Többször leírtuk, hogy Bajnai Gordon az egyetlen ember, aki valóban nm akar miniszterelnök lenni, ezért az egyetlen ember, akit érdemes lenne miniszterelnökké választani. Ezt erősíti a tény, hogy az ország egyik legnehezebb időszakában vállalta a kormány vezetését, miközben tudta, hogy mandátuma legfeljebb egy évig tart, és a válságkezelésről szól. Ha sikeres lesz, akkor sem élvezheti annak gyümölcseit, és azzal is tisztában lehetett, hogy sikeres működése Orbánt segíti, akiről tudhatta, hogy kicsoda és milyen országot akar. Ennek ellenére elvállalta, mert az ország bajban volt, segítségre szorult, és a magyarok nem is tudják, mi mindent köszönhetnek neki.
Bajnai Gordon kormánya csak annyiban kötődött a kormánypártokhoz, amennyire muszáj volt ahhoz, hogy a minősíthetetlen magatartást tanúsító kormánypárti frakciók támogassák. Mégsem volt „szakértői” kormány az övé abban az értelemben, hogy felfüggesztenék a pártviszonyokat, és egy pártok feletti „szakértői kormány” működött volna. Viszont többségében szakértőkből állt, jó szakemberekből, akik tudták, mit kell tenni. A kiválasztásuk is Bajnai Gordon érdeme, mert a jó vezető első ismérve, hogy jól választja meg a munkatársait. Utána pedig jól irányítja őket. Bajnai Gordon túl későn lett miniszterelnök, mert ha előbb kap lehetőséget, és valamiképpen a hangyaboly képét mutató MSZP-s frakció (a beépített Fidesz-ügynökökkel együtt) nem végzi ki, ő képes lett volna a baliiberális oldalba vetett bizalmat helyreállítani.
Bajnai Gordon szerencséje volt, hogy Orbán már tudta, hogy sikeres működése neki teszi rendbe az országot, ezért nem támadták olyan jogon túli és antiparlamentáris eszközökkel, mint mindenki mást, de az nem is normális állapota egy demokráciának. Bajnai Gordon egy év alatt stabilizálta az országot, voltak víziói, csak nem volt elég ideje. De azt még a Fidesz is elismerte, hogy jó munkát végzett, és úgy adta át az országot, hogy Orbán készen kapott mindent. Bajnai Gordon erkölcsi nagysága, hogy kizárólag az ország – nagy szavakkal élve: a haza – érdekeit tartotta szem előtt, és nem pártpolitikai szempontokat. De úgy járt az MSZP-vel, mint Déva várának építői: amit ő felépített estelig, az MSZP a korrupciós ügyeivel lerombolta reggelig. Így az ország 2010-ben nem Bajnai Gordon kormányáról szavazott, hanem róluk.
Bajnai Gordon személye azért is kimagaslik a rendszerváltás utáni politikai elitből, mert ő szó szerint vette a „miniszter” szót, az ország szolgájának tekintette magát, miniszterelnökként pedig a szolgák szolgája volt. Soha még ilyen kvalitású és moralitású vezetője Magyarországnak nem volt. Szerény, de nagy tudású, szolíd, de elegáns, csendes, de belül szenvedélyes ember, akinek nem a politika az egyetlen esélye az életben maradásra, hanem az ország szolgálata inkább lemondás számára az egyéni érdekeiről, mert a világ bármely pontján szívesen fogadják a világ legjelentősebb cégeinek vezető funkcióiban. Bajnai Gordon világpolgár, aki szereti a hazáját, magasan fölötte áll a magyarországi értelmiségi és közéleti elit emberi és szakmai színvonalának.
A NER bevezetése után is látta, hogy baj van, és amikor egyértelművé vált, hogy kicsinyes akarnok embereken túl nincs reális alternatíva Orbánnal szemben, belevágott az Együtt nevű párttal egy sikertelen és vereségre ítélt vállalkozásba, mert ez nem az ő világa, és nem mindenki nőtt fel körülötte az ő morális színvonalára. A környezet alkalmatlan volt arra, hogy a visszajövetelét menedzselje, és akkor már nem egy demokratikus választáson kellett volna nyerni, hanem az antidemokratikus rendszerrel szemben antifasiszta mozgalmat szervezni. De ez nem Bajnai Gordon világa, főleg megosztott ellenzékkel, sajtó nélkül, és a rendszerben a helyüket kereső ellenzékkel szövetkezve. Bajnai Gordon ezt is megpróbálta, nem érdekelte a kockázat, mert tudta, hogy az országnak szüksége van rá. Rá van szüksége. Ráadásul értelmiségi csoport csapdájába is került.
Amikor látta, hogy Magyarországon a dolgok eldőltek, sem tömegmozgalom, sem használható ellenzéki tömegpárt nincs, megint jól döntött: kiszállt a megélhetési politikusok közül, tisztességes munkát vállalt, és befejezte az értelmetlen pótcselekvést. Az emberek becsapásában ő már nem vett részt. A 168 Óra figyelemre méltó vállalkozása, hogy Frontsebészet – A köztársaság utolsó kormánya címmel kiadott egy kötetet Bajnai Goron kormányáról, és a recenziók szerint Bajnai Gordonról is. A könyvet még nem láttuk, de a fogadtatás alapján jónak ítéljük, mert hasznosan hívja fel a figyelmet Orbán antitézisére. Mert nem a leghangosabb ellenzéki politikusok Orbán ellentétei, hanem az, aki karakterében mindennek az ellentéte, ami Orbán Viktort jellemzi. És ez Bajnai Gordon.
A hírek szerint úgy nyilatkozott, hogy ő már nem lesz Magyarországon egy normálisan működő demokráciában miniszterelnök. Ez Magyarország tragédiája lesz, hogy az emberileg és szakmailag leginkább alkalmas ember egy évet kapott, azt is tűzoltásra. De Bajnai Gordon azt is mondta, hogy ha bármikor szüksége lesz rá az országnak, áll rendelkezésre. Ilyen embereket, ajándékokat kellene megbecsülni, mert nem sok van belőlük. Ha az ország még az életben normális életet akar, ahol nem ijesztgetik az embereket, nem becsapják, nem kifosztják, hanem szolgálják őket, akkor ne felejtsék el, hogy van egy Bajnai Gordon, aki egy normális országban megbecsült vezetője lenne a „hazának”.
