A Magyarságkutató Intézetnek nevezett, s tudományos intézménynek álcázott sarlatán sámánközpont, a Facebook oldalán adja hírül a sikert, miszerint „Magyarországon elsőként Pápán már nincs Szabó Ervin utca”. Ha ez ekkora öröm számukra, akkor szívből kívánjuk, hogy soha életükben ennél nagyobb örömük ne legyen. Diktatúrák járnak élen abban, hogy a múltat „végképp” eltöröljék, a nemzet életéből és múltjából kiretusáljanak mindent és mindenkit, ami nem illeszkedik a diktatúra korlátolt és szektás ideológiájába.
Az Orbán-rendszer az alapvető demokratikus jogok eltiprása, a fékek és ellensúlyok rendszerének megszüntetése, a szabad és egyenlő választások felszámolása után elérkezett a kulturális inkvizícióhoz. Épp a magyar kultúra, a tudomány legyilkolása és elpusztítása zajlik „nemzeti” lózungok alatt. Felszámolták a Magyar Tudományos Akadémiát, minden valódi tudományos intézetnek és műhelynek létrehozták a gagyi, hamis, áltudományos alternatíváját, amely a politika szolgálólenyává aljasítja a tudományt, és lassan átveszi az igazi helyét, s felszámolja annak minden szakmai és tudományos tevékenységét.
Helyette a szélsőjobb sámánista, ősmagyar kultuszát keverik a keresztény frazeológiába öltöztetett bálványimádó hamis államvallással, és ami korábban az ezoterikus szennyirodalom részeként a társadalom perifériájára szorított butítás volt, ma a főáramú magyar tudományos élet. Ennek része a Magyarságkutató Intézetnek nevezett förtelem, egy náci utánérzést keltő névvel, amelyben a világon semmiféle valódi tudományos tevékenység nem zajlik, hanem a lasszóval összevadászott idióták adják elő iszonyat elméleteiket gyakorló elmebetegek számára. Ezekhez képest az ufóhívők tudományos professzorok.
Az említett Facebook-bejegyzés szerint egy Babucs Zoltán nevű senki, hivatalos titulusa szerint „az MKI Történeti Kutatóközpontjának ügyvivő szakértője”, egy magyarkodó pödrött bajuszú barom, aki nyilván az idióta bajusza és bőszen hangoztatott „jászkun” származása miatt munkatársa a náci nevű intézetnek, a Kossuth Rádióban ad „élőben interjút” arról, hogy „Magyarországon elsőként Pápán már nincs Szabó Ervin utca”. Hogy mi köze ennek a tudományhoz, azt normális ember meg sem kérdezi, de azt, hogy mi köze van ehhez a fajta „magyarsághoz” és a „magyarságkutatáshoz”, azt szívesen eláruljuk: Szabó Ervin eredeti neve Schlesinger Sámuel Ármin. Vagyis Szabó Ervin egy baloldali zsidó. Ergo: nem magyar, a magyarságkutató pedig ezt kikutatja, és az ilyenről nem lehet utca elnevezve. Ez az ő tudományuk.
Log into Facebook
Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.
Szégyenkeznénk, ha most belekezdenénk abba, hogy összehasonlítsuk Szabó Ervin és Babucs Zoltán tudományos teljesítményét, pedig Szabó Ervin már 41 éves korában meghalt, Babucs pedig még csak 45 éves, és még ugyanennyit élhet. De ha száz élete lenne, akkor sem érhetne Szabó Ervin nyomába, aki hozzá képest egy géniusz volt, a kor haladó gondolkodója, a magyar könyvtári rendszer megteremtője, aki a magyar kultúráért, a magyar nép és a magyar nemzet kultúrális felemelkedéséért annyit tett, amennyire Babucs akkor sem lesz képes, ha olyan hegyesre pödri a jászkun bajuszát, hogy kiszúrja vele Kasler miniszter ősmagyar szemét.
