Figyelemre méltó vállalkozásba kezdett a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, Németh Sándor, és személyi titkára, Morvay Péter.
Egy Füles újságnál is kisebb formátumú könyvvel, amelyben 18-as betűmérettel sikerült elérni a 70 oldalas terjedelmet, zúzzák porrá Karl Marx 100 kötetes életművét. Ekkora méretű keresztrejtvényeket meg lehet fejteni a Tatabánya-Környe közötti vasútvonalon.
Nem mehetünk el szótlanul olyan állítások mellett, miszerint Marx a „végső megoldás” hirdetője volt, Marx álmát valósította meg a nemzetiszocializmus, Marx halálos áldozatainak számát 100 millióra teszik.
Ezután pedig a felvilágosodás eszméit képviselő liberálisokat Marx ideológiájával azonosítják, ami közvetve a fentiekkel való azonosságukat jelenti. De szerintük a muszlim terrorszervezetek is Marx programját követik. Ebből kifolyólag a mai liberálisok, valamint a balliberális média a nemzetiszocialistákkal és a muszlim terroristákkal (népirtókkal és gyilkosokkal) egy csoportba tartoznak. Az összekötő kapocs az univerzális bűnbak, Karl Marx.
Mindez abból következik, hogy Morvay az antikapitalizmust az antiszemitizmussal keveri, és a kapitalizmus feltételeinek felszámolását a zsidók szó szerinti megsemmisítésével azonosítja.
A „Köztünk élő Marx” című füzetecske szerint a „balliberális média” Marx programját valósítja meg, a sajtószabadság pedig a társadalom alapjainak aláaknázását és lerombolását jelenti.
A szekularizált állam egy újmarxista modell, amelynek himnusza nem az Internacionálé, hanem John Lennon „Imagine” című dala.
Marx minden tekintetben megfelel a szektás keresztény ellenségképnek, azt leszámítva, hogy Marx nem volt transgender, nem volt meleg és nem volt abortusza, de ha a szerzők belemelegednek, még lehet.
Morvay Marxot egyszerűen „sátánistaként” mutatja be. Észak-Koreát „marxista rezsimnek” nevezi. Marxhoz képest a mai Észak-Koreát pozitív színben tünteti fel, amely szabadulni kíván a marxista múlttól.
E megállapítás értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a zsebkönyvnek sem nevezhető „mű” születésekor az észak-koreai diktátor találkozott Donald Trumppal, emiatt személye egy csapásra pozitív megítélés alá esik. Mert minden mindennel összefügg, és minden elfoglalja a neki megfelelő helyét a Hit Gyülekezete univerzumában.
Német nyelvtudás helyett érettségivel és 6-os kartonnal támadnak
A szerzőpáros egyike sem filozófus. Németh Sándor legmagasabb állami iskolai végzettsége érettségi. Morvay saját bevallása szerint Marx műveit csak porosodni látta a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárában, azokból egy betűt el nem olvasott. Mindez nem akadálya annak, hogy a Marxot félkézzel elintéző és tömeggyilkosként bemutató „könyvét” a Libri hálózata árusítsa. Hogy ez miképp fér el egy jó hírű könyvterjesztő polcain, az nagy kérdés.
Azt sem árt tudni, hogy a Marx Károly életművét 18-as betűmérettel Füles újság méretű alapterületen 7 oldalas előszóban elintéző Németh Sándor ugyanúgy nem tud németül, mint Morvay sem, ezért a német filozófus kritikáját úgy adják közre, hogy németül eredetiben egy szót nem olvastak az életművéből. Másodlagos és harmadlagos irodalom alapján a szövegkörnyezetből kiragadott részekkel intézik el Marxot, akinek életművét Hitler Mein Kampf-jához hasonlítják. Mindezt pedig azonosítják azokkal a liberális demokratákkal, akik korunk fasizálódását nem nézik nagy rokonszenvvel.
