Kevés butább, primitívebb és hazugabb propagandafilm készült, mint a Gyurcsány-film, ami a mozik előzetes várakozása szerint hatalmas bukásra számíthat. Magyarországon a filmterjesztés üzlet, a mozik a piacból élnek, megszűntek a moziüzemi vállalatok, amelyek az állami kultúrpolitika irányítása alatt álltak. Kálomista Gábor producer az Indexben összeesküvést kiáltott, mert a Gyurcsány-filmet kevés moziban vetítik és kevés előadásban játsszák a premier hetében.
A piac bemérte a filmet, és megfelelő helyére tette, mire Kálomista azt állította az orbáni Magyarországon, hogy „politikai okokból” el akarják süllyeszteni a mozik a rendszer kurzusfilmjét, amit 250 milliós állami támogatással készítettek, kifejezetten a választások elé időzítve. Úgy beszél róla, mintha a diktatúrában nem egy állami propagandafilmet, hanem egy ellenzéki filmet készített volna, amit a diktatúra cenzúráz. Kálomista beavatkozást emleget, miközben beavatkozás után kiált: követeli a „magyar” film védelmét és főműsoridőben kötelező játszását.
Mintha egy filmet azért nem néznének meg, mert „magyar”, és nem azért, mert „rossz”. A rossz filmek nem érdemelnek állami protekciót.
Fellépése azokra a megboldogult időkre emlékeztet, amikor A, B és C kategóriás filmek voltak (C kategóriába tartoztak az amerikai kommerszfilmek), és a moziknak teljesíteniük kellett az A és a B kategóriás filmek látogatói tervét, emellett külön tervszámok voltak a magyar, a szovjet és a népi demokratikus országok filmjeinek látogatóira. Mindenki alig várta, hogy ez a szovjet filmterjesztési modell megszűnjön, és végre ne legyen más kategória, csak jó film és rossz film, s a piac döntse el, hogy a mozik mit, mikor, milyen idősávban, hányszor játszanak.
A mozik ma teszik a dolgukat, és kellő rutinnal megállapították, hogy a 2006-os zavargásokról készült propaganda egy szar film, aminek nincs közönsége, mert művészi értéke nincs, egy normális ember nem nézi meg, elkötelezett ellenzéki leköpi a plakátot, orbánista fasisztáknak nem mond semmi újat, mert csak egy primitív utánlövése egy hamis legendának. Ha valaki inkább egy leleplező dokumentumfilmet készített volna, amelyből kiderül, hogy az MSZP-ben levő fideszes ügynökök közül ki szivárogtatott és Orbán hogyan próbált megszervezni egy puccsot, az érdekesebb lenne.
De aki egy ilyen filmet készített volna, azt művésznek és nem Kálomista Gábornak hívnák, és nem a Vidnyánszky-féle keresztényfasiszta hamisítványban, hanem a Freeszfe egyetemen tanítana. Ha a film jó lenne, lenne közönsége, és a mozik nem ellenségük a zsebüknek: fő műsoridőben folyamatosan játszanák, amíg az érdeklődés tart. De Kálomista filmjére a kutya sem kíváncsi, a mozik ezt elég jól be tudják mérni. Ezért elindítják óvatosan, és a piacra bízzák, hogyan érdemes vetíteni tovább.
Kálomista arra számított, hogy minden moziban fő műsoridőben és egész nap ezt a fost vetítik majd, és ömlik a tömeg egy hazug gyűlölködő és uszító fikcióra. A legviccesebb az, hogy Kálomista nemcsak a szovjet típusú filmterjesztést sírja vissza, amely protekciót jelent a magyar propagandafilmeknek (sőt: Szovjet Filmek Fesztiválját, ezeret!), hanem már politikai áldozatnak mutatja be magát, akinek filmjét politikai okokból mellőzik a mozik. Mondja ezt egy kurzuslovag, egy diktatúra gátlástalan kiszolgálója, egy propagandafilm producere.
Miközben éppen az történik, hogy nincs politikai nyomás, amely a piacot torzítva arra kényszerítené a filmforgalmazókat, hogy az ő szar filmjét vetítsék mások rovására. Nyilván megváltozik majd ez hamar, lesz majd megint állami támogatás a moziknak, ha bekényszerítik a gyerekeket a borzalmas preferált filmjeikre. Addig is az maradt Kálomistának, hogy a bukást, amit már most jeleznek a mozik, azzal magyarázza, hogy őt politikailag elnyomják az Orbán-rendszerben. Az Orbán-rendszerben bojkottálnak a mozik egy Gyurcsány-filmet. Bárcsak ott tartanánk. Ez csak tisza üzlet.
A legviccesebb az, amikor Kálomista azt állítja, hogy „a Gyurcsány” gyakorol befolyást a mozikra. Gyurcsány helyezi politikai nyomás alá a mozikat, hogy ne vetítsék a filmjét. Ennél jobb viccet kevesen mondtak még az egyébként borzalmasan szellemtelen és humortalan kurzuslovagok, a diktatúra kiszolgálói közül, hogy nem is Orbán gyakorol politikai nyomást az országban mindenre, hanem Gyurcsány Ferenc. Szegény Kálomista Gábort elnyomják, Orbán nem tudja megvédeni Gyurcsánytól. Még mindig minden Gyurcsány kezében van, a mozik is.
A filmterjesztő cégek a Telex megkeresésére közölték, hogy senki nem gyakorolt rájuk semmiféle politikai nyomást, saját döntésük alapján óvatosak a film műsorra tűzésével. Olyan filmeket kéne a Gyurcsány-filmnek kiszorítani a főműsoridőből, mint a Dűne, egy családi Disney-film, egy ijesztgetős Halloween-film, a Venom 2 és a James Bond. De hiába próbálta mindezeket egy katyvaszba tömöríteni a Gyurcsány-film, nem lett egy családi film, nem is egy Disney, Orbán nem is egy James Bond. Leginkább még a Halloween-re emlékeztet ez a szörnybrigád, de senkit nem érdekel.
A Gyurcsány-film tipikusan az a mozi, aminek nincs közönsége. Muszáj itt is bevezetni a diktatórikus módszereket, beterelni az embereket, kozmetikázni a látogatói számot. Mindez nem könnyű, mert Leni Riefenstahl is csinált náci propagandafilmeket, de azok művészileg igényes, színvonalas, esztétikailag értékelhető alkotások voltak. Hazug fosra nem kíváncsi senki. Még a fasiszták sem. Ők nem azért hazudnak, hogy a vezér azt képzelje, hogy még élvezik is. Őket nem kell meggyőzni semmiről, ők csinálták a puccsot, ők gyújtották fel Budapestet, mint Néró Rómát.
Ha Magyarországon lenne filmművészet, akkor a virágkorát élné, mert a hatalom és az elnyomás teljesen új modellje alakult ki Magyarországon, ami az egész világot veszélyezteti. De filmművészet csak nyomokban létezik, a propagandafilmgyártás viszont virágzik. Mindenről szólnak a magyar filmek, csak a lényegről nem. A Gyurcsánra épülő propaganda súlyos agyérelmeszesedésre utral. A 2006-os hazugság, a magyar Big Lie, egyszer még visszaféle sül el. Akkor kellett volna Orbánt börtönre ítélni az első puccskísérlet miatt.
