Isten gyűlöli a bűnt, de nem gyűlöli a bűnöst, függetlenül attól, ki miben bűnös. Minden ember bűnös, a cselekedetei alapján egyetlen igaz ember sincs a földön, aki akár csak a tízparancsolat szempontjából is azt mondhatná magáról, hogy nem bűnös. A megváltott keresztény ember soha nem lesz a cselekedetei alapján igaz ember, akiben nincsen bűn, hanem csak a Jézus Krisztus megváltó áldozatába vetett hite által lesz igaz ember, akinek Isten bűnt nem tulajdonít. Ingyen kegyelemből van a megigazulás, hogy senki ne kérkedhessék a saját cselekedeteivel, hogy ő kiérdemelte.
Ez a keresztény felfogás a bűnről és a bűnbocsánatról. Isten mindent és mindenkit bűn alá rekesztett, nincs egyetlen ember sem, aki meg tudna felelni az isteni törvény tökéletességének, mert nem is teheti. Ha nem így lenne, nem lenne szükség a Megváltóra, akkor Jézus Krisztus ok nélkül halt volna meg. Akkor elég lenne mindenkit csak fenékbe billenteni, vagy hittant tanítani, vagy dörgedelmes fenyegető prédikáció formájában halálra rémíteni, hogy soha többé ne vétkezzen. De aki elnyeri az Isten kegyelmét, a megigazulást, még az sem tud a törvény szerint élni, hanem ellenkezőleg: ha meg akar felelni a törvénynek, az csak a bűnt erősíti meg az emberben, mert a bűn ereje a törvényben van. Isten igazsága Krisztusban van, és az engesztelő áldozat tökéletessége az alapja a megváltott ember igaz voltának.
Ezért az egész emberiség, amiképpen egy vérből teremtetett, egymásnak sorstársa. Mindenki ugyanabban a helyzetben van. A Biblia szerint nem jobb az, aki egyik bűnben vétkes, de a másikban nem, mert aki egyetlen törvényt megsért a Biblia szerint, az egész törvény megrontásában vétkes. A hazug, a tolvaj, a rágalmazó, a más dolgába avatkozó, a gyűlölködő, a titkos szexuális vágyaiban szenvedő vagy kéjelgő nem különb semmivel azoknál, akik nem akarnak képmutatóskodni, rettegni, sötétben bujkálni, magukat igaznak tettetni, miközben ugyanúgy a bűn szolgái, mint azok, akik a bibliai erkölcs alapján megítélik és megvetik őket. Ezért akik a melegek emberi jogi küzdelmének napján ujjal mutogatnak, mocskolódnak, azok bűneit Jézus a porba írja. Az vesse rájuk az első követ, aki nem vétkes.
Az igazi krisztusi ember, az igazi keresztény tisztában van a bűnnel, a bűn természetével. Azt nem tagadja le, de képes elválasztani a bűnös embertől, mint amilyen más tekintetben ő maga is. Minden ember az Isten kegyelmére szorul. Jézus pedig azt a feladatot adta a tanítványainak, hogy az evangéliumot, a megváltás örömhírét, a bűnökért kifizetett árat, a tökéletes engesztelést hirdessék, amely megváltoztatja az emberek szívét, akik szabad akaratukból, szabad választásuk alapján elfogadják Isten felkínált kegyelmét, s Istent megismerhetik. Ez képes megváltoztatni mindenki életét. Nem a maga erőfeszítései által, hanem Isten kegyelméből és az ingyen kapott megigazulás, a bűn helyett az igazság állapota által.
Jézus nem azzal a feladattal bízta meg a tanítványait, hogy a bűnt hirdessék, a bűnösöket gyalázzák, mocskolják, megvessék, üldözzék, miközben magukat különbnek gondolják, mert ők nem melegek, hanem csak heteroszexuális házasságtörők, hacsak a szívükben vétkeznek is a kívánság által. Esetleg tolvajok, amit még „Isten áldásának” is neveznek, vagy mocskos rágalmazók, de ujjal mutogatnak az Isten által megváltott többi emberre, akik még nem ismerték meg vagy nem fogadták el az Isten kegyelmét, de bármikor megtehetik, és Isten még a bűnös állapotukban is szereti őket. Nem kereszténység más emberek, más bűnösök megbélyegzése, társadalmi kiközösítése, mocskolása.