Tekintettel arra, hogy a magunk részéről nem vagyunk marxisták, a marxizmus védelmét nem tekintjük feladatunknak. Azonban ettől a módszertől megvédjük Marxot, mert mindenkit megillet a tisztességes eljáráshoz és megalapozott kritikához való jog. Ahogy ez a két műveletlen ember elintézi Marxot, és ahogy ráhúzza a kilúgozott és elferdített szektás nézeteit a mai valóságra, ahogy ezzel butítja embereket, azt szóvá kell tennünk.
Már csak azért is, mert Morvay Marx Károllyal mindössze úgy találkozott, mint a róla elnevezett Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója, aki „Hartmann László” fedőnéven a Közgáz III/III-as ügynökeként adott jelentéseket a szerinte „marxista” állambiztonság tartótisztjének, amelyekért BM-jutalomban is részesült. E tekintetben az általa rajzolt Marxhoz senki nem állt olyan közel, mint ő.
Ez nem tartja vissza Morvayt attól, hogy országos körúton mutassa be Karl Marxot, a tömeggyilkost, a keresztény hit megsemmisítőjét, a gonosz liberális demokácia atyját, mint a téma avatott szakértője.
Azt csupán mellékesen jegyezzük meg, hogy Morvay újságírónak mondja magát, de egyháza propagandakiadványainak szerkesztőségi szobáin kívül igazi szerkesztőségben még életében nem dolgozott. Önjelölt „újságíró”, aki ennek a szakmának soha egyetlen szabályát nem tartotta be. Felkérésre gyárt jelenlegi „tartótisztjének”, Németh Sándornak koncepciós összeesküvés-elméleteket, és orosz álhíreket terjeszt.
Morvay ezen kívül „műfordítónak” nevezi magát, aki az amerikai szélsőjobboldali „keresztény” ponyvairodalom remekeit ülteti át magyarra, hozzáigazítva az éppen aktuális prekoncepcióhoz, és olyan irodalmi nagyságok könyveit „műfordítja”, mint a holland szélsőjobb vezére, Geert Wilders. Eddigi ismereteink szerint Arany János, Babits Mihály vagy Kosztolányi Dezső volt műfordító.
A megbízható forrás: Paul Johnson „Értelmiségiek” című könyvének egy fejezete
Morvay Marx három legjelentősebb követőjének Lenint, Sztálint és Mao Ce-tungot nevezi, méghozzá Paul Johnson, vallásos brit történész alapján, aki a Morvay-Németh szerzőpáros eszmefuttatásainak alapjául szolgáló „Értelmiségiek” című könyvében megkérdőjelezi Marx életművének tudományos jellegét.
Mondja ezt olyan szélhámos, aki magát történésznek nevezi, miközben hatalmas könyvekben megírta a zsidók, a kereszténység, Egyiptom, az írek, Bizánc, a reneszánsz, az újkor, a legújabb kor, Napóleon, George Washington, Churchill és mások történetét. Aki ennyi mindenhez ért, az nem ért semmihez. Az ilyen történész eszköze nem a levéltár, hanem az ecetes olló. Mindent összeollóz egy prekoncepcióhoz igazítva.
Paul Johnson ebben a cseppet sem tendenciózus kötetben kizárólag baloldali és liberális értelmiségiek magánéletét teregeti ki. Azt sugallva, hogy akik ilyeneket tesznek, azoknak a gondolataik és a művészi alkotásaik is megkérdőjelezhetők. Valamiért jobboldali vagy keresztény hívő híresség magánélete nem került a kötetbe. Egy pedofil pápa nem sok, annyi nincs a másik oldalon. Arra kíváncsiak lennénk, ha valaki megírná Paul Johnson magánéletét, az mennyire hitelesítené ezt az életművet. Ez a szélhámos méltó forrása Morvaynak.
Morvay rezzenéstelen arccal hirdeti a Hit Gyülekezete nevében az állam és az egyház összefonódását, és nevezi Marx követőinek azokat a liberálisokat, akik az államot szétválasztanák az egyházaktól. Ha valaki bármiről hasonlóan gondolkodik, mint Marx, akkor az már marxista. Morvay szerint a „keresztény állam” elutasítása a kereszténység felszámolását jelenti.
