Orbán Balázs beosztása és rangja szerint a miniszterelnök politikai igazgatója, ami lefordítva politikai komisszárt, ideológiai verőembert, cenzort és hivatásos seggnyalót jelent. Ennek megfelelően ő a fasiszta janicsárképző és posztkommunista káderképző, valamint ideológiagyártó goebbelsi propagandagyár funkcióját betöltő MCC (Matthias Corvinust felejtsük ki belőle, mert az egy gyalázat és blaszfémia) kuratóriumi elnöke, az önkényuralom, a diktatórikus hatalom csúcsképviselője. Ebben a minőségében semmi köze nem lehetne a könyvszakmához, amit megszálltak, mint a nácik.
Beszéljünk világosan, ez az alapállás, tegyük világossá, hogy Orbán Balázs nem egy demokratikus kormányzat képviselője, hanem egy nyilas fasiszta rendszer pribékje. Ebben a minőségében lehet a könyszakmát (könyvkiadást és könyvterjesztést) uraló Libri tulajdonosi képviselője, amihez egy valóban demokratikus ország valóban oktatási intézményének semmi köze nem lehetne. Méghozzá a közvagyonból kilopott pénzből megszerezve azt: a náci jellegű megszállást is kizárólag a külvilág megtévesztése céljából álcázva „vásárlásnak”. Valódi egyetem nem vásárolja fel a könyvszakmát.
Nem vagyunk hajlandóak elolvasni egy ilyen ember ún. interjúját a fasiszta propagandagyár egyik kiadványában, a Mandinerben, miután Orbán Balázs a Librit megszálló MCC kuratóriumi elnöke, a Mandiner lapigazgatója pedig az MCC főigazgatója és egyben a Libri elnöke. Így néz ki egy fasiszta állam, amikor ideológiai komisszárjaival agymosó „iskolákat” létesít, majd megszállja a sajtót és az egész könyvszakmát (a kiadók csak azt fogják kiadni, amit a Libri átvesz terjesztésre), és mindez a miniszterelnök képmutató, nyálas és fasiszta pribékjének a kontrollja alá kerül.
Különösen, hogy ez az ember „Nyugatiak, de normálisak vagyunk” címmel ad protokolláris interjút kvázi saját magának, amivel azt állítja, hogy a „nyugatiak” nem normálisak. Itt tart az Orbán-rendszer, hogy a Nyugat szitokszó, a nem normális emberek világának összefoglaló neve. Orbán Balázs ezzel a kijelentésével az ellenkezőjéről tett bizonyságot, hogy ő se nem nyugati, se nem normális. Helyesen így hangoznék: „Nem vagyunk nyugatiak, és normálisak sem vagyunk”. Mostantól ez az ember és ez a szemlélet irányítja a könyvkiadást és a könyvterjesztést Magyarországon.
Ezért a híradásokra reflektálunk csupán: Orbán Balázs a könyvszakma megszállása miatt tiltakozó írókra reagálva azt mondta, hogy „azok az írók balhéznak most elsősorban, akiknek az eladási számai rosszul állnak, és jól jön nekik az ingyenreklám”. Ez egy aljas mocskolódás, egy könyvterjesztő cég ilyen hangot és stílust nem engedhetne meg az írókkal és a kiadókkal szemben. Ez már nem a Libri könyvterjesztő vállalat, hanem a fasiszta magyar pártállam agtációs- és propagandaosztályának, mint elöljáró hatalomnak a hangja. Ennek már csak a neve Libri, valójában Illibri.
Ez azt is jelenti, hogy nemcsak a tulajdonos változott a Libriben, hanem az egész könyvszakmát uraló cég funkciója és pozíciója is. Mostantól a Libri nem egy kereskedő és szolgáltató cég, akivel a kiadók és a szerzők piaci alapú megbízási szerződéseket kötnek, amely viszonyban a Libri egy szolgáltatást végez. Hanem a Libri a felügyeletet ellátó hatóság, amely meghatározza, mi jelenhet meg, kinek a könyvét adják ki, milyen könyvet terjesztenek Magyarországon, ami belefér a fasiszta állampárt ízlésébe és ideológiájába. Orbán Balázs személyében az írók és a kiadók főnöke szólalt meg.
Írók írjatok fasiszta remekműveket!
Magáról a konkrét állításról annyit, hogy – amint arra a Telex is rámutatott – valótlan állítás, hogy a Libri állami bekebelezését azok az írók kritizálják, akiknek az eladási számaik rosszul állnak. Példa erre Bödőcs Tibor kormányellenes humorista (humorista más nem is lehet), aki a legnagyobb eladási számokat produkálta. A kijelentés inkább úgy érvényes, hogy akik kritizálnak, azoknak az eladási számaik mostantól rosszul állnak majd, mert lassanként ki sem adják a könyveiket, illetve a legrosszabb terjesztési pozícióba kerülnek. Az antigender könyvek lesznek a polcok tetején.
Akik nem kritizálnak, azok között inkább lehetnek olyanok, akiknek az eladási számaik nem olyan jók, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy ugráljanak. Emellett leginkább azok hallgatnak, akik elkezdtek igazodni, megfelelni, behódolni a hatalomnak, amely kiterjesztette az uralmát a szellemi élet más területei után a könyvszakmára is. Éppen miattuk, ez volt a legkönnyebben szerzett zsákmány, amelynél a legkisebb ellenállásba ütköztek. Igaz, jól leplezték az MCC beiktatásával, hogy itt a nácik megszállása zajlik, fegyverek és könyvégetés nélkül, Orbán Balázzsal és MCC-vel.
Hogy mire lehet számítani a fasiszta állam kezébe került könyvkiadás és könyvterjesztés tekintetében, azt jól illusztrálja, hogy néhány napja éppen Orbán Balázs jelentette be a „Miért is szavazzunk a libernyákokra? – Átfogó, kimerítő szakmai útmutatókönyv” című, 245 üres oldalból álló könyv megjelenését, amit az orwelli technikával „Alapjogokért” Központnak nevezett propagandműhely adott ki. Nagyon szellemes. Mi szívesen kiadnánk „Orbán Viktor igazmondásai” című ezer oldalas, kizárólag üres lapokból álló könyvünket. Vajon forgalmazná-e a „Libri”?
Még csupán kisebbségi tulajdonos volt a Libri, amikor a pozíciószerzés megkezdésének pillanatában azonnal levették a polcaikról Bartus László Fesz lesz című könyvét, amely Németh Sándor oligarcha és orgazda, a Hit Gyülekezete nevű fasiszta bizniszegyház és családi magánvállalkozás képesítés nélküli állelkészéről és az ATV ellopásáról, valamint az Orbán-rendszer kereszténységet tagadó jellegéről szólt. Az ugyancsak a fasiszta állam uralma alatt levő igazságszolgáltatás pedig elsőfokon nem ítélt meg emiatt kártérítést.
A fogadkozások része volt, hogy nem változik a vezetés. Tegnap jelentették be, hogy leváltották a teljes igazgatóságot, helyüket fideszes pártkatonákkal és ideológiai verőlegényekkel töltötték fel. Ugyanennyit ér az a fogadalom is, hogy nem változik majd a könyvkínálat. Ezen már csak röhögni lehet, ahogy azokon is, akik ilyeneket elhisznek egy fasiszta állam náci pártjának nyilasaitól. A szőrét hullató rossz vidéki róka nem azért kapja el a tyúkot, hogy ne egye meg.
