Nem egyedül a holland miniszterelnök vetette fel, hogy ha Orbán kitart a homofób törvény mellett, akkor Magyarországnak nincs keresnivalója az Európai Unióban, mert megsérti azokat az uniós jogszabályokat, amelyeket Magyarország is önként aláírt. Az EU miniszterelnökeinek határozott véleménye azt az álláspontot érzékelteti, hogy ha valaki nem ért egyet az uniós joggal, akkor nem az uniós jogot kell megváltoztatni és hozzáigazítani a jogsértő állapothoz, hanem aki elutasítja a közös uniós alapjogokat, az távozzon. Szabadon lépett be, szabadon távozhat.
Mark Rutte, holland miniszterelnök engedékeny volt abban a tekintetben, hogy lépésről lépésre kell haladni, megadni az esélyt arra, hogy Orbán alkalmazkodik az uniós jogszabályokhoz, de afelől nem hagyott kétséget, hogy „Orbánt térdre kell kényszeríteni”, ami alatt azt értette, hogy az uniós jogszabályokat be kell tartatni vele, és ha Magyarország ezeket önként elfogadta, mint az uniós tagság feltételét, akkor az rá nézve is kötelező, amíg az EU tagja. Ha nem tartja be, akkor távozzon. Nem kötelező az EU tagjának lenni, aki nem akar azonosulni az uniós joggal, az kiléphet.
Antonio Costa portugál miniszterelnök is ezt javasolta, és konkrét ajánlást is tett arra az esetre, ha Orbán a homofób törvényhez ragaszkodik és elutasítja az uniós jogot. Costa azt mondta, hogy Magyarországnak nem muszáj az Európai Unió tagjának lennie, elgondolkozhat azon, hogy csak a gazdasági együttműködést választja, mint Norvégia vagy Svájc. Amikor Magyarország a tagságot választotta, azzal vállalta azokat a jogszabályi kötelezettségeket, amelyek a tagság feltételei. Ha nem akarja betartani azokat, akkor lépjen ki, és járja Norvégia és Svájc útját.
Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy ha Orbán ragaszkodik a homofób törvényhez, a melegek megbélyegzéséhez, egyenlő jogaik és emberi méltóságuk korlátozásához, akkor távoznia kell az EU-ból. Minden jel arra mutat, hogy ebben semmiféle engedményt nem tesznek, s Orbánt válaszút elé állítják. Magyarország uniós tagságába kerülhet, hogy Orbán a homoszexualitás középkori vallási felfogását akarja ráerőltetni az egyházon kívül élő melegekre is, hogy az egyházak támogatását és híveik szavazatát elnyerje, a maga „keresztény” identitását pedig ezzel azonosítsa.
A mostani vita ugyanazt az alapkérdést veti fel, mint az eddigi összes, hogy aki az EU tagja lett, jogosult-e arra, hogy megtámadja az EU alapokmányait, alapszabályait, és a jogsértő magatartásához igazítsa az EU intézményeit és jogrendszerét. Vagy aki nem fogadja el, amit önként vállalt, az távozzon. Orbán éppen a magyar függetlenség napján intézett támadást az EU ellen, és tett javaslatot arra, hogy az egész Európai Uniót a NER érdekeihez igazítsák. Orbán ezt a törekvését úgy állítja be, mint egy tagország legitim próbálkozását, de ez nem az. Nem sérül a nemzeti önállóság, ha nem fogadja el az EU törvényeit, mert amilyen szabadon elfogadta és csatlakozott, ugyanolyan szabadon távozhat, és az EU attól kezdve nem „kényszerít” rá semmit. Ez sem kényszer, önként vállalta.
A mostani javaslat tiszta vizet öntene e tekintetben is a pohárba, amit eddig azért nem lehetett megtenni, mert Orbán mindig elmossa a „jogállamiságról” szóló vitákat, azokat politikai támadásnak, és a nemzeti önállóság csorbulásának nevezi, leginkább azzal kapcsolva össze, hogy az EU „bevándorlóországot” akar csinálni Magyarországból. Emellett szinte az összes eddigi jogsértését sikerült elkennie hazugságokkal és csúsztatásokkal, a jogállamiság hamis látszatát megteremtve.
A homofób törvény kivétel lehet, mert világos az EU-jog, amit Orbán megsért vele. Az a nevetséges hazugság pedig, hogy csak a gyerekeket védik (vajon mitől?) és a szülők jogait biztosítják, még az EU-ban is tarthatatlan, ahol pedig tíz éve hazudoznak sikeresen, és még az alkotmányos rend megdöntését is sikeresen álcázták. A szülők jogait akkor biztosítanák, ha a szülők választhatnának az iskolai felvilágosítás során, hogy igényt tartanak rá (nemcsak a homoszexualitásról szóló részre, hanem mindenféle szexuális felvilágosításra) vagy nem. A törvény a homoszexualitást tekintve épp a szabad választás lehetőségét szünteti meg, kizárólag a homoszexualitásról szóló résszel, amit megtilt. Ez egyértelmű megbélyegzés és jogkorlátozás.
Emellett a homoszexualitásnak a pedofilellenes törvényben való elhelyezésével a pedofíliát a homoszexualitással azonosítják, ami a 18 éven felüli homoszexuálisokat is megbélyegzi, mert ezzel azt sugallja, hogy a pedofília és a homoszexualitás azonos, egy tőről fakad, és ugyanolyan veszélyes a gyerekekre. A melegekkel szembeni gyűlöletre uszít. A homoszexualitásról szóló információt pedig a gyerekekkel szemben a pedofíliával egyenértékű támadássá tenni, egyszerűen téboly.
Emellett az orbáni homofób törvény a 18. születésnaptól kezdve ismeri el a homoszexualitás létezését és az ahhoz való jogot, természetesen, akkor is a pedofíliával összemosva. Ez nem ismeri el azt, hogy a homoszexualitás született adottság, ami már gyermekkorban és főleg serdülőkorban is egyértelművé válik, ezért a megbélyegzéssel és az elutasítással növeli a pszichés betegségek és a gyerekek között gyakori öngyilkosságok kockázatát. A középkori vallásos világkép fogságában élő egyházak felfogását akarják ezzel az egész társadalomra ráerőltetni. Azokra is, akik nem hívők.
Orbán fasiszta államának hamis keresztény identitása elmozdult a melegeket bibliellenes módon megbélyegző egyházi őskövületek identitása felé. Ez Magyarország uniós tagságának elvesztésével járhat, amivel Magyarország végleg kieshet a felvilágosult civilizációból, a jogállamok közösségéből, és zavartalanul süllyedhet a feudális középkori vallási sötétségbe. Ezt nem lehet kimagyarázni, mert ha nemi identitásuk alapján megbélyegzik, üldözik és jogaikban korlátozzák a magyar állampolgárokat, a civilizált, emberi jogokat és emberi méltóságot tisztelő Európához nem tartozhatnak.