Az állami kereszténység megszüntetése Morvay szerint lehetetlenné teszi a keresztény hitet. Ezek a megállapítások akkora eretnekségek, hogy Németh Sándor előszava adja a másikat. Ebben már a Bibliát is tagadják, mert ha a Biblia a demagógia útjában áll, akkor vessen magára. De ebben a sarlatán agymenésben ez a legkisebb tévedés és pontatlanság.
Az egyház és az állam szétválasztása marxista rombolás
Morvay odáig megy, hogy Orbán alaptörvényének kritikusait is azonosítja Marx-al, akiről előtte megtudtuk, hogy egy sátánista, antiszemita tömeggyilkos. Aki a Szájer iPad-jén elkövetett gránitszilárdságú firkálmányt elutasítja, szintén az. A legviccesebb az, hogy Morvay Marx szemére veti az egyház és az állam szétválasztásának követelését, és ezt úgy adja elő, mintha az egyház és az állam összefonódása a világ egyetlen elfogadható és kézenfekvő megoldása lenne. Akik ezt tagadják, azok „a társadalom polgárait elidegenítik a vallástól”. Mintha az államnak kellene a társadalom polgárait vallásossá tenni.
Morvay azt állítja, hogy a vallástól elválasztott („emancipált”) állam következménye nemcsak az, hogy az emberek tudatából kitörlik a vallást, hanem ezzel a lehetősége is megszűnik annak, hogy „a hit valaha is újra megelevenedjen”. Eszerint hit csak akkor van, ha az állam a keresztény egyházzal összefonódik. Ha nem fonódik össze, akkor nincs hit. Szerinte az egyház és az állam szétválasztása a kereszténység elleni támadás. Ez tagadja az igehirdetés hatását, az Ige természetfölötti erejét, a hit forrását. Morvay az állami kereszténységet nevezi a bibliai hit alapjának.
A katolikus egyház az orvvadász Semjénnel az élen ehhez képest a világ legfelvilágosultabb szervezete. Morvay szörnyülködve idézi Marx sorait az állam vallástalanításáról, mint a kereszténység és a zsidó vallás felszámolásának programját. Marx olyan pusztító sorokat írt le, hogy az a jó, ha „az állam mint állam semmilyen vallást nem vall”. Morvay szerint: „akik ma például az európai alkotmányból (vagy a nemzeti alaptörvényből) a zsidó-keresztény hivatkozások teljes kirekesztését követelik, a rombolás prófétájának tanítását követik”.
Ebben az esetben magát Németh Sándort és fegyver(táska)hordozóját, Morvay Pétert is a „rombolás prófétája tanítványának” kell tekintenünk, mert korábban azért harcoltak, hogy az Unió alkotmányába ne kerüljön be a „keresztény gyökerekre” való utalás. Majd amikor ezt nem szavazták meg, ujjongtak. A Hit Gyülekezete volt megalkotója az egyház és az állam elválasztását garantáló 1990. évi IV. törvénynek, amelyet az SZDSZ-en keresztül fogadtattak el. Morvay ezt ma marxistának nevezi.
Morvay szemrebbenés nélkül köpi szembe önmagát és saját korábbi írásait (továbbá Németh Sándort). Volt idő, amikor a vezető lelkész megrendelése ennek ellenkezőjéről szólt, és Morvay azt is teljesítette. Akkor nem gyilkos marxista ideológiának nevezte az egyház és az állam szétválasztását, hanem a szabad vallásgyakorlás és a lelkiismereti szabadság feltételének. Akkor a „keresztény gyökerekre való” hivatkozás igénye rekatolizáció volt, a vallásszabadság elleni nyílt támadást.
Ki hitte volna, hogy az egyház és az állam szétválasztása egyszer még marxista csökevény lesz? Elfelejtették, hogy erre még sokan emlékeznek. Tele van az internet a „keresztény gyökereket” elutasító hites szövegekkel, a szekularizált Európai Unió követeléseivel.
