem magyarokról, hanem kelet-ukrajnai oroszokról szólt. Az ukrán kormány elhatárolódott tőle, az ügyet rendezték, a magyar fél pedig ezt követően még egy újabb klaszter megnyitásához is hozzájárult. A törvényalkotási határidők nem jártak le. A készülő jogszabályról tovább folynak az egyeztetések.
Az indok utólagos gyártása pedig azt mutatja, hogy nem Ukrajna teljesítményével volt baj. Magyar Péternek szüksége volt egy ürügyre, hogy folytathassa Orbán Ukrajnával szembeni vétópolitikáját. A Magyart mentegető cikkből végül éppen ez derült ki. Az is leleplező Magyar kormányzati stratégiáját illetően, hogy miután következetesen folytatta két éve tartó ukránellenes politikáját az EU-ban, de a visszhangja egyre kellemetlenebb, Magyar megpróbálja elsimítani az ügyet és kifogni a szelet a tiltakozók vitorlájából.
A Telex cikkéről messziről látszik, hogy felkérésre vagy megbízásából született, hogy Magyarral szemben a kritikus hangokat elnémítsa. Ez a cikk hangvételéből és szövegéből egyértelműen kiderül. A szerző (Nyilas Gergely) azonban a tényeket és a valóságot írta le, ami leleplezte, hogy Magyarnak nem volt valós indoka Ukrajna csatlakozási tárgyalásait blokkolni. Annak ellenére, hogy a cikk nem igazolta Magyar Péter ukránellenes szavazását, a cikk hangneme olyan, mintha Magyart akarná védeni és igazolni. A hangnem szemben áll a kiderített tényekkel.
Ez pedig legalább olyan visszás, mint az Ukrajna elleni szavazás, amely az ukránellenes gyűlöletpolitikára épít és annak folytatása. Magyar pedig megengedhetetlen eszközöket használ arra, hogy a magyar közvéleményt megtévessze és becsapja. Magyar Péternek bocsánatot kell kérnie ezek után Ukrajnától, és fel kell hagynia azzal, hogy a Magyarországot és egész Európát védő hős és sokat szenvedő Ukrajnát Orbán politikáját követve akadályozza abban, hogy az európai népek közösségébe lépjen és szellemi otthonra találjon.
Egyenlőre méltóbb rá, mint az Orbán-Magyar korszak Magyarországa.
