Mégcsak nem is „faluprogramnak” nevezik, hanem becsületes magyar nevén szólítják, „kocsmaprogramnak” hívják azt a támogatást, amit az Orbán-rendszer az ezer fő alatti településeken működő kiskocsmáknak ad. A NER ezzel eljut hegeli értelemben önmaga felismerésére, szubsztanciája ráismer önmagára: a rendszer kocsmai jellegére.
Ez már a fejlett Orbán-rendszer, amikor lénye és lényege egyre tisztábban nyilvánul meg és kristályosodik ki, levetkőzve minden felesleges sallangot és éretlenséget, megmutatva az egész rendszer legbenső énjét, a kocsmát. A „kocsma” Magyarországon nemcsak helyet jelöl, ahol alkoholos italokat fogyasztanak, hanem az „alpári” és „közönséges” szinonimája.
A kocsma konkrét és átvitt értelemben a lehető legpontosabban fejezi ki a színvonalát és a lényegét Orbán Viktor rendszerének. A kocsmaprogram ennek valóságára mutat, önmagát nevezi meg, azonosítja „kiskocsmák” támogatásával. Ez lényeges megkülönböztetés, mert a „kiskocsma” mást jelent, mint a világiasabb bárok, ivók világa, a „kiskocsma” a legalja.
A sötét és büdös falusi kiskocsma, ahol melós ruhában maradék agyukat isszák el azok, akiknek már se munkájuk, se reményük, se emberi formájuk nincs. A züllés szinonimája, az emberi roncsok téesze, a piszkos mérgeket keverő laboratórium, ahonnan a világítás nélküli biciklik bukfenceznek az árokba. A családközpontú kormány büszkeségei.
Ide már csak az idült alkoholisták járnak, akiknek nincs sehova menniük. Akiknek az élete teljesen kiüresedett, az ivás öncélú és pusztító, a temetőbe vezető út végső állomása. Az Orbán-rendszer a „kiskocsmák” támogatásával ezt az életmódot, nihillt és kilátástalanságot ismeri el, s ezt támogatja. Ez a NER szellemi színvonala és kilátástalansága. Ez a jövőkép.
Ez nem az egykori értelmiség alkoholizmusa (mint tudjuk, „a másik út járhatatlan”), hanem a lepusztulás, a céltalanság, az üresség és a kilátástalanság apoteózisa, az agyhalál, amely az Orbán-rendszernek nemcsak lényege, hanem küldetése és végső célja, beteljesedése. Ide várja Orbán Viktor és „polgári Magyarországa” az élő halottakat.
Az Orbán-rendszerben (még) megmaradt ezer fő alatti települések mikrovilága legtisztább megnyilvánulása a NER-nek. Cseppben a tenger, amely pontosan tükrözi, leképezi az egész társadalom állapotát, helyzetét. A kistelepüléseken minden sokkal tisztábban jelenik meg a valóság, felesleges és a lényeget eltakaró látszatok nélkül. A társadalomkutatás terepe.
Ezeken a településeken megszűnt a posta, megszűnt a vasút, elvágták őket a külvilágtól, bezárták az iskolát, a kultúrházat régen másra használják, talán istállónak, körzeti orvos és rendőr már nincs, helyi üzem nem létezik, semmiféle kulturális élet sincs, csak a kiskocsma maradt, ami segít minél előbb felejteni, kiüresedni, elembertelenedni és élve meghalni.
Ezek kapják a NER támogatását. Nem a postát, az iskolát, a kultúrházat támasztják fel, nem munkát visznek az életcél nélkül maradt, elszegényedett embereknek, hanem ami a rendszer lényege: alkoholt. Alkoholt árul a NER mindenhol, a médiában, a parlamentben, kocsma az egész ország, szellemi értelemben (is) alkoholisták az alattvalók.
Orbán a csapos, aki már kezdettől fogva az otthoni pálinkafőzést támogatja. A NER világa szerint a „kiskocsma a falu lelke”, ami azt jelenti, hogy minden érték hordozója, a belső lényege, akácsak a NER-nek. Van-e annál cinikusabb szöveg, hogy a kocsma a „kulturális találkozási pont”, ahol nyilván Dosztojevszkijről folyik a társalgás Picasso képek alatt.
A kocsma a kultúra. A szociális tér. A szocializációs környezet. A viselkedés színvonala. A szellemi központ. A kutatóközpont. A társadalmi érintkezés helye, színvonala és normája. Az agy művelése. A posta, a vasút, az iskola, az orvos, a rendőr, a könyvtár, a mozi, a világ helyettesítője. Mindaz, ami nincs, amit elvettek, leromboltak.
Aki kíváncsi arra, mi lesz Magyarország sorsa a NER-ben (és annak magyarista lehetséges utódállamában), az menjen el az ezer fő alatti településekre, látogassa meg a kiskocsmát, ami a „falu lelke”, ami „kulturális találkozási pontja”. Annál is inkább, hogy ezt turisztikai támogatás címén adják. Nézzék meg a kiskocsmák mélyén dülöngélő helyi „turistákat”.
Egymilliárd forintot adnak a legelmaradottabb településekre, nem felzárkózásra, hanem a helyi élet temető előtti végállomására, a kocsmára. Igyanak, ne gondolkozzanak. Majd a választás előtt kaphatnak egy ingyen fröccsöt. Szavazzanak arra, aki a kocsmát életben tartja, de minden mást, velük együtt, elpusztított. Szavazzanak Orbán Viktorra.
De mint a magyarországi sajtóból kiderül, a helyzet még annál is rosszabb, mint gondoljuk, mert a legtöbb helyen már kocsma sincs. Ez a pusztulás felsőfoka.