Morvay szerint „Marx rendszerének továbbélését jól tetten lehet érni abban, hogy kik és miért akarják megsemmisíteni a magyar Alaptörvényt, hiszen már a 2010-es Nemzeti Hitvallás, majd magának az Alaptörvénynek a szövege is kimondja” a Szent Istvánra, a Szent Koronára való hivatkozást, amely a nemzet megtartó erejének a „kereszténységet” ismeri el. Tudomásunk szerint a Hit Gyülekezete (élén Németh Sándorral) a kilencvenes éveket és a kétezres évek elejét ezek ellen folytatott harccal töltötte, nehogy ezek bekerüljenek az Alkotmányba.
Hány cikket írattak Morvayval, Kulcsár Árpáddal, Ruff Tiborral arról, hogy a szentistváni állameszme nem keresztény, a koronának semmi köze a kereszténységhez, az István által felvett katolicizmus nem is kereszténység? Most ez mind marxizmus lett. Eszerint a Hit Gyülekezete volt tíz éven át a legmarxistább szervezet Magyarországon.
Morvay „kulturális marxistáknak” (vajon ezt a szókapcsolatot honnan vette?) nevezi azokat, akik az államokat „emancipálni” akarják, vagyis megfosztani a keresztény gyökereitől. Szerinte a normális az, ha a keresztény világnézet az állam hivatalos ideológiája, és minden embernek ezzel kell azonosulnia. Az egyház pedig az állam erejével terjeszkedik és szerez érvényt belső törvényeinek a civil világban is, mert civil világ nincs. Mindenki a keresztény ideológia alá van rendelve.
Ezt mondja Morvay, és nem talált fel semmi újat, hanem összeszámolhatja ennek az embertelen ideológiának a halálos áldozatait. De nem kell messzire mennie, mert a Hit Gyülekezete korábban is alapos munkát végzett, ezeket a számokat a saját kiadványaikban már ezerszer leírták. Most utólag ez is marxizmus lett.
Morvayt meglepi, hogy Marx társadalomformáló szándékkal alkotott, ugyanis materialista volt. Vannak még néhányan a világon, nem kell őket azonnal agyonlövetni. Ennél fogva az elviselhetetlennek tűnő társadalmi viszonyok megváltozását nem a megtéréstől és a Szentlélek-keresztségtől várta, hanem a társadalmi aktivitástól. Ezt nehéz megérteni Morvaynak. Mint a kapitalizmus kritikusa, Marx a baj forrását a kizsákmányolásban látta.
Innen jutott el odáig, hogy leírta a kapitalizmus törvényszerűségeit, és érvényes közgazdaságtudományi leírását adta a kapitalizmus fejlődésének. Ez az oka annak, hogy a 2008-as gazdasági válság után sokan kézbe vették a kapitalizmus természetéről és fejlődéséről szóló írásait. Nem az, hogy elpusztítsák a kereszténységet, kiirtsák a hitet, és megsemmisítsék a keresztény kultúrát.
Antikapitalista vagy antiszemita?
Ehhez kapcsolódik az a vád, amelyet Morvay-n kívül még a kuruc.info antiszemitái hangoztatnak előszeretettel, miszerint a rabbiktól származó zsidó Marx antiszemita volt. Ez egy erősen vitatott kérdés, nem a Hit Gyülekezete szektás uszításának szintjén tárgyalja a filozófiatudomány és a szakirodalom. Morvay Arnold Künzli svájci filozófusra hivatkozik, mert ez vág a prekoncepcióba, miszerint Marx életművének megértéséhez a „nem vállalt, eszelősen gyűlölt zsidóság a kulcs”.