Szabó Ervin teremtette meg a magyar könyvhálózatot, adott könyvet a magyar emberek kezébe. Ő vezette be az egyetemes tizedes osztályozást (ETO), amely nélkül ma könyvtárakat elképzelni sem lehetne. De Szabó Ervin világképe nem ragadt le a jászkunok és a székelyek katonáskodásának részletkérdéseinél, egészen pontosan „A jászberényi kerékpáros és harckocsi zászlóalj története” megírásánál. Babucs Zoltánnak ez talán a fő műve. Szabó Ervin világpolgár volt, a kor szellemi nagyságaival tartott kapcsolatot, ideológiai meggyőződéstől függetlenül. Egy ilyen áltudományos szemetet, mint ez a „kutatóintézet”, a nyelvére sem vett volna, és soha nem szolgált volna ki.
A magyar társadalom mélységes sötétségét és visszafejlődését mutatja, hogy ma a pödrött bajszú senkiháziak adnak interjút „tudomány” címén arról, hogy a magyar kultúra olyan óriásai, mint Szabó Ervin, már nem lehetnek egy utca névadói Pápán. Nem mintha Szabó Ervint nagyon érdekelné, hogy Pápán nincs róla utca elnevezve, ezzel csak Pápa lett szegényebb. Nem valószínű, hogy a Babucs ostoba véleménye elérné az ingerküszöbét. Ez inkább Magyarország szégyene és pusztulásának, hanyatlásának bizonyítéka és ijesztő példája.
Ráadásul, Szabó Ervin egy öntörvényű, önálló gondolkodó volt, aki a kor különféle haladó szellemi irányzatainak szintézisét adta. Így soha nem volt egyetlen diktatúra vagy ideológiai rendszer számára kedves, elfogadható vagy bálvány. Éppen olyan ember volt, aki individualizmusa és tudományos teljesítménye okán méltán lehetne a magyar kultúrtörténet megbecsült alakja. A Nyugat egyik szerzője, Babits Mihály, Polányi Károly és mások barátja, a szociológia egyik népszerűsítője, a Huszadik Század körével jó kapcsolatot ápoló gondolkodó. Szabó Ervin 41 éves korára szellemi nagyság volt, egy zsenikkel teli korban, amilyen Babucs Zoltán soha nem lesz. Babucs egy fasiszta rendszer konjunktúralovagja, egy értéktelen kultúrapusztító rendszer végrehajtó katonája, pribékje.
Ijesztő az emberi jogok állapota, a jogállam felszámolása, a sajtószabadság lábbal tiprása, de Magyarország sötét jövőjét ezeknél sokkal riasztóbban jelzi előre a kultúrális élet felégetése, a nemzeti kultúra, a tudás és a műveltség teljes elpusztítása. A „magyarságkutatás” antiszemita indíttatása, mert Szabó Ervin biztosan azonnal észrevenné, hogy Babucs „Csíkszereda és Kézdivásárhely hazatérése – 1940” című könyve, amely „kései főhajtás és tisztelgés mindazon honvédek előtt, akik 1940-ben részesei voltak az erdélyi országgyarapításnak”, egyben az erdélyi magyar zsidóság deportálásának előzménye is volt, mert az „erdélyi országgyarapítás” nélkül az erdélyi magyar zsidóság soha nem pusztult volna el. Ha nem vonul be Horthy, a magyar csendőrök nem deportálhatják őket, és nem kerültek volna haláltáborokba.
Pödörheti Babucs Zoltán a koszlott bajuszát, játszhatja a nagy magyart, de egyelőre a bajuszán kívül ezt a nagy magyarságot semmi nem mutatja. Ellenkezőleg: ha bármi köze van Szabó Ervin eltávolításához, akkor a magyarságnak, a magyar kultúrának egyik legnagyobb pusztítója. A mérleg egyik serpenyőjében a magyar könyvtártudomány és könyvtárhálózat, a másikban egy eszelős idióta pödrött bajusza áll. Lehet választani.
