Fenti címmel köszöntjük a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (röviden: NEK, ami nem tévesztendő össze a TEK és a NER rövidítésekkel, bár tartalmilag közel állnak egymáshoz). Nem kívánjuk ezzel senki vallásszabadságát korlátozni vagy vallási érzéseit sérteni, csupán a száraz tények kedvéért szükséges közölnünk, hogy a katolikus vallás egy bálványimádó hamis vallás, és a keresztény hit ellentéte, amelynek lényege az emberi lélek és a társadalom gúzsbakötése, az emberi szabadság felszámolása, ami éppen a kereszténység ellentéte.
Mindezt azért vagyunk kénytelenek közölni, mert a katolicizmus létrejötte óta hamisan definiálja magát kereszténységnek. A konstantini fordulatnak nevezett esemény a katolicizmus létrejötte, ez a születésnapja, amikor a római birodalom hivatalos vallása lett. Lényegét tekintve egy államvallás, amelynek teológiája az állammal való összefonódás és az állami elnyomás, a jogfosztás vallási alapja. A katolicizmus lényege a jogfosztás. Erre jött létre, létezése óta ez a küldetése. Meghamisítja a kereszténységet, és minden részletében ellentéte a kereszténységnek.
Maga az eucharisztia is ezt fejezi ki: az oltáriszentségben materializálják az Istent, az eucharisztia egy bálvány, a katolikus „szentáldozás” egy bálványimádó szertartás. A kereszténységben egyetlen áldozat van, Jézus Krisztus, a zsidó Messiás engesztelő keresztáldozata, amelyet nem lehet és nem is kell megismételni. Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozata eltörölt minden más áldozatot, az emberek „áldozása” egy hamis kultusz, amely ellentéte a kereszténységnek, és elhomályosítja a kereszténység lényegét, Isten tökéletes Fiának helyettesítő áldozatát és az így elnyert kegyelmet.
A katolicizmus azért is a kereszténység ellenétete, mert a keresztény hit örömhír, annak örömhíre, hogy Isten elintézte a bűnt, a bűntudatot, a kárhoztatást, és ingyen megigazulást, kegyelmet adott az embereknek. A mózesi törvény vége Krisztus, aki betöltötte a törvényt, s ezt ingyen adja az embernek. A katolicizmus ezzel szemben a törvény, a bűn, a bűntudat, a szorongás, a félelem, a halál vallása, az állandó kárhotatás, lelkifurdalás, a megváltatlanság hirdetése, amit egy bálványimádó szertartással (az Isten áldozatát elutasító saját áldozással) próbálnak reménytelenül eltüntetni.
A katolicizmus arra épül, hogy elzárja az embereket a kereszténységtől, s ezzel a papok és a katolikus egyház szolgájává tegye őket. Ezáltal tud a katolikus államvallás segítségével uralkodni minden államhatalom, amely ebben az értelemben mindig a római birodalom és császárság megtestesítője. Orbán állama is az, erről szól a förtelmes alaptövényük preambuluma, amit „Nemzeti Hitvallás” néven emlegetnek, és a magyarok lelki gúzsbakötésére szolgál, amit a nemzeti identitással azonosítanak.
Ha valaki ezt komolyan veszi, az megnyomorítja magát lelkileg. Jobb esetben képmutató, rosszabb esetben egész életében szorongó, depressziós lelki beteg lesz, aki azzal a törvénykezéssel fogja a környezetét gyötörni, amitől ő maga is szenved. Mindennek oka az, ami a Bibliában világosan le van írva, hogy a Tízparancsolatot nem lehet betartani. A Biblia mondja, hogy erre senki nem képes. A Tízparancsolat nem azért adatott, hogy betartsák, hanem arra, hogy rájöjjenek, hogy képtelenek betartani, Megváltóra van szükség. Ez a Megváltó, a Messiás ezt elvégezte, amit ők mellőznek.
Az a kereszténység, hogy ez a megváltás, a bűn alól való felszabadítás, megtörtént. Ez az örömhír, ez az evangélium. Isten kifizette az emberek helyett a bűnök árát a tökéletes áldozattal, eltörölte a múltbeli, a jelenbeli, a jövőbeli bűnöket, mindörökre leszámolt a bűnnel. A bűnei miatt senki nem kerül a pokolba, ha hisz, és hit által egyszer megigazult. A hit, az áldozat elfogadása, az egyetlen feltétel, hogy minden ember ezt a kegyelmet megtapasztalja és átvegye. A katolicizmus ezt tagadja, a kegyelem szövetsége helyett a törvény vallása, a bűnt hirdeti és az embereket a bűnben, a bűn uralma alatt tartja.
A rossz lelkiismeret megerősítése a katolicizmus célja, mert ezáltal lehet az emberek fölött uralkodni. A katolicizmus teológiájának központi eleme, hogy ehhez az államot veszi igénybe, az állam és az egyház úgy fonódik össze, hogy maga az állam is egyház lesz, az egyház pedig egy állam, amelynek fővárosa a Vatikán, a trónon ülő uralkodóval, a pápával, aki eredeti küldetését tekintve felette áll a földi uralkodóknak. A törvény, a bűn, a bűntudat, a haláltól való félelem, a szorongás lelki rabszolgává teszi az embereket, az istenné vált egyházzal és állammal szemben. Ez a katolicizmus.
A kereszténység ennek ellentéte. Jézus Krisztus tökéletes engesztelő áldozatára épülő kegyelem, ingyen megigazulás, felszabadulás a bűn, a bűntudat, a lelkifurdalás, a szorongás, a félelem és a bűn uralma alól. Kereszténység és katolicizmus tézis és antitézis. A katolicizmus a kereszténység ellenvallása. Mindezt csak tényként szögezzük le, mert a katolicizmus, a kereszténység ellenvallásaként „a” kereszténységnek nevezi, s a kereszténység helyébe helyezi magát.