Morvay természetesen az 1844-ben megjelent „A zsidókérdésről” szóló írás vulgáris magyarázatából, és a szövegkörnyezetből kiragadott hangzatos részletekből indul ki. De Slomo Avineri izraeli politológus, akinek Marx-monográfiái és a marxizmusról írt könyvei alapműnek számítanak, nem úgy látja, hogy ez antiszemitizmus lenne. Marx vitatott cikke Bruno Bauernek a zsidó emancipációról szóló írására adott válasz.
Bauer szerint amíg a zsidók el nem hagyják a vallásukat, addig nem lehet szó az egyenjogúsításukról. Ennek oka az, hogy a vallásos zsidók számára lehetetlen az egyház és az állam szétválasztása, mert a teokrácia ezt lehetetlenné teszi, mivel a vallási törvényalkotás egybeesik a politikai közösség törvényeivel. Ekkor a „zsidó” csak vallás alapján volt értelmezhető, a szekularizált nem vallásos zsidók jogai nem is jöhettek számításba.
Marx az írás első részében a zsidóság emancipációjával foglalkozik és támogatja azt. Ez szól arról, hogy Marx mit gondolt a kapitalizmustól függetlenül a zsidókról. A második részben a zsidókról már nem mint népről és vallásról beszél, hanem a kapitalizmus kritikájának nézőpontjából. Ekkor mnondja, hogy „ne a szombati zsidót nézzük, hanem a hétköznapit”. Ne a vallás, hanem a társadalmi szerep felől közelítsünk.
S mivel az ismert történelmi szükségszerűség miatt a zsidóságnak nem adatott más, mint a pénzzel, a kereskedelemmel való foglalkozás, a zsidóság a kapitalista fejlődésben vezető szerepet játszott. Ezért az írás második részében a kapitalizmust a zsidósággal azonosítja, és amikor a zsidókról az inkriminált mondatokat mondja, akkor a kapitalistákról beszél.
Marx antikapitalista volt, és nem antiszemita. Ez könnyen megérthető abból, hogy nem a zsidó fajból és a zsidó vallásból vezette le a kapitalizmus negatív tulajdonságait, hanem fordítva. A kapitalizmus rossz vonásait vetítette rá a zsidókra. De azok a kapitalizmus természetéből és nem a zsidó fajból (vallásból) következtek. Ez antikapitalizmus és nem antiszemitizmus. A kapitalizmus kritikája az, amikor Marx azt mondja, hogy a „pénz az istenük”, hiszen ekkor már nem a „szombati zsidókról”, hanem a „hétköznapi zsidókról” beszél, miközben ugyanazokról az emberekről van szó.
Marx ezért a zsidókérdést a kapitalizmus kérdésének tekinti, a „végső megoldásnak” a kapitalizmus eltörlését tartja, ami megoldja a „zsidó problémát” is, mert ha megszűnnek a negatív feltételek, amelyek a kapitalistákból haszonleső kufárokat csinálnak, akkor a zsidókra ezt nem lehet többé mondani. Az ok tehát nem a zsidó faj, hanem a kapitalizmus természete. A minél nagyobb profit megszerzése, amely a kizsákmányolás alapja. A megoldás a kapitalizmus felszámolása.
A félreértés oka, hogy a kapitalizmus kezdetén a zsidóságnak a kapitalizmusban játszott szerepe miatt Marx a kapitalistát a zsidóval azonosítja. A negatív minősítése nem a zsidókról, hanem a kapitalistákról szólnak, akik történetesen a kor jellegéből fakadóan zsidók. Hiszen a zsidók által pénzzel végzett munka sokáig alacsonyrendű tevékenység volt, amit keresztények rangon alulinak és alantasnak tartottak.
Ha ezt megértjük, akkor Marx alapján lehet cáfolni az antiszemitákat, akik a zsidó faj jellemzőinek tartották a jelzőket, amelyeket Marx írt róluk. Marx alapján ezek nem a zsidó faj, hanem a kapitalizmus jellemzői. Ehelyett Marxot is betették az antiszemiták közé, kiragadva a szavait a szövegösszefüggésből, és az életmű egészéből. Ez totális kiforgatása Marxnak.