Ennek a magatartásnak teljesen logikus következménye a „meleg büszkeség” napja, amikor ezek a megbélyegzett emberek azt mondják, hogy rohadjatok meg képmutatók, akkor én mostantól nem titkolom, nem szégyellem, amit a magam erejéből megváltoztatni nem tudok, de ha rátok nézek, akkor nem is akarok, hanem büszkén vállalom magamat. És máris különb vagyok nálatok, mert nem képmutatóskodok, mint ti, akik másban (vagy némelyek stikában ugyanebben) bűnösök, de másokat megbélyegeznek és gyaláznak. Jézus Krisztus ezt nem tette, együtt evett a paráznákkal, mert nem az egészségeseknek van szüksége az orvosra, hanem a betegeknek. S a szellemi értelemben betegeket Isten szeretete, kegyelme és elfogadása gyógyítja meg, nem a farizeus képmutató emberek megvetése és gyűlölete.
Ezért még a Bibliával is összeegyeztethetetlen a melegekkel szembeni ún. „keresztény” gyűlölet, kirekesztés, megbélyegzés, mert a bűn felismerése nem azonos a bűnös gyalázásával, és nem jogosít fel senkit arra, hogy bármelyik másik bűnöst megvesse. Minden hamis felfogással szemben, az ember értékét nem az erkölcsi állapota jelenti, legjobb bizonyság erre maga az, hogy Isten nem a bűnei alapján ítéli meg az embert, és nem a bűnös kerül a pokolba, hanem a hitetlen, aki az ingyen kegyelemre mond nemet. Kiváló, csodálatos, értékes emberek élnek erkölcsi értelemben az ördög uralma alatt, mint mindenki más. Az ember bűnös állapotban születik, tehetetlen, nem képes ez alól felszabadulni, csak az Isten kegyelme által. S aki ezt megtapasztalta, nem kérkedhet azokkal szemben, akik még az ördög uralma alatt vannak.
De társadalmi értelemben végképp elfogadhatatlan, hogy bárki veszi magának a bátorságot, és embertársát megítéli annak alapján, hogyan él és kit szeret. Pál apostol szerint az egyháznak nincs joga, hogy a kívülvalókat megítélje, mert a kívülvalókat az Isten ítéli meg annak alapján, hogyan válaszoltak az ő személyes érintésére, hívására, felkínált kegyelmére. Az egyház tagjai legfeljebb sírhatnak a bűnösök fölött, de semmiképpen nem kelthetnek gyűlöletet velük szemben. A világban a társadalmi normák érvényesek, nem a bibliai tízparancsolat. Egymással szembeni együttérzés, tolerancia, egymás jogainak elismerése és tiszteletben tartása az alapkövetelmény. Ez egyébként tökéletesen megfelel a bibliai normáknak is, amelyek arról szólnak, hogyan viszonyuljon Krisztus szeretetével egy hívő egy bűnös emberhez.
Ezért nincs visszataszítóbb, mint megváltott bűnösök, hívő emberek mocskolódásait, gyűlölködését és uszítását olvasni más bűnösökkel szemben. Ezek az emberek az ördög hasznos idiótái, akik nem segítik Isten életmentő munkáját, mert az ő szeretete helyett az ördög emberrel szembeni gyűlöletét mutatják be. Az ördög a bűnnel megkötözi, elnyomja az embert, majd vádolja és kárhoztatja, hogy bűnös. Ezt teszi a kereszténység is, és ezzel az ördög munkáját segíti. Bűnösök? Igen. És te? Te is az vagy. Mire vagy te büszke? Hogy az ördög téged mással kötözött meg? Mi ebben a te érdemed? Attól vagy igazabb, hogy azt képzeled, ezek bűnösebbek nálad? Biztos vagy benne? Jézus mikor nevezett egyetlen bűnöst kígyónak? Soha. De a képmutatókat igen, akik másokra mutogatnak. Aki ezt teszi, bűnösebb, mint bármelyik homoszexuális felvonuló, akiből az ilyen képmutatók csináltak „büszke” meleget. S a reakciójuk tökéletesen érthető.
Társadalmi értelemben senkit nem az minősít, hogy kit és hogyan szeret. Ezerszer különb, méltóbb, értékesebb embereket lehet megismerni közöttük, mint azok között, akik gyűlölködnek velük szemben. Akik pedig még házasságban is élnek, azokról példát vehetnének a heteroszexuálisok, mert olyan borzalmas házasságokat, mint némely „keresztény” emberek házasságai, közöttük nem nagyon látni. A házasság egy hűségfogadalom két ember között. Mindenki annak fogad hűséget, akinek akar. Senkinek semmi köze hozzá, csak az Istennek. A melegek soha nem voltak kevesebben attól, hogy üldözték, kirekesztették és megvetették őket. De akiki ragaszkodnak ehhez mégis, mert ők ettől „keresztények”, akkor mostantól ugyanolyan megvetés illesse a hazug, a tolvaj, a rágalmazó, a parázna, a gyűlölködő keresztényeket is.
Ez a bibliai norma. Erről szól a házasságtörő asszony története.
