Nem lehet napirendre térni a németek megnyugtatására közölt vasárnapi Welt am Sonntag interjú felett, mert az egyrészt szokás szerint hazudozással van tele, másrészt nem megnyugtató, inkább idegesítő kijelentéseket tartalmaz. Orbán egyrészt azzal magyarázta a „migrációra”, valójában az idegengyűlöletre épített kampányt, hogy a 2015-ös menekültválság meg fog ismétlődni, de ennek semmi allapja nincs, és csupán arra mutat rá, hogy Orbán illiberális politikai céljai érdekében egy újabb menekültválság gerjesztésében és felkorbácsolásában érdekelt. Neki a „minél rosszabb, annál jobb” stratégia a lételeme, mint a világ valamennyi szélsőjobboldali pártja esetében.
Orbán abban is hazudott, hogy Jean-Claude Juncker megítélése „Keleten” (vagyis Magyarországon) rosszabb lenne, mert Magyarországon az emberek 90 százaléka azt sem tudja, kicsoda, aki pedig tudja, az boldogan emlegeti a nevét, mert legalább viccesen lediktátorozta és pofon verte Orbánt. Juncker egyébként egy joviális, kedves ember benyomását kelti, és az is. Ugyanakkor a Soros-Juncker plakát és a rajta levő szöveg nem elsősorban Junckerről szól, bár kétségtelenül negatívan mutatja be, mint aki Soros „ügynöke”. A plakát az egész Európai Uniót, mint „Brüsszelt” támadja, hazudik róla, és Junckeren keresztül az Európai Néppártba rúg bele: ezt sem véletlenül teszi, hanem a Néppártban tervezett illiberális fordulat és hatalomátvétel reményében. Ezt jelenti, amit Orbán mondott, hogy „Juncker a múlt”. Mert szerinte ő a jövő.
De az egész interjú legaljasabb hazugsága a sorosozással kapcsolatos, mert amikor a német lap azzal szembesíti Orbánt, hogy a sorosozó kampánynak antiszemita éle van, akkor Orbán azt válaszolta: „csak azért mondja ezt, mert maga német”. Ezzel sikerült a németeket mindját leantiszemitázni, miközben a németek szembenéztek a náci múlttal és nagyon éles határvonalat húztak, szemben Magyarországgal. De Orbán ennek ellenére az interjú folytatásában azt hazudta, hogy „Magyarországon senkit sem emlékeztetnek ezek a képek antiszemitizmusra”. Ekkora orbitális hazugságot magyar politikus még nem mondott. A Soros-kampány mögött nem Soros személye az érdekes, mert ha Soros György szlovén vagy dán lenne, nem lehetne erre a szerepre használni.
Soros György azért alkalmas erre a neonácik által ihletett szerepre, mert az antiszemiták számára a zsidó világösszeesküvés szimbolikus figurája.
Soros személye és ábrázolása az antiszemita indulatokat gerjeszti fel, méghozzá szándékosan. Antiszemita gyűlöletre épít a Soros-kampány, ami egy mesterségesen kitalált „politikai termék”, náci propaganda, amelynek minden szava, állítása, sugalmazása hazugság. Nem tévedés, hanem tudatosan felépített hazugság, amelynek hatásmechanizmusa az antiszemitizmusra épít. Ez szervesen illeszkedik az illiberális rendszerhez, amelynek ideológiája szintén antiszemita érzelmekre hat: a liberalizmust a nácik „zsidó világrendszernek” nevezik, az antiliberalizmus (sunyi módon rejtett elnevezése: az illiberalizmus) nem más, mint antiszemitizmus. Ez az ideológia Hitler Mein Kampf című művében is kifejtésre került, amelyben a szociáldemokráciát és a liberalizmust zsidó ármánynak ábrázolja a náci vezér a „nemzettel” szemben.
Orbán egyértelműen és világosan antiszemita rendszert épít, az intézkedései párhuzamba állíthatók az antiszemita Horthy-rendszer intézkedéseivel, szervezett és tudatos történelemhamisítást és antiszemita propagandát folytat, amelyet értenek az emberek Magyarországon. Intézményeket hozott létre a holokauszt relativizálására, ami a holokauszttagadás egy speciális formája. Náci emlékművel tagadja a magyar állam, s a szellemi elődjének tekintett Horthy-rendszer szerepét a holokausztban. Antiszemita emlékművet állítanak fel a Vértanúk terére, eltüntetik a nem nacionalista szobrokat, emlékműveket, a Kossuth-teret az 1944-es állapotokra állították vissza, amely a megjelenésében is félelemkeltő.
A Fidesz egy antiszemita, tehát náci párt, amely antiszemita ideológiára épülő illiberális rendszert hozott létre, a hatalmát náci propagandával tartja fenn, és minden intézkedésével antiszemita uszítást folytat. Ennek legdurvább formája a Soros György nevével való kampányolás, és a „nevető zsidó” náci formulájának felelevenítése. A mostani botrány nyíltan állítja szembe Európát azzal a kérdéssel, hogy van-e létjogosultsága az Európai Unióban és az Európai Néppártban az antiszemitizmusnak és a náci uszításnak? Lehet-e európai parlamenti választáson náci propagandával, goebbels-i módszerekkel kampányolni? Ez ugyanis nem magyarországi, hanem európai választás. Ami Magyarországon történik ebben a kampányban, az Európában történik.
Orbán nyers és brutális nácizmusát még a V4 (Vérszívó Négyek) csoportja is hűvösen fogadta. Egy közös ebéden néma csend fogadta, amikor Orbán sorosozni kezdett a szerb ellenzéki megmozdulások kapcsán. Orbán partnereket gyűjt a sorosozáshoz és az antiszemitizmushoz, akiket maga előtt tolhat, de egyelőre még a posztkommunista nacionalista V4-ek is tartózkodóak ennyire primitív nácizmussal szemben, miután kétkulacsos politikát folytatnak: nem tudják, mivel nyernek többet, ha Orbánra fogadnak vagy a demokratikus Európára. A németeknek most már nemcsak azzal kell szembenézniük, hogy Orbán rombolja a liberális demokratikus Európát (miután Magyarországon felszámolta azt), hogy saját pártcsaládjában is hatalomra tör és az illiberális rendszert terjeszti, szervezi, fertőzi Európát. Hanem a nyílt antiszemitizmussal, nácizmussal is, hogy ennek teret kívánnak-e engedni Európában.
Mert az ma már egyre kevesebb ember számára jelent „szélsőségesnek” tűnő felismerést, hogy Európa új Hitlerét Orbán Viktornak hívják.