Ebből vonja le Morvay azokat az ostoba következtetéseit, hogy „Marx magát a zsidóságot akarta megsemmisíteni, Istenükkel, törvényükkel, vallásukkal és családmodelljükkel együtt”. Ez történik, amikor egy képzetlen és félművelt ember egy prekoncepció igazolására rászabadul egy filozófiai kérdésre, amelyről annyi fogalma sincs, mint kecskének az atomfizikáról. Innen jut el oda, hogy Hitler csak Marx álmait akarta megvalósítani.
Marx az állam gonosz felszabadítója
Ami a zsidó és a keresztény vallás megszüntetését jelenti, Marx elfogadta Bruno Bauer álláspontját. Ez a „radikális megoldás” pedig abban állt, hogy „mihelyt keresztény és zsidó felismerik, hogy szemben álló vallásaik csak az emberi szellem különböző fejlődési fokai (…), akkor már nem vallási, hanem csak kritikai, tudományos viszonyban, emberi viszonyban vannak egymással. A tudományban pedig az ellentéteket maga a tudomány oldja meg”.
Ez lenne tehát a zsidó és a keresztény vallás „megsemmisítésének” radikális, forradalmi és pusztító módja: „ha felismerik”. Morvay ezt hiszterizálja, és az egész levezetése hasonló csúsztatás.
Morvay szerint Marx nem elégszik meg azzal, hogy – a fentiek szerint – „az emberek tudatából kitörölje a vallást” (vajon hogyan tudná ezt megtenni?), „ő a lehetőségét is meg akarta szüntetni annak, hogy a hit valaha is újra megelevenedjen. Ezért meghirdette az állam politikai emancipációját, ami alatt az állam teljes vallásmentesítését követelte”.
Ez a „vallástalanítás” az állam és az egyház szétválasztása, amiről Morvay úgy beszél, mint valami szörnyűségről. Mintha a középkorban lennénk, és nem a 21. században.
Ha valaki nem értené, Morvay azon a szörnyűségen hüledezik, hogy a gonosz Marx fel akarta szabadítani az embereket az állam vallási elnyomása és terrorja alól, hogy az állami kényszer alól felszabadulva, az emancipálódás után az egyén szabad választása legyen a hit és a vallás elfogadása vagy elutasítása. Hogy ebből diktatúrák mit csináltak, ahhoz kevesebb köze van, mint egy volt III/III-as ügynöknek, aki ezeket a diktatúrákat szolgálta. Az állam egyenjogúsítása a vallás alól való felszabadítást és szétválasztást jelenti. Ez a krimi.
S hogy Morvay nem tagadta meg egykori III/III-as önmagát, bizonyítja, hogy a füzetecskébe, amely egyébként a Hetek című hitgyülis agitka propagandakiadványban megjelent eszement sorozat kiadása, nem fért bele egyetlen pozitívum sem. Sem az emberi értékek, a szolidarítás, sem a kizsákmányolás elutasítása mentén. De még az sem, hogy Marx az 1844-ben megjelent „Szent család” című cikkében is foglalkozik a zsidók emancipációjával, de ezúttal nem a kapitalizmus kritikája szempontjából, így egyetlen rossz szava nincs a zsidókról. Sőt, tíz évvel később, amikor a török birodalom népeiről értekezett, Avineri szerint „mély együttérzéssel írt Jeruzsálem nyomorgó, mélyen elnyomott zsidóiról”.
Ez mutathatta meg az igazi érzéseit a zsidóságról, amelyet azért is leplezett, mert kora keresztény antijudaizmusa, sőt antiszemitizmusa hatására gátlásai voltak saját zsidó származása és ateizmusa miatt, amely élesen szemben állt egymással. De az izraeli politológus szerint Marx „nem volt antiszemita, ezt biztosan állítja”. A Morvay-Németh szerzőpárost ez nem érdekli, mert nem igazolja a prekoncepciót, és zavarja az általuk kreált „alternatív valóságot”, az „alternatív tényekről” nem beszélve.
