Magyar Péter újabb „országjárása” részeként Pécsett a megyei önkormányzatokról szólva azt mondta, hogy ott „együtt van a kék, sárga és zöld Fidesz”, milliós fizetéseket felvéve. Nem szeretnénk a megyei önkormányzatok szerepéről állást foglalni, mert az szakmai viták tárgya lehetne, ha a politikai deklarációkon kívül valódi szakmai vita létezne. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy Magyar Péter „kólás dobozai” az EP-ben, a fővárosi önkormányzatban, a parlamentben semmivel nem játszanak jobb szerepet, mint a legrosszabb megyei önkormányzatban.
A mi vizsgálódásunk tárgya „a kék, sárga és zöld Fidesz” kifejezés, mely összefüggő világképet alkot Magyar Péter propagandájában. Ennek semmi köze a megyei önkormányzatokhoz, hanem abba a narratívába tartozik, amely „Gyurcsány-Orbán korszaknak” nevez két egymástól független időszakot, összemossa az Orbán-rendszert és a vele szemben elkötelezett demokratikus ellenzéket, amely soha nem hasonlított annyira a Fideszre, mint a Tisza, s amely a magyar társadalom „óellenzék” néven megbélyegzett részének kirekesztésével függ össze.
Ez harmóniában áll azzal, hogy Magyar Péter támogatói csapatostul neveznek a közösségi médiában „DK-nak” vagy „fideszesnek” mindenkit, aki bármilyen kritikát vagy kifogást merészel megfogalmazni a jelenlegi hatalommal, Magyar Péterrel szemben. A minősítésekben a „DK” és a „Fidesz” a Tisza-propaganda hatására már egy kategóriát jelentenek. Kutatók feladata annak megállapítása, milyen lelki tréningre van szükség ahhoz, hogy ezt az egybemosást olyan emberek használják, akik 14 éven át maguk is „óellenzékiek”, közülük sokan DK-sok voltak.
Mert ha Magyar Péter mögül kiszednék az egykori óellenzékieket, nem sok támogatója maradna. Ez mutatja, hogy a bélyeget mindenki csak addig viseli, amíg nem áll Magyar Péter kritikátlan hívei és támogatói közé. Ez mutatja, hogy Magyar a „Tiszán” kívüli világot bélyegzi meg, s a magyar társadalom Tiszán kívüli részét kriminalizálja, stigmatizálja, szégyeníti meg, függetlenül attól, hogy beletartozik bármelyik általa konstruált halmazba vagy sem, volt-e valaha olyan közel a Fidesz belső köreihez, mint ő maga (nem volt, mert akkor nem bélyegezné meg).
Magyar a Fidesz nyomdokaiban jár, vagy inkább soha el sem távolodott tőle, s minden más mellett az anyapárt hagyományait követi abban is, hogy az országot („emberséges Magyarország” jelszó alatt) két részre osztja: az egyik a jó része, ami vele és feltétlen híveivel azonos, a másik a rossz, amely nem tartozik a Tisza-fanatikusok népes táborába. Ez utóbbiakat azzal a Fidesszel démonizálja, amelynek ő nem csupán tagja, hanem hűséges kiszolgálója, csodálója és 14 éven át élősködő haszonélvezője volt. Míg az általa megbélyegzettek soha.
A „kék, a sárga és a zöld Fidesz” elnevezés önmagában is hamis és hazug, majd ennek kivetítése minden nem tiszás és/vagy vele szemben kritikus személyre, rendkívül sértő, kirekesztő, megbélyegző, szándékában álnok és aljas. Ez nem csupán a politikai pluralizmusnak akarja elejét venni, s nem csupán megvetett, kirekesztett, megszégyenített, leértékelt és másodrendű állampolgárrá alacsonyítja az „emberséges Magyarország” Tisza-hordalékon kívüli részét, hanem megkérdőjelezi pártoktól független, demokratikusan gondolkodó emberek létezését is.
Magyar nem ad esélyt arra, hogy legyenek olyan szabadon gondolkodó polgárok, akik az értékeikhez és az elveikhez ragaszkodnak, s nem pártokhoz, vezérekhez és álmessiásokhoz idomulnak. Nem veszi tudomásul, elvitatja a magyar társadalom egy jelentős részének létezését, amely kívül áll a Tiszán és az általa kreált kategóriákon, ugyanakkor demokratikus normáit és elveit kéri számon az új hatalmon, amely nem tesz semmit, hogy Magyarországon strukturális és intézményes rendszerváltás legyen. Ennek része a Fidesztől örökölt megbélyegző politika is.
Ez pedig rendkívül lekezelő, sértő és megalázó. Egy jelentős rétegtől vonja meg az egyenlőséget, a szabad gondolkodást és a létezés jogát. Az a politika, amely megbélyegez, kirekeszt, démonizál mindenkit, aki a hatalmon levőt (nem írjuk, hogy hatalmon levőket, mert Magyar Péteren kívül nincs senki hatalomban, ezért érthetetlen lenne a többes szám) kritikával illeti, tőle függetlenként határozza meg magát, nem demokratikus, nem jogállami és nem emberséges. Ezzel szemben tőrőlmetszett fideszes, amivel e politika ellenfeleit akarja stigmatizálni.
Magyar Péter nem demokrata. Ez a megállapítás önmagában elég ahhoz, hogy vele és szándékaival kapcsolatban fenntartások legyenek. A magyar társadalom nem lett szabad, a választási győzelem mézeshetei után a valóságot beárnyékolja Magyar Péter személye, politikája és propagandája, az elsikkasztott rendszerváltás ténye, amelyet felszíni intézkedések és az Orbán-rendszer restaurációját jelentő cselekvések helyettesítik. Az a fajta demokratikus frissesség, alulról jövő kezdeményezés és energia, ami a választások után volt, apátiába ment át.
A vezérek és diktátorok minden elképzelésük ellenére nem tudják megváltoztatni a valóságot. Magyar képzelheti azt, hogy a kirekesztésével és megbélyegzésével eltünteti, létezését felszámolja a társadalom függetlenül gondolkodó, pártokhoz nem tartozó demokratikus részének, amely nem tagozódik be a „Tisza” logó alá, de ez nem így van. Ezzel ő maga jelöli ki saját erősödő demokratikus ellenzékét, amely idővel a politikai szerveződés valamilyen formáját is megtalálja, ha szükségét érzi. S nem érdekli, ha egy volt fideszes a Fidesszel akarja lejáratni.
Egyelőre ez a társadalmi réteg azt állapítja meg, hogy Magyarország ezúttal is eljátszotta a lehetőséget, s ezután sem lesz az, ami lehetett volna. Az a fajta nyelv és gondolkodás, amelyet Magyar használ, a plurális demokrácia ellentéte. A valódi rendszerváltás nem azt jelenti, hogy egy egyeduralkodó helyébe egy másik egyeduralkodó lép, hanem helyreáll a verseny, a sokszínűség, és a legitim ellenzék joga ahhoz, hogy létezzen anélkül, hogy Fidesznek vagy DK-nak bélyegeznék. Csak azért, mert nem hajlandó behódolni senkinek.
Magyar Péternek sem. Pláne.
