Orbán a korábbi fenyegetései ellenére nem vétózta meg az Európai Unió Oroszország elleni szankcióinak meghosszabbítását, amivel nemcsak nevetségessé tette önmagát és erősködő külügyminiszterét, Szijjártót, hanem bemutatta újabb szuverenista pávatáncát, ezúttal már a Moszkvából és a Washingtonból kapott parancsok és utasítások között.
A tét nem volt kicsi, ha január 31-ig az EU összes tagállama nem szavazza meg a szankció meghosszabbítását, Putyin újra hozzáférhetett volna a befagyasztott 210 milliárd eurónyi orosz vagyonhoz. Orbán már korábban is jelezte, hogy Trump beiktatására és döntéseire vár, egyértelmű volt, hogy a magyar külügy az amerikai utasítás szerint cselekszik.
Korábban ő is arra készült, hogy Trump egyértelműen az oroszok mellé áll az Ukrajna ellen indított háborúban, és Putyinnak adja át a világot, hogy lerombolja a liberális világrendet, majd mindenkit meglepve maga jelentette be igényét a világuralmi szerepre, és magára vállalta ezt a szerepet, az oroszokkal szemben is. Orbán ezért készült a szankciók vétójára.
A szankció meghosszabbításának csont nélküli megszavazása azt jelenti, hogy Trump az új amerikai irányvonalnak megfelelően (nem Moszkvának akarja átadni a világuralmat, hanem magának akarja megszerezni, maga alá hajtva Putyint is) azt az utasítást adta Orbánnak, hogy ne blokkolja, hanem szavazza meg a szankciók meghosszabbítását, mert az általa egyébként elutasított és szintén támadott EU szankcióit is fel akarja használni a céljaira.
Ez a magyarok számára azt mutatja, és annyit jelent, hogy Orbánnak nincs a legkisebb önállósága és szuverenitása sem, döntései nem elvszerűek, nem következetesek, hanem a különböző illiberális központokból kapott parancsokat hajtja végre, méghozzá a magyarnak nevezett érdekektől függetlenül, ezúttal már Moszkva és Washington között táncolva.
Saját állításai szerint „Magyarország az elmúlt három évben elveszített 7500 milliárd forintot a szankciók miatt”, Orbán pedig soha nem gondolta azt, hogy az orosz terjeszkedés megállítása miatt bármilyen engedményt kellene tenni vagy áldozatot kellene hozni. S ha az állítása igaz, akkor ezúttal is a magyar érdekek ellen szavazott az illiberalizmus mentén.
Igaz, az oroszok támogatása esetén is ezt tette volna, mert alapvetően az oroszok pártján áll, de most úgy látszik, hogy az erősebb illiberális „kutyának” való engedelmességet és az ő általi megerőszakolást választotta, amely siralmas és megalázó helyzet. Pekingről nem beszélve, mert az ország nemcsak orosz, hanem kínai gyarmat is. Orbán a „szuverenitását” pedig csak a józan észtől, a korrektségtől és a nyugati liberális demokráciáktól védi.
