A fasiszta magyar állam régi elgondolása, hogy amikor nincs elég pénze, akkor egyszerűen ráterheli a költségeket és veszteséget a magáncégekre vagy közvetlenül elveszi a nyereségüket. Ennek kirívó példája, amikor egyes cégeknek a beszerzési árnál olcsóbban kell adniuk a terméküket, s ha ezt nem teszik, megbüntetik őket. Ilyen csak fasiszta államokban lehetséges. Ugyanerre a logikára hajaz, amikor a sikeresen és gazdaságosan működő cégeket vagy gazdasági szektorokat „extraprofitadó” címén egyszerűen kifosztanak. Jól mondja a Ryanair: ez útszéli rablás.
Az Orbán-rezsim a szavakkal trükközik, elmés elnevezésekkel takarja el a lényeget. Amikor ellopnak valamit, akkor ők „megvédenek”, amikor kirabolnak, akkor „extraadóztatnak”, de a lényeg ettől nem változik. Mint minden diktatúra, amely gazdasági csőd közelébe kerül, elveszi a hiányzó pénzt azoktól, akiknek van. Ezt elődeik gépkocsira való fegyveressel csinálták, kiszálltak, mindenkit falhoz állítottak, a pénzt összeszedték, a vagyontárgyakat autóra rakták, ami mozdítható volt, azt ellopták, rosszabb esetben a tulajdonost internálták.
A kommunisták pedig a padlást lesöpörték, a disznót elhurcolták. Orbán ugyanezt csinálja, csak másnak nevezik.
A fehérgalléros fasiszták éppen olyan bűnözők, mint a védelmi pénzt szedő orosz maffia, de magukat „államnak” álcázzák, amely „extraprofit” adókat vet ki. Az „extraprofit” kifejezés olyan, mint régen a „kulák” volt. Akinek „extraprofitja” van, az nyilvánvalóan törvénytelenül szerezte, az nem jár neki, tulajdonképpen eddig is csak ellopta az államtól, amikor nem maga szolgáltatta be saját nyereségét. Akire a fasiszta állam rámutat, hogy „extraprofitja” van, az olyan, mintha kiírnák rá, hogy a „nép ellensége”, kevésbé békés időkben az ilyeneket nyilvánosan meglincselték.
A magyar fasiszta állam a gazdaságosan üzemelő cégek kifosztását törvényesnek álcázza, mintha ilyen sarcok kivetésére joga lenne. Ez azonban behatárolja a lehetőségeit is, mert ezek a cégek úgy kezdenek el viselkedni, mintha ez tényleg egy demokratikus állam által kivetett törvényes adó lenne, és az így keletkező terheiket áthárítják a fogyasztókra, mint ahogy demokráciában és a szabad piacra épülő gazdaságban szokás. Így a hatalmat bitorló fasiszta csőcselék által kivetett „adót” végül a nép fizeti meg, amely elől titkolni akarták a csődöt, és nem velük akarták megfizettetni azt.
A hiányzó pénzt minden esetben az országot uralma alatt tartó fasiszta csürhe verte el vagy lopta el, a pénzt rajtuk kellene keresni, számonkérni és behajtani. De a fasiszta bűnözők „extraprofitját” nem adóztatja meg a fasiszta magyar állam. Az Orbán-család egy vasat nem fizet, Orbán saját lábon tolvaj lánya és veje, az apja, a testvére, a felesége, továbbá a gázszerelő strómanja és a többiek, az oligarchái, akik mind csak kezelik Orbán pénzét és vagyonát, egy fillért nem fizetnek, ezekből semmiféle terhet nem vállalnak át. Lopott pénzt vissza nem adnak.
Miután kénytelenek magukat „politikusnak”, „demokratának”, „államnak” álcázni, ezért nem vonulhatnak géppisztolyokkal behajtani és kifosztani a nyereséges cégeket. A tulajdonosaikat nem hajthatják végig az utcán, puskatussal verve a fejüket, ahogy szeretnék, ezért elkezdődik az egér-macska játék. A kirabolt cégek visszaveszik az ellopott pénzüket a fogyasztóktól, mire a fasiszták új adóval és új törvényekkel próbálják őket kirabolni, s megbüntetni azért, mert merészeltek törvényesen ellenállni. Ilyenkor jön Hollik vagy valamelyik sötét alak, s megfenyegeti őket újabb adókkal.
Közben a fasiszta csürhe megpróbálja zsarolni az EU-t, és mindenhonnan pénzt szerezni, mert ha nagyon feszítik a húrt, akkor a kirabolt és kifosztott multinacionális cégek kivonulhatnak, ami az ország totális összeomlásához vezetne, s nem maradna más, mint a fasiszta csürhe, az általuk hülyített és elbutított tömeg, meg a csupasz hátsófelük. Ezért lavírozniuk kell a magyar fasisztáknak, keresni kell az egyensúlyt, hogy csak annyira fosszanak ki mindenkit, hogy el ne menjen.
Mennyivel könnyebb dolga volt Adolf Hitlernek és Rákosi Mátyásnak, mert nekik nem kellett képmutatóskodni, hanem odamentek, elvették, amit akartak, a tulajdonost agyonverték, deportálták, oszt jónapot. Ezért nem könnyű Orbán Viktornak lenni, ezért kell őt duplán is megfizetni, amikor az ország a csőd szélén áll. Nem bírja már elviselni, hogy minden pénze mások nevén van. De az mégiscsak árulkodó, hogy miközben leplezett megszorítások vannak, kifizetések késnek, mindenkit lerabolnak, akit tudnak, Orbán fizetését duplájára emelik.
Vége a Rózsa Sándor-mítosznak. Lassan kiderül, hogy a felcsúti betyár nem a szegényeknek lop, hanem magának, és nem a gazdagokat fosztja ki, hanem a szegényeket.
