Még egyetlen ellenzéki párt vagy felelős ellenzéki politikus nem fogalmazta meg, hogy Márki-Zay Péter alkalmatlan a feladatára vagy a magatartásával árt az ellenzéknek, s ezért le kellene cserélni, de Márki-Zay máris bejelentette, hogy „ha bárki vezércserét szeretne az ellenzék élén, az a Fidesz beépített árulója”. Nagy demokratára vall, hogy Márki-Zay nem tűri a személyével kapcsolatos jogos kritikákat, amelyeket ő maga idézett elő, részben a fideszes típusú kampányával (lásd Donáth Anna kritikáját), részben azzal, hogy nyilvánosan megtámadta a két legnagyobb ellenzéki pártot.
Az ellenzéki pártok támogatóit azonban mélyen megosztotta Márki-Zay Péter, aki az ellenzéki összefogás megállapodását felrúgva pattogtatja és utasítgatja nyilvánosan a pártokat, azok vezetőit, s utána csodálkozik, hogy ezeknek a pártoknak a tagsága csalódott és elutasítja őt. Mindezt kizárólag magának köszönheti, s lehetett volna másképp is. Ha nem magát tolja az előtérbe, hanem keresi az ellenzéki összefogás pártjaival az együttműködést, összehangolja velük a kampányát, és nem arra törekszik, hogy „leváltsa” őket magára, és egy saját pártot szervezzen az ellensúlyozásukra.
Márki-Zay nem ismeri a bizalmatlansági indítvány fogalmát, és olyannal még nem találkozott, hogy ha valakivel szemben meginog a bizalom, akkor kezdeményezhetik bizalmatlansági indítvány formájában a leváltását. Ezt még miniszterelnökkel szemben is meg lehet tenni, nemhogy egy miniszterelnök-jelölttel, aki nem összefogja az ellenzéket, hanem megosztja, híveiket szembefordítja egymással. Olyan éles viták, gyűlölködő veszekedések, amelyek az elmúlt néhány hétben Márki-Zay miatt elindultak a közösségi médiában, még soha nem volt az ellenzékben.
Ez önmagában is felveti a jelölt alkalmasságát, és erősen megkérdőjelezi a személyét. A jobboldalról és a bizonytalanoktól a közvéleménykutatások szerint még egyetlen százaléknyi szavazót nem hozott, viszont az ellenzék soraiban óriási a zavar, nagyon sokan hezitálnak, hogy elmenjenek-e szavazni, vagy az ellenzéki listára szavazzanak-e, ha Márki-Zay lesz a miniszterelnök-jelölt. A vele szembeni bizalmat és elfogadást nem erősítette ez a megjegyzése sem, miszerint a személyével szemben kritikus ellenzékieket (akik nincsenek kevesen) a „Fidesz beépített árulóinak” nevezte.
Márki-Zay már most a diktátorokra jellemző módon keresi a belső ellenséget, árulókról, beszél, a nyilvánosság előtt lebegteti, kik lehetnek azok. Fenyegeti őket, hogy „a legnagyobb nyitottsággal fogok erről beszélni, ha ők elsüllyesztik a közös küzdelmünket. Nincs olyan párt és nincs olyan ember, aki ezt elviheti szárazon”. Miközben vele szemben éppen az a kifogás és a félelem, hogy az amatőr, mondhatni dilettáns magatartásával, elszabadult hajóágyúként elsüllyeszti a „közös küzdelmet”. De ő erről nem vesz tudomást, önmagával szemben nincsenek kétségei, elégedett magával.
Diktatúrákban keresik a belső ellenséget, diktátorok látnak mindenhol árulót. Eleve csak diktátorok neveznek árulónak bárkit, aki kritizálni meri őket, diktátorok vitatják el a kritika jogát. Éppen ez az egyik félelem Márki-Zay személyével kapcsolatban, hogy nem demokrataként, s nem az ellenéki összefogást szolgálva, hanem autokratikus stílusban egy vezérelvű miniszterelnök-jelölt képét mutatja, amely jogosan tölt el mindenkit félelemmel. Mert a demokratikus ellenzék nem vezért választott, nem új diktátort akar, hanem olyan embert, aki szolgál.
Ez mindennél távolabb áll Márki-Zay személyétől, aki páváskodva vonul, mint egy uraság, fennhordja az orrát, és főnököt játszik az ellenzéki pártok fölött, miközben neki még egy pártja sincs. A mostani nyilatkozata után az ellenzéki összefogás pártjai helyében mi tartanánk egy megbeszélést, amelyben az összefogás alapdokumentumai szellemében megfogalmaznánk a jelölttel szembeni elvárásunkat, mert Márki-Zay nekik nem a főnökük. Emellett szükség esetére ezzel együtt megfogalmaznánk a bizalmatlansági indítvány és a visszahívás lehetséges demokratikus módját.
