A német választás után megjelent kommentárok jelentős része azt emeli ki, hogy Merkel pártja sok támogatót veszített, s bejutott a német parlamentbe a német szélsőjobboldali párt, az Alternatíva Németországnak (AfD). Ez azonban csak az elmúlt fél évben számít gyenge eredménynek. Egy évvel ezelőtt még attól kellett rettegni, hogy az illiberálisok az egész világon hatalomra kerülnek, és Németországban is a szélsőjobb megdönti a liberális demokráciát.
Ne feledjük, hogy „dominó elvről” beszéltek, a szélsőjobboldal radikalizálódását és az orosz befolyás, az orosz propaganda és az orosz titkosszolgálat tevékenységét figyelmen kívül hagyva, szokás szerint a liberális értelmiség adott végzetszerű definíciót a jelenségnek, mikor a liberalizmus kifulladásáról, elit elleni lázadásról, a liberális demokráciák csődjéről beszélt, amellyel elfogadta, magáévá tette és visszhangozta a szélsőjobb és az orosz média hazugságait.
Orbán egy éve még azt jövendölte, hogy 2017 a „lázadás éve” lesz, s ezalatt azt értette, hogy a „népek” fellázadnak a liberalizmus „börtöneiben”, és lerázzák magukról az emberi jogok és a politikai korrektség igáját, s mindenhol ragaszkodni fognak ahhoz, hogy nekik elnyomó, korrupt, hazug, nacionalista kormányuk legyen, amely egy szűk kör oligarcháinak gazdagodását, a többség és az ország kifosztását jelenti, a polgári jogok csorbításával.
Mindenki attól félt már a holland választásokon, hogy Hollandia ne essen el, aztán az újabb rettegés következett, hogy Franciaország ne kerüljön a Le Pen-féle fasiszták kezére, majd a világ attól tartott, hogy a szabad világ bukását jelenti majd a német fasiszták győzelme, és Merkel bukása. Erre sokáig minden esély meg is volt. Nyugat-Európa nem vette komolyan a veszélyt, a Brexit még lökött is egyet ezen a hangulaton. Elfelejtette Európa, milyen volt az emberi és polgári jogok nélküli élet.
A tendenciát Trump elnöksége fordította meg. Miközben a világ illiberális fasisztái, Orbán Viktorral az élen, abban reménykedtek, hogy Trump megválasztása felgyorsítja és még biztosabbá teszi a világ újtípusú fasizálódásának folyamatát, ennek ellenkezője történt. Trump elnöksége kijózanította és felébresztette Európa polgárait, megértették, hogy az általuk megunt professzionális demokratákat milyen szörnyetegek követhetik.
Trump esetéből megértették azt is, hogy nem az „elit” elleni lázadásról van szó, és nem is a liberalizmus csődjéről és kifulladásáról, hanem az orosz propaganda, az orosz beavatkozás, és az titkosszolgálat következményeiről. Lehullott a lepel, s kiderült, hogy az egész mögött a Kreml áll, Putyin pusztítja a szabad világot, s ebből nem kértek. Így Trump szörnyűséges néhány hónapja után megfordult a hangulat és az esély. Helyreállt az értékrend.
Merkel győzelmét ebben az összefüggésben kell látni, és értékelni. A szélsőjobb annyira visszaesett, hogy Párizsban a világ egyik legnagyszerűbb liberálisa került hatalomra, aki nagyon jó tervekkel át akarja alakítani az EU-t, és véget akar vetni a Merkel-féle gyenge, határozatlan, stagnálás időszakának. Ebből a szempontból ígéretes volt, hogy esetleg nem is Merkel, hanem a szocialista Schultz nyer, aki ehhez sokkal jobb partner lett volna, és az Orbán-féle pávatánchoz viszont nem partner.
Sajnos, Schulz személyében nem volt elég erős versenytársa Merkelnek, ezért a haladóbb program alulmaradt vele együtt. A német szélsőjobb bekerülése a parlamentbe, így is elég súlyos fejlemény, de nem csoda a világ egyik legnagyobb menekültválsága után. A világ azonban nem omlott össze, nem került szélsőséges fasioszta bűnözők kezébe, remélhetően megússza egyelőre a polgárháborúkat, háborúkat, világháborút, ami elkerülhetetlen lenne az illiberális diktatúrák esetében.
Merkel győzelme már az új helyzet figyelembe vételével csalódás, mert Orbánnak maradt védelmezője, akinek a szoknyája mögé bújjon. De önmagában a győzelme a demokrácia és a liberalizmus győzelme a putyinista, orbánista fasiszta illiberálisok fölött. S ez a győzelem egyértelmű és elsöprő, amire egy éve nem mert volna fogadni senki. Még akkor is, ha ez a korábbi eredményeket alulmúlja. A legfontosabb, hogy Orbán és fasiszta ideológiája megy a levesbe, Európában nem ő lett a főirány, és a perifériára sodródott. S ez a legjobb hír. Nem mintha a magyarokon ez segítene.
