Orbán egy dolgot kiválóan megtanult a „megtestesült Gonosznak” nevezett Arthur Finkelsteintől és munkatársaitól, akik zsidó létükre a goebbels-i náci propaganda technikáját adták a jobboldali pártok kezébe, és azzal a fake news, az álhirek és az összeesküvés-elméletek reneszánszát és a világ újrafasizálását idézték elő. Orbán azt tanulta meg tőlük, hogy nem számít a valóság, a beszéddel új valóságot lehet teremteni, aminek semmi köze az igazsághoz. Nem az számít, ami van, hanem az, amit szeretnél. Megteremtik az „alternatív tények” birodalmát, amit ízes magyar nyelven közönséges hazudozásnak neveznek. Orbán egész rendszere a hazugságra épül.
Miután megérkezett az uniós csúcsról, midennek a fordítottját adta elő, mint ami történt. De a legdöbbenetesebb, hogy a legutolsó falusi kocsmanácik színvonalán „libernyákozott” Magyarország miniszterelnöke. Kocsmatöltelékek beszélnek így, tőrőlmetszett nácik, nyilas házmesterek a huszadik kisfröccs után. Tudni kell, hogy a „libernyák” nem más, mint az a liberális demokrata, aki tiszteletben tartja a jogállamot és az emberi jogokat. Orbán két napja még a „libernyákok” előtt bokázott, hogy aki nem tartja be a jogállami normákat, azt nem megbüntetni, hanem kirúgni kell az EU-ból. Majd hazajön, és szemei előtt megjelenik a kocsmanáci, akikhez tíz éve beszél, és nekik libernyákozik. Akiknek még néhány napja gazsulált, a kezeit tördelve hízelkedett, azokat a magyar rádióban „libernyákozza”, akiket ő elvisz a hátán. Azokról mondta ezt, akik akkor teszik ki a szűrét, amikor akarják.
Szánalmas, ahogy „brüsszelezik”, de amikor valami jelentős dolog történik Európában, annak az élére áll, mintha bármi köze lenne hozzá. Érdemes megfigyelni, hogyan beszél „Európa” nevében, azoknak politikusoknak a nevében, akiket amúgy libernyákoz, gyaláz. Így beszél: „Olyasmivel próbálkoztunk, amivel korábban nem. Ezért azt találták, találtuk ki (érdemes figyelni a váltást, amikor elszólta magát, hogy mások találták ki, neki semmi köze hozzá – a Szerk.), hogy ne csak egy hétéves költségvetést alkossunk meg, hanem egy gazdaságmentő csomagot is, odapakolva.” Mintha mindehhez bármi köze lenne. Ehhez azoknak van közük, akik a pénzt összeadják, akiket a vírusjárvány okozta gazdasági nehézségek komolyan érintenek, és akik ezt az egészt kitalálták. Orbán kapott egy meghívót és abban olvasta, miről lesz szó. Mit terveznek azok, akik az európai politikát és gazdaságot irányítják, amihez neki csak annyi köze van, hogy Magyarországra hivatkozva a pénzük egy részét ellopja.
Orbán kitágította a felcsúti kocsma falait, és az egész országot bekényszerítette a falai közé. Előadta, hogy ő azért bírta a költségvetési tárgyalásokat, mert volt katona. De semmivel nem bírták rosszabbul azok, akik nem voltak katonák, vagy akár a nők, akiket az ilyen macsók lenéznek. Talán észre sem vették, mint Orbán. Orbán negyven éve volt katona, és arról a katonaságról ne beszéljünk, mert mi is voltunk katonák, ráadásul éles szolgálatban, nem úgy, mint Orbán. A katonaságnak már semmi köze ahhoz, hogy melyikünk mire képes közel hatvanéves korában, különösen nem az olyan rövid és operettkatonaság, amit Orbán teljesített. Vélhetően előfelvételisként söprögetett, ami nem is volt katonaság. De az a kocsmai bunkó, akihez Orbán intézi a szavait, büszkén veri a mellét, hogy ő is volt katona, és rendel még egy fröccsöt. Közülük való az Orbán-gyerek, az ő emberük. Közben kilopja a szemüket.
Ami Finkeltseinnek is tetszett volna, az interjúnak az a része volt, amikor azt mondta, hogy „a magyar és a lengyel erők Brüsszelnél megállították a brüsszeli liberális erők támadását”. Mondta ezt Orbán, aki egy parlamenti felhatalmazást is eljátszott, hogy a követeleséit a magyar nép akaratának és megbízásának állítsa be, és azokkal ultimátumot adjon egész Európának. Ha kell, megvétózza a következő hétéves uniós költségvetést, és amikor megjelent Brüsszelben kigombolt sliccel, zakó nélkül, „félrebaszott” nyakkendővel (hogy Orbán stílusához igazítsuk a jelenet leírását), a magyarok még nagyobb dicsőségére, akkor úgy összecsinálta magát, hogy mukkanni nem mert, és úgy fogadott el mindent, hogy az ő nagy „követeléseiből” semmit nem teljesítettek. Sőt, a jogállamiság követelményével a liberális demokratikus erők Brüsszelnél megállították a lengyel és magyar fasisztákat, mert mostantól nyitva a lehetőség, hogy kidolgozzák a jogállamiság követelményeit és annak alapján megvonják tőlük a pénzt.
Ekkora vereséget még nem szenvedett politikus, aki azzal a hőbörgéssel indult el, hogy a 7-es cikkely szerinti eljárás megszüntetését is követeli és ahhoz köti az ultimátumát, de szóba se merte nyilvánosan hozni. Fel sem merült az EU-ban, hogy erről tárgyaljanak. Egyetlen pontját nem teljesítették a követeléseinek a brüsszeli „libernyikákok”, és ő úgy írta alá a döntést, mint a kisangyal. Mukkanni nem mert. Nem is tudott volna, mert azonnal megértette, hogy úgy söpörnék le az asztalról, mint a koszos szalvétát, mert sokkal nagyobb volt itt a tét, mint Orbán koszos diktatúrája és a tolvaj bandája ellopható pénze. Orbán csak Magyarországon teheti meg, hogy megszavaztat valamit a díszlet álparlamentjével, amit köteles lenne képviselni és végrehajtani, majd amikor helyben látja a hangulatot és az erőviszonyokat, a parlamenti döntést a papírkosárba dobja, mintha nem is lenne.
Nagyjából ugyanennyit ért volna ez akkor is, ha előáll vele és hivatkozik rá. Senki és semmi nem állt a parlamenti döntés mögött, kizárólag ő maga. Ahogy igaz ez minden más formális döntésre is. Ott tartunk, hogy a legprimitívebb afrikai banánköztársaság ehhez képest egy cizellált alkotmányos demokrácia. S azzal tömi a magyarok fejét, hogy Európában gyűlölik a magyarokat, ezért támadják a jogállami normák megsértése miatt „Magyarországot”. És még mindig azzal a hazugsággal indokolva a gyűlöletet, mert ő nem fogad be menekülteket. Ezért csak a világ megvetését és undorát vívta ki, de Orbánt nem ezért kritizálják, mert mások gondoskodnak a menekültekről, nincs szükségük olyanokra, akik arra büszkék, hogy embertelenek. Azért kritizálják, mert felszámolta a szabadságot, az emberi és polgári jogokat, a demokráciát. Ott tartunk, hogy a magyarok nagy részét felháborítja, hogy ezt „rá akarják kényszeríteni”.