Erős a gyanú, hogy Marx „antiszemitizmusának” sarkosítására azért van szükség, mert amúgy a Morvay-Németh szerzőpáros által előadottak kísértetiesen hasonlítanának a zsidó összeesküvés-elméletekre, mert a szociáldemokráciát és a liberalizmust a Hit Gyülekezete előtt legutóbb a Mein Kampf azonosította úgy, hogy az a zsidók személyében manifesztálódott. Németh Sándor és Morvay Péter sikeresen szedte csokorba mindazokat a rágalmakat, amelyeket a náci szélsőjobboldal a zsidóságnak tulajdonít, és tolta ezt a zsidó Marx nyakába.
A vicc az, hogy ugyanezt megtették már Sorossal is. Eldönthetnék végre, melyik a nagyobb sátán és ki az antiszemita: ők vagy a megvádoltak?
Németh Sándor: a migránssimogatók és a gendermozgalom mögött is Marx áll
Végezetül ne hallgassuk el Németh Sándor vezető lelkész érdemeit sem, aki egyházvezető létére nemcsak hitelesíti Morvay esztelen és agyatlan böfögéseit, hanem helyenként még túl is tesz azokon. Németh szerint az antikapitalista Marxot „a régi kereszténynek nevezett világrendszerrel szembeni megsemmisítő gyűlölet energizálta”.
Csakhogy a régi kereszténynek nevezett világrendszer elnyomás volt, az általuk „védelmezett” zsidók az inkvizíció máglyáin égtek elevenen. Ha valaki ezt a világrendszert gyűlölte, azért csak dicséret illeti. Marx nem ölt meg egyetlen embert sem, de ez a „keresztény világrendszer” milliókat pusztított el, csecsemők fejét verte sziklához, élve szántott embereket a földbe, döglött macskát tett az elevenen kivágott csecsemők helyébe a terhes asszonyok hasába. Mert terjesztették a „kereszténységet”.
Ha Marx nyakába lehet varrni mindazokat az áldozatokat, amelyeket a nevében követtek el, akkor Jézus Krisztus nyakába lehet varrni azokat, akiket az ő nevében gyilkoltak meg. Németh ezzel az állításával bevonulna a filozófiatörténetbe, ha a szektás butaságon és szűklátókörűségen kívül bármi alapja lenne. Marx amúgy materialista volt, egy lelkész ne várja tőle, hogy majd a Róma levelet fogja tanítani. De Marxot elsősorban nem a kereszténység érdekelte, hanem a kapitalista kizsákmányolás. Egyelőre pedig a világban lehet gondolkodni, filozofálni, még tévedni is.
Ez nem ok arra, hogy hazugságokat terjesszenek bárkiről, még akkor is, ha nem értünk vele egyet. Ha van gyűlölet a világon, akkor az ebből a Füles nagyságú álfilozófiai pamfletből sugárzik. Ez tetten érhető abban is, hogy Németh szerint „többségében marxista vagy ahhoz közel álló értelmiségiek állnak a migránspárti, meleg- és gendermozgalmak, valamint a drog és abortusz liberalizálását szorgalmazó szervezetek élén. Következetesen folytatják lejárató kampányukat a bibliai értékek alapján álló zsidó és keresztény közösségekkel és mozgalmakkal, valamint a több éve jobboldali vezetésű Izraellel szemben”.
Paranoia ellen nincs orvosság. Amit gyűlölnek, arról mind Marx tehet. Akik ezekben a kérdésekben mást mondanak, azok egy tömeggyilkosnak nevezett filozófussal azonosítandók. Pedig nem gondolnánk, hogy a jövevények befogadása Bibliával ellentétes lenne, a „migránspártiság” a zsidóság számára egy törvény is. Sehol nem olvashatunk a Bibliában arról, hogy a melegeket gyűlölni kell, az emberi jogaikat korlátozni kellene, és a megtérésük nem szabad akarat kérdése lenne.