Vallásszabadság van, bárki lehet katolikus, de a kereszténységet ne akarják kisajátítani, a katolicizmust kereszténységnek mondani. Ez már nem tartozik a vallásszabadság körébe, ahogy mutatja a történelem, hogy a katolikusok az igazi keresztényeket eretneknek bélyegezték, üldözték és meggyilkolták, ami önmagában is kifejezi azt, hogy ennek a vallásnak semmi köze a kereszténységhez, és ellentéte annak. A történelem mutatja a katolicizmus lényegét és igazi célját, ami a felvilágosodásnak köszönhetően háttérbe szorult, elhomályosodott, de nem változott, csak más eszközt használ.
Ezért Magyarország soha nem lett „keresztény” ország, hanem annak ellentéte. István nem a „kereszténységhez”, hanem a katolicizmushoz, a Német-Római Birodalomhoz kötötte az országot, ezzel gyarmattá és hűbéressé tette Magyarországot. A Hartvik-legenda hazugságával a nemzeti identitást és az államiságot a római pápához, a katolicizmushoz kötötték, amivel megpecsételték az ország sorsát. Ez a magyar történelem tragédiáinak oka. Ma egy ugyanerre a vallási ideológiára, bálványimádásra épülő fasiszta diktatúra van, aminek hivatalos ideológiája, államvallása a katolicizmus.
A felvilágosodás véget vetett a katolicizmus európai elnyomásának és 1500 éven át tartó gyilkos uralmának. A liberalizmus szétválasztotta az egyházat és az államot, a demokratikus jogállam pedig visszaadta az emberek polgári szabadságát. Felszabadította a vallási lelki terror, és az arra épülő állami elnyomás alól. Ezért a katolicizmus legnagyobb ellensége a liberalizmus, amely a magánélet részeként tekint a vallásra, amit az állam nem kényszeríthet, ami pedig a katolicizmus lényege. A liberalizmus lehetővé tette az igazi kereszténység szabad működését, Isten szabad elfogadását.
Mindez arról a hírről jutott eszünkbe, hogy a Vasárnap.hu keresztényfasiszta lap (értsd: katolikus, amelyben a „keresztény” jelző a hamis frazeológiát, a fasizmus pedig a rendszer lényegét jelenti), egy őszinte katolikus véleménycikkét törölte, amelyben azon sajnálkozott, milyen kevesen vesznek részt a magyarok közül az eucharisztikus bálványimádáson. A magyarok szerencséje az, hogy a lengyel fasisztákhoz képest, nagy ívben tesznek az eucharisztikus kongresszusra, a vallásos képmutatásra, a bálványimádásra és az oltáriszentségre.
Azt írja a katolikus szerző: „Afrikában (meg a Közel-Keleten, meg Észak-Koreában, meg Kínában, meg egy sor más helyen) nap mint nap vértanúk születnek, csak azért végeznek ki embereket, komplett családokat, mert azt mondják: nekik nem mindegy, hogy ateizmus, liberalizmus, Allah, vagy miegymás, hanem nekik Krisztus az Isten!” Egyéb zűrös ellentmondások mellett most azt emelnénk ki, hogy a „libralizmus” a maga természetességével került be egy katolikus ember szövegébe, mint ellenség, s mint ami ellentétben áll „Krisztussal”. A katolicizmus antikrisztusi vallás.
A liberalizmus sokkal közelebb áll a kereszténységhez, mint a katolicizmus. A „liberalizmus” nem ellentéte, még csak nem is ellensége a kereszténységnek. Ez sokkal inkább elmondható a katolicizmusról. A liberalizmus soha nem gyilkolta a keresztényeket, míg a katolikus egyház egész történelme a zsidók és az igazi keresztények üldözésének története. Emellett a liberalizmus Jézus konkolyról és búzáról szóló példabeszédének átültetése az államelméletbe.
Ennélfogva a liberalizmus, a liberális demokrácia és jogállam (amely biblikus módon szétválasztja az evilág fejedelme alatt álló államot és a Krisztus uralma alatt álló egyházat), a Bibliához és Isten országához legközelebb álló politikai rendszer. Az Isten országa ugyanis nem kényszerít senkit semmire, az Isten országának alapja a szeretet. Istent nem félelemből, nem kényszerből választják az igazi keresztények, hanem szeretetből, miután felismerik az Isten szeretetét abban, hogy feláldozta értük a Fiát, meghalt értük és helyettük, s megmentette őket.
De amire leginkább felhívnánk a figyelmet, hogy a katolikus szerző a maga természetességével sorolja a katolicizmus ellenségei közé a liberalizmust, ami az emberi jogokat, az emberi méltóságot, a joguralmat, az egyéni és polgári szabadságot jelenti. A katolicizmus a demokrácia és a szabadság legnagyobb ellensége. Lelki és társadalmi szinten egyaránt, mert lelkileg gúzsba köt, társadalmilag pedig jogtipró. Ennek a világra szóló ünnepét tartja a fasiszta Orbán-rezsim Budapesten. Méltó hely hozzá. Szerencse, hogy Budapest lakói felvilágosultak, ezért forgalmi dugót látnak az egészben.
Esetleg a 100 tagú cigányzenekar koncertje még ér nekik valamit. De vasárnap érdemes lesz meghallgatni Ferenc pápát, aki az első keresztény pápa a katolikus egyház élén, akit emiatt utálnak is, és nem tartanak katolikusnak, ahogy nem is az. Sajnos, már előre lehet látni, hogy utána olyan sötét katolikus pápa következik ellenhatásként, amilyen a középkor óta nem volt. Erre vár Orbán.
