A NER butasága elérte a fasiszta diktatúrák korlátoltságának szintjét, amikor kormányhatározatba foglalták, hogy Magyarországon médiapluralizmus van. Ahol valódi médiapluralizmus van, ott nem kell ezt kormányhatározatba foglalni, mert látszik, és természetes mindenki számára. A legröhejesebb az, amikor egy kormányhatározat bizonygatja, hogy sajtószabadság van, miközben egy kormánynak semmi köze nem lehetne a sajtóhoz, pláne a sajtószabadsághoz, mert az a civilszféra része.
Az Európai Bizottság jogállami jelentése súlyosan elmarasztalta Magyarországot, ami ezúttal is bizonyítja, hogy Magyarország nem jogálam. Ha most jelentkezne Magyarország az Európai Unióba, akkor nem vennék fel. Ez azt jelenti, hogy Orbán Viktor lerombolt mindent, amit a magyar nemzet az 1989-es rendszerváltáskor célul tűzött maga elé, és elért. Magyarországot az Európai Unióból csak azért nem zárják ki, mert az Európai Unió jogrendszere nem készült fel egy ilyen helyzetre, amikor valaki szisztematikusan megsemmisíti a jogállamot és egy fasiszta diktatúrát vezet be.
Az Európai Unió egyelőre elhordozza a hátán Orbán diktatúráját, bár a türelem egyre inkább fogy. Az igazi kár nem az Európai Uniót éri, hanem Magyarországot és a magyar embereket. Ők azok, akik nem európai országban élnek, hanem jogfosztottan egy önkényuralomban. Kevés híja, hogy arra a szintre süllyedjenek, mint Orbán barátai és példaképei, a kazah, a kirgiz, az azeri és belorusz diktatúrában. Orbán a volt szovjet tagköztársaságok értelmi és szellemi színvonalára züllesztette az Európába vágyódó Magyarországot.
A magyarok ezt egyelőre nem akarják észrevenni, mert az Európai Unió pénze megteremti a viszonylagos jólét és európaiság látszatát, miközben saját diktátoruk gyalázza és mocskolja azokat, akik pénzén él az ország. Annak az Európának az értékítéletét utasítja vissza Orbán, amely Európához csatlakozni és mindig is tartozni akartak a magyarok. Orbán bunkósbot demokráciája Észak-Korea szellemi színvonalán álló kormányhatározatokban utasítja el és ítéli el a civilizált Európa megállapításait. Felcsútról akarják megmondani, egy lopott falusi stadion mellől, hogy mi Európa.
Egyszerűen abszurdum, hogy egy kormány határozatban deklarálja a sajtószabadság létét, amihez egy kormánynak semmi köze nem is lehetne. Akkor és az alapít, működtet a törvények szerint egy újságot, aki és amikor akar. Olyan nem történhet, hogy a miniszterelnök strómanja megszerzi a legnagyobb napilapot, s egyik napról a másikra megszünteti. Ez a deklarált médiapluralizmus olyan, mint amikor a diktátor odamegy a görbe lábaival egy újságárushoz, és elkéri azt a három-négy újságot, amit a látszat kedvéért megenged, hogy működjön, az általa meghúzott határok között.
Elfoglalták a közmédiát, a teljes vidéki sajtót, kivégezték a Népszabadságot (mert az majdnem mindenkinek járt), elfoglalták a leglátogatottabb online újságokat, egy központ alá szervezték azokat a médiumokat, amelyeket elfoglaltak (ez több mint négyszáz), uralmuk alá vették és kontrollálják a Magyar Távirati Irodát, propagandaminisztériumot hoztak létre, mint a nácik, a propagandagyár állítja elő a központi híreket, államilag irányított álhírgyártás zajlik, miközben eltörölték az információhoz való jogot. Agymosás zajlik a sajtóban, a kultúrában, az oktatásban és az utcákon.
Egy olyan ország „kormánya” utasítja helyre a sajtószabadságról az Európai Bizottságot, amely kémszoftverekkel figyel meg és hallgat le oknyomozó és tényfeltáró újságírókat. Tényleg az Európai Unió súlyos válsága, hogy ezt az egészet elnézi, eltűri és képtelen bármit is tenni ellene. De ez nem elég, eltűrik még ezt a szemtelenkedést is, amit folytatnak. Ez az egészben a legbántóbb. Ezt nézni vérforraló és megalázó. A nácik és fasiszták mindig pofátlanok voltak, de legalább rákényszerültek az erőszakra. Ez a szégyen, hogy a felcsúti törpe ezt demokráciaként előadhatja.
