A Puskás Arénában péntek este nemcsak egy focimeccset veszített el a magyar válogatott. Az ukrán himnuszt kifütyülő magyar szurkolók egy egész nemzet gyászáról és négyéves szenvedéséről mondtak ítéletet. Ennél nagyobb sértés nincs. Talán még az sem független ettől, hogy a pályán is egymásnak estek a csapatok. A világ pedig láthatta, hogy Magyarország nem sokat változott.
A Nemzetek Ligája nyitómeccsén Ukrajna 1:0-ra legyőzte Magyarországot. A hazai csapat a második félidőben nyomás alá helyezte ugyan az ellenfelet, de gólt nem sikerült szereznie. A lefújás előtti percekben pedig egy kiállítás nyomán tömegverekedés tört ki a pályán a két csapat játékosai között, amelybe Szoboszlai Dominik is belekeveredett, s amelyben egy mentős is megsérült.
Ez azonban csak a felszín. Ami igazán megmutatja, hol tart ma Magyarország, az a lelátóról felhangzó fütty volt, amely az ukrán himnuszt kísérte. Ilja Zabarnij, az ukrán válogatott és a Paris Saint Germain védője a mérkőzés után nem finomkodott. Azt mondta, előre tudta, mire számíthat a magyar közönségtől, mert tisztában volt vele, hogyan viszonyulnak a magyarok Ukrajnához és Oroszországhoz.
Ez a mondat fájóbb, mint a gól, amit aznap este kaptunk. Egy fiatalember, akinek hazáját négy éve tapossa az orosz hadigépezet, akinek nemzete Európa keleti határán vérzik azért is, hogy Budapest biztonságban maradhasson, arról beszélt a mérkőzés után, hogy a magyar szurkolók elfogadhatatlan viselkedése nem meglepetés. Ezúttal nem csak a szokásos futballhuliganizmus.
Ez a fütty nem a semmiből támadt. Négy éven át hallgatták Orbán Viktor szájából, hogy a háború nem a miénk, hogy Ukrajnát nem szabad segíteni fegyverrel, Zelenszkij a bajkeverő. Közben szisztematikusan keverték össze a nyilvánosság fejében Ukrajnát Oroszországgal, mintha Ukrajna lenne a felelős a háborúért, és Ukrajna lenne az, aki bajt hoz Magyarországra.
Ez a gyűlöletpolitika nem múlt el azzal, hogy tavasszal kormányváltás (és nem rendszerváltás) történt. A Puskás Aréna lelátóján ülő tömeg pontosan azt tanulta meg négy éven át, amit tanítottak neki. Péntek este ezt vissza is adta, egy olyan nép himnuszába fütyülve bele, amely mellettünk, egész Európa keleti kapujában áll helyt a barbár orosz agresszióval szemben. Ukrajna egy hős nép, amely tiszteletet érdemel.
A kérdés most az, mit kezd ezzel az új kormány. Magyar Péter és a Tisza a választási kampányban emberséges Magyarországot ígért, a normalitás helyreállítójaként mutatkozott be. Az ukrán kérdésben azonban semmiféle változás nem történt. Magyar Péter Orbán politikáját folytatja, Ukrajna minden baráti gesztusa ellenére akadályozza az ország uniós csatlakozását, ugyanolyan ürügyként használva a magyar kisebbséget.
Nem volt egyetlen olyan pillanat, amikor az új magyar miniszterelnök világosan, félreérthetetlenül azt mondta volna a magyar közvéleménynek, hogy Ukrajna nem ellenség, hogy a szolidaritás nem gyengeség, és hogy egy stadionban kifütyülni egy megtámadott ország himnuszát nem virtus, hanem szégyen. Ha ez a mondat most sem hangzik el világosan és nyilvánosan, akkor hallgatásával Magyar Péter maga is támogatója annak a gyűlöletpolitikának, amelyet állítása szerint felszámolni jött.
Az Országos Mentőszolgálat vizsgálatot indított a lelátói dulakodás miatt megsérült kollégájuk ügyében. Az is nagy kérdés, hogy egy mentős hogyan keveredhet bele egy verekedésbe. Az UEFA korábban már büntette a magyar szurkolók viselkedését diszkriminatív megnyilvánulás miatt. A tét azonban nem egy újabb büntetés vagy zárt kapus mérkőzés, hanem az, hogy Magyarország képes-e visszatérni a civilizációba.
A tét az, hogy Magyarország képes-e szembenézni azzal, mivé vált az elmúlt évtizedben, és hogy egy stadion lelátója képes e tükröt tartani egy egész ország lelkiismerete elé. Elvárható lenne, hogy a sajtó és a közvélemény ne cinkosan és cinikusan vegye tudomásul a történteket, hanem határolódjon el a történtektől, az ukránellenes megnyilvánulásoktól.
Magyar Péternek mindenről van véleménye. Nem véletlen, ha erről nem lesz.
