Magyarország tragikus állapotát mutatja, hogy miután szó nélkül eltűrték a sajtószabadság megszüntetését (a rendszerbe simuló sajtó, amely nem tartozik a KESMA alá, nem sajtó), majd eltűrték a propagandagyár létrehozását, vele a gyűlöletpropagandát, egy lépésre van az ország a nácik által gyakorolt könyvégetésektől, az irodalmi és művészeti cenzúrától, a kultúra üldözésétől. Ott tartunk ma, hogy egy tankönyvben meghamisítanak egy verset a napi gyűlöletpropagnadának megfelelően, ahol a megvédendő emberek között a „meleg” szót „magyarra” cserélik.
Nem mentség, hogy a hamisítást a Katolikus Pedagógiai Intézet követte el, és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 10. osztályosoknak szóló irodalom szöveg- és feladatgyűjteményében jelent meg. Kiss Judit Ágnes Szó című verse a Szózat egyfajta átirata, amely nem szépíti a magyar valóságot, hanem megírja róla, hogy egy nagy szar, de azt mondja, hogy mégis maradj. Felsorolja az okokat, ezek között az egyik legnemesebb ez: „Maradj, mert meg kell védeni, Kinek nincs is hova, Legyen szegény, hajléktalan, Zsidó, meleg, roma”.
Ehelyett a könybe az alábbi meghamisított forma került be, ahol a „meleg” szót „magyarra” cserélték, mint megvédendő üldözött „kisebbséget”:
Hogy a maradásnak a kényszerűségen kívül semmi oka, azt bizonyítja, hogy ez a szemét népség még az erről szóló verset is meghamisítja, nemhogy lehetőséget adna bárki megvédésére. A felsorolt kisebbségek közül a magyarok eddig már gázkamrába küldték a zsidókat és a romákat, a melegeket még nem. Most éppen ellenük zajlik a gyűlöletpropaganda, és a magyar „keresztény” világban a melegek már tankönyvszinten sem tartoznak a megvédendők közé. A magyarok, az újabb üldöztetésre (és akár halálra) ítélt kisebbségek helyére magukat, az üldözőket (a gyilkosokat) írták be.
Miután lebuktak a drága „keresztény” csalók, utána még hazudtak is. Arra hivatkoztak, hogy „Tankönyvcsaládunk még igen friss, második éve használják a diákok és a pedagógusok, eddig még ezzel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. Megjegyezzük, hogy a kortárs versek az interneten többféle szövegváltozatban találhatók meg.” Ha nem jött panasz, akkor minden rendben van, akkor nem is történt hamisítás, és nem számít, ami a hamisítás mögött van. Majd általánosságban azt hazudni, hogy a kortárs versek az interneten többféle szövegváltozatban találhatók meg, példátlan.
Nem a kortárs versekről folyik a vita, kedves katolikus kiadó, hanem konkrétan Kiss Judit Ágnes Szó című verséről, ami az általuk kiadott könyvben meghamisítva jelent meg. Honnan vették a verset, ahol ebben – az Orbán-rezsim ideológiájához és propagandájához igazított – formában jelent meg? Egy kiadónak nem a szerzőtől kell beszereznie a versét, amikor engedélyt kér arra, hogy közölje? Mit hazudoznak itt az internetről? A csalás nem véletlen, hanem tudatos, éppen egy katolikus tankönyvben, s éppen a melegeket cserélték éppen a magyarokra. Hányinger.
A botrány révén rábukkantunk még egy tipikus „keresztény” magyar jelenségre, arra a mentalitásra, amely melegágya a feltámadt magyar fasizmusnak, nácizmusnak, hungarizmusnak. A verset korábban olvasni lehetett a Szózat című „Keresztény, konzervatív, irodalmi és társadalomkritikai” folyóiratban, amely annak hatására, hogy kiderült ez a „keresztény” csalás, eltüntette a verset az oldaláról, ami önmagában is kifejezi a jellemet, amit ők „kereszténynek” és „konzervatívnak” neveznek (mi ezért csak szar embereknek hívjuk őket), mint akik „nem akarnak a vita részei lenni”.
Ezt írták: „Tisztelt Látogató Olvasó! A verset eltávolítottuk, mert minden versben megjelenő tartalom a szerző küldéskor történő kizárólagos felelőssége, utólagos változtatásának helye nincs.
Szerkesztőségünk irodalmi folyóirat, ezért nem kíván egy 2016-ban hozzánk beküldött vers okán 2023-ban tartalmi és politikai indíttatású ideológiai vitákba keveredni. Javaslom, keressen más verset havilapunk oldalain. Cságoly Péterfia Béla”
Erre mondja, a Magyarországot elhagyó, ilyenek miatt távozó, hazaszerető magyar ember, hátranézve a határon, hogy „rohadjatok meg”. Mert eljátszani azt, mintha ők akarnák megvédeni a verset az utólagos hamisítástól, miközben az eltüntetés célja az, hogy ne lehessen ellenőrizni az eredeti szöveget, ami mellett Cságoly Péterfi Béla, ez a keresztény „jellem”, nem mer kiállni, még azzal sem, hogy a verset eredeti formájában a helyén hagyja, s arra hivatkozik, hogy nem akarnak „politikai indíttatású ideológiai vitákba keveredni”, a világ mocsoksága és gecisége (lásd még: NER-szavak).
Ezért nem érdemes maradni, különösen akkor, ha zsidó, meleg vagy roma vagy, de akkor sem, ha magyar, mert akkor akaratlanul is közösséget kell vállalnod ezzel a népséggel, amely erre képes, vagy ezt képes elnézni. Ha nem akarsz se üldözött, se üldöző, se áldozat, se gyilkos lenni, s ha legfőképpen nem akarsz olyan közömbös ember lenni, aki a redőny mögül figyelve nézte a zsidókat, amikor vagonokba terelték és elhajtották őket (ez talán mind közül a legrosszabb kategória), akkor ne maradj. Ha nem tudsz, vagy nem akarsz ez ellen lázadni, akkor menj el.
Javasoljuk, hogy a költőnő gondolkodjon el azon, hogy át kellene írnia a versét arra, hogy itt nem tudod megvédeni sem a zsidókat, sem a melegeket, sem a romákat, nem tudod megvédeni még magadat sem, ebben az országban nincs miért maradni. Ha nem lázadsz fel ellene, mert nem tudsz, mert nem áll melléd senki, mert mindenki lapít, akkor te kapard össze az emberségedet, és húzz el innen, amíg lehet, és keress egy emberhez méltó helyet. Ez az igazi magyar Szózat. Ha nem mész el, ez lesz a sírod, amely már élve eltakar.
