Magyarország soha nem volt még ilyen gyenge, mint Orbán kezében. Magyarország Európa leggyengébb országa.
Orbán a parlamentben is folytatta a menekültekre vonatkozó hazudozásait, miszerint „lerohannak bennünet”, „nem több ezer, nem több százezer, hanem több millió ember ostromolja Európa határait”. A magyar parlamentre jellemző, hogy nem volt senki, aki felálljon, és konkrét számokkal cáfolja a hazugságokat. A Horvátországból érkező menekültek rugalmas továbbítása jelzi, hogy kezdettől gyorsan, kulturáltan és még emberségesen is kezelni lehetett volna a menekülthullámot. Arra kellett volna felhívni a figyelmet, hogy a háborúból menekülő tömegekre nem lehet alkalmazni az egyéni menekültekre vontakozó regisztrációs követelményeket. Ez éptelenség, ahogy kiderült. Mindenkit ott kell regisztrálni, ahol élni akar. Ennyi lett volna a megoldás. Egyszerűen tovább kellett volna segíteni azokat, akik menekültként más országokban akarnak élni.
De Orbán a menekülteket Magyarországon akarta tartani, hogy „börtönlázadások” legyenek. Azt akarta, hogy tele legyenek a koncentrációs táborok, és az ország a menekültekkel való hadiállapot keretei között éljne. Amikor a menekültek nem voltak hajlandóak a szögesdrót mögé vonulni táborokba évekre, míg komótosan regisztrálják, majd kiutasítják őket, a határra épített szögesdrótot, hogy ott provokáljon háborús helyzetet. Hogy aztán napokkal később a magyar állam szállítsa el az osztrák határra regisztráció nélkül azokat, akiket a politikai haszonszerzés érdekében Röszkén még véresre veretett és vízágyúval bombázott. Ennek az embernek már most a hágai bíróság előtt lenne a helye.
A parlament őszi ülésszakát megnyitó beszédében a diktátor újra kifejtette korszakalkotó gondolatait a „gazdag, de gyenge Európáról”, amelyet Kötcsén a liberalizmus bukásának nevezett. Szerinte a gazdag és gyenge a legrosszabb párosítás, ami a liberalizmus „képmutatásából” fakad, mert a liberalizmus „jó akar lenni”, de a gazdagságát is félti. Ebből logikusan az következik, hogy Orbán a „gazdag, de gyenge” országokkal szemben a „szegény, de erős” országokat ajánlja, amilyen Magyarország. Orbán elméleti katyvaszát igazítsuk helyre: amit ő liberális blabla-nak nevez, az tette gazdaggá és jóvá ezeket az országokat. Emberségesek, humánusak, a szabadság a gazdagságot és jólétet eredményezett, amelyet szívesen megosztanak a teljesítő képességük határáig másokkal.
Ebben semmi képmutatás nincs. Van egy létező probléma, amelyre demokratikus keretek között meg kell találni a választ. Ennyi.
Ebből Orbán fasiszta elméletet vezet le, amely a liberalizmus „gyengeségével” szemben a fasizmus „erejét” állítja. Az az „erő”, amit ő hirdet, azért fasiszta, mert nélkülözi az általa liberális „jóságnak” nevezett emberséget, szolidaritást, az emberi méltóság tiszteletét, az emberi jogok tiszteletben tartását. Az általa hirdetett „erő” állami erőszakot jelent, könyörtelenséget és kegyetlenséget az állami ideológia védelmében. Az általa hirdetett „erő” a szívtelen, törvénytelen és embertelen fasizmus „ereje”. Orbán a humánumot, a törvényeséget, az emberséget nevezi „gyengeségnek”. Tőle, aki „erősnek” hiszi magát, távol áll minden jóság.
A kérdés az, valójában ki „gyenge” és ki „erős”? Az a gyenge, aki nem fél befogadni akár egymillió más vallású, más nemzetiségű menekültet, vagy az a gyenge, aki annyira sem hisz a saját nemzete, hite, vallása, kultúrája erejében, hogy egyet sem mer beengedni, és rettegve szögesdrótokkal védi a határát? Azt tekintsük „erősnek”, aki szögesdrótok mögött, rohamrendőrökkel és vízágyúkkal áll menekült nőkkel és gyermekekkel szemben, vagy azt, aki tágra nyitja kapuját, nem fél másoktól, a másokkal való együttéléstől sem, és vállalja, hogy az ebből fakadó nehézségeket és konfliktusokat is kezelni fogja? Bizony, ez utóbbi.
Orbán alaptörvénye hivatkozik István királyra, aki az intelmeiben szól a jövevényekről és ennek kapcsán arról is, ki „gyenge” és ki „erős”. István szerint „gyönge és töredékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország”. Gyengének azt az országot nevezi, amelynek „etnikai és kulturális” összetételét Orbán szögesdróttal védi. István szerint a jövevények erősítik az országot, a sokszínűsége nem gyengévé, hanem erőssé tesz egy nemzetet. Azt mondja fiának, úgy fogadja őket, hogy inkább nála lakjanak, mint másutt. Orbán megtagadja az első keresztény magyar király intelmeit és örökségét. Nem erőssé, hanem gyengévé teszi az országát. István szerint nem gyenge a multikulturális ország, hanem erős.
Ezzel szemben Orbán azt mondja: a demokrácia gyenge, a fasizmus erős. A fasizmust ajánlja Európának. De a világ egyszer már megismerte, hogy ennek ellenkezője igaz: a demokrácia erős, a fasizmus gyenge. A fegyverek ereje gyengeséget jelent. A fizikai erő, az erőszak, a gyengeség jele. A „nagy keresztény uralkodónak”, Orbán Viktornak mondjuk, hogy nem a madárgyilkos Semjénre és a képmutató-seggnyaló Balogra kellene hallgatnia, amikor a kereszténység mibenlétét kutatja. Bizony, a liberalizmus közelebb áll a Bibliához, mint a „keresztény-nemzeti” fasizmus. Orbán legnagyobb bűne, hogy a liberalizmust, a valóban keresztény humanizmust, a szolidaritást, szívjóságot és az emberséget megutáltatja a magyarokkal, és a gyűlöletet, a gonoszságot oltja beléjük. Mint „erőt”.
Pál apostol azt mondja, akkor vagyok legerősebb, amikor a leggyengébb vagyok. Jézus Krisztus a legnagyobb győzelmét akkor aratta, amikor keresztre feszítették. Ez a kereszténység, önmagunk megfeszítése. Az önfeláldozás. A hadonászás, erősködés, paprikajancsis pattogás, az erőszak a gyengeség jele. A vesztesek tulajdonsága. A fasiszták gyengesége, akik csak akkor érzik biztonágban magukat, ha másokat elnyomnak, eltaposnak vagy megölnek.
Magyarország soha nem volt még ilyen gyenge, mint Orbán kezében. Magyarország Európa leggyengébb országa. A szögesdrótja bizonyítja.