Arról sem, hogy a hazudozó, rágalmazó, gyűlölködő és másokat megátkozó vezető lelkészek a Biblia szerint jobb megítélés alá esnének, mint más bűnösök. Ezzel szemben a Bibliából világos, hogy az abortusz nem gyilkosság, a zéró tolerancia pedig tömeges anyagyilkosságokhoz vezetett. Marxnak a drogliberalizációhoz sincs köze, emögött szakmai érvek állnak, amelyek részben egészségügyiek, részben humánusak, hogy ne tegyenek bűnözőkké tizenéveseket.
Tökönrúgás nekifutásból keresztény módra
Nem tudunk róla, hogy akár Iványi Gábor, akár a Helsinki Bizottság, vagy az SZDSZ politikusai valaha lejárató kampányt indítottak volna a Hit Gyülekezete ellen, ezzel szemben Németh Sándor évtizedek óta ezt teszi, amelynek szép példája ez a Marxról szóló epeömlemény.
Mindez olyan színvonalon álló ember tollából, aki a marxi – egyébként vitatható – életművet az alábbi színvonalon ragadja meg: „Nem lehet csodálkozni azon, hogy az új szocialista embertípus kialakításának eredménye az lett, hogy a munkások és a TSZ-dolgozók a kabátjukban, táskájukban vittek haza a munkahelyükről mindent, ami éppen kezük ügyébe akadt, mozgatható és hordozható volt számukra.”
Ezzel szemben csupa makulátlan úriember képviseli a Németh Sándor által támogatott „keresztény” Orbán-kormány klienseit és oligarcháit, akik nem a kabátjukban, hanem a Louis Vuitton hátizsákjukban lopják haza a százmilliárdokat, a szállodákat, kastélyokat, földet, cégeket, ami éppen a kezük ügyébe akad. Vagy éppen a tizedet, a milliárdokat érő ingatlanokat. Kinek mi akad a keze ügyébe. Nem kell ehhez Marx.
Marx munkásságát érte elég tárgyilagos kritika. A kereszténységgel szemben álló nézeteket is lehet kritizálni. De tudományosnak álcázott fröcsögéssel szélsőséges gyűlöletet kelteni, uszítani, suttyó és bunkó elemzését adni bárki munkásságának, a III/III-as ügynökünket ráereszteni a felvilágosodás híveire, a szabad sajtó ellenőrző funkcióját a társadalom alapjainak szétverésével azonosítani, az emberi jogok szószólóit népirtással, terroristákkal, gyilkosokkal közös nevezőre hozni, nem a „zsidó-keresztény” kultúra megnyilvánulása, hanem sötét bunkóság, tanulatlan, ostoba butaság.
Felkészületlen hozzá nem értő idiótát kiküldeni, hogy állítson egy 135 évvel ezelőtt elhunyt filozófust a mai ideológiai ellenfelek mögé, hogy azok érveinek cáfolata helyett lejárassák őket, ez előre és hátra igazolja ennek a fajta „kereszténységnek” a gyökeres elutasítását. A Morvay-Németh szerzőpáros szektás gyűlöletpamfletje nem egy filozófus kritikája, hanem Marx nekifutásból való tökönrúgása. Bunkók taplósága. Ez olyan távol áll az igazságtól, mint mondjuk Netanjahu Herzl Tivadartól. Vagy Izrael igazi királyától, a Messiástól.
Az egy érdekes kérdés, hogy egy ilyen filozófiai kritikával miért a semmihez nem értő, a buta ökör szintjére vágyakozva tekintő Morvayt bízza meg Németh, miközben van filozófus a Hit Gyülekezetében. Rugási Gyula, a kitűnő filozófus, vajon ugyanezen a szinten beszélne Marxról? Németh semmit nem tud a témáról, de annyit tud, hogy kit kell megbízni ahhoz, hogy az agymosott szekta gyűlöletét azokra irányítsa, akikre akarja.
Morvay Péter Marxról szóló előadása a pécsi egyetemen. Csak erős idegzetűeknek!