Márki-Zay Péter óriási szereptévesztében van, amennyiben azt gondolja, hogy őt nem lehet kritizálni, és ha elveszíti az őt jelölő pártok és támogatóik bizalmát, nem lehet visszahívni. Megosztó személye a legteljesebb ellentétben áll az ellenzék most elfogadott jelszavával: „Egységben Magyarországért”. Erről az ellenzéki táborról mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egységes, és az egységet ő bontotta meg. Az ellenzéken belüli megosztottság nem pártprogramok mentén, hanem kizárólag az ő személye körül alakult ki. Ez önmagában is megkérdőjelezi az alkalmasságát.
Az érdekes helyzet, amikor Márki-Zay magával azonosítja az ellenzékiséget, és ha őt bárki kritizálja, s alkalmatlannak tartja, azt ő kinevezi „a Fidesz beépített árulójának”. Az még érdekesebb lehet, ha Márki-Zay képes lesz arra az egyedülálló teljesítményre, hogy néhány hónap alatt leküzdje magát, s az ellenzéki összefogás pártjai és szavazói egységesen megvonják tőle a bizalmat, és ő az egész ellenzéket a „Fidesz beépített árulóinak”, mondhatjuk úgy is, hogy ügynökeinek nevezi. Miközben a viselkedése alapján az ellenzéki szavazók jelentős része éppen őt tartja annak.
Egy biztos, az ellenzékben ő egyedül fideszes, aki nem győzi Orbán Viktor első kormányzását dicsérni, ami szintén maga volt a borzalom. Az államilag szervezett korrupció onnantól vette kezdetét. Márki-Zay Péterből hiányzik a higgadtság, megfontoltság, körültekintés, minden olyan tulajdonság, amely ahhoz szükséges, hogy valaki jó politikus, ne adj isten államférfi legyen. Ez a vagdalkozás, hogy bemegy az ATV stúdiójába, és ott nyilvánosan bírálja az ellenzéki összefogás pártjait, árulókról beszél, csapkod és fenyeget, hogy senki nem ússza meg szárazon, méltatlan ahhoz a szerephez, amelyet be kellene töltenie. Nincs tisztában a szavai súlyával, mit okoz ezzel.
Emellett, láthatóan képtelen a legkisebb önkorrekcióra és önkritikára. Ezúttal is kijelentette, hogy mindent jól csinált, mert szerinte óriási eredmény, hogy az ellenzék „elsüllyesztette Orbán Viktor kishajóit” a migránsozástól a cigány- és melegellenességig. Az ellenzéki szavazó pedig nem akar hinni a fülének, hogy miről beszél ez az ember, aki állítólag ellenzéki miniszterelnök-jelölt, aki őt képviseli: hol szűnt meg a migránsozás és a melegellenesség?
A cigányellenességről nem tudunk, a Fidesz betette a zsákjába a roma szavazókat. De teljes harcban állnak Brüsszellel a migrációval és a homofób törvénnyel kapcsolatban, elindult a „nemváltó” népszavazási kampány, amely cseppet sem burkoltan, szintén a melegekről szól. A Fidesz kampányának két központi eleme továbbra is a migránsozás és a homofóbia. Mit „süllyesztett el” Márki-Zay Péter az ellenzéki összefogás lendületén és az ellenzék Fidesszel szembeni előnyén kívül?
Hogyan lehet megbízni egy ilyen emberben, akinek semmit nem mondanak a tények? Aki képtelen megérteni azt is, hogy az ellenzéki előválasztáson őt választották meg egyedül miniszerelnök-jelöltnek, és senki nem szavazott arra, hogy ő utólag bevigyen az ellenzéki összefogásba, az ellenzéki listára, a parlamentbe és az ellenzéki frakcióba egy volt fideszesekből és kádéenpésekből álló új pártot, amire senki nem szavazott, semmiféle legitimációja nincs, és ő be akarja csempészni az ellenzéki összefogásba, hogy azzal együtt parlamentbe juttassa őket.
Olyan pártot, amely olyan pártokból jönne létre (a Pálinkás-féle és a Gémesi-féle párt), amelyeknek nem mérhető a támogatottsága, mert nem érik el az 1 százalékot. Ha pedig ezt valaki kifogásolja, akkor az „a Fidesz beépített árulója”. Az is sérti az ellenzéki szavazók fülét, amilyen indulattal, gyűlölettel beszél Márki-Zay azokról az ellenzéki pártokról, melyeket képvisel, melyeknek köszönheti a hódmezővásárhelyi polgármesterséget és a miniszterelnök-jelöltséget is, amikor arról beszél, hogy ezek a pártok beülnek megint melegedni a parlamentbe, ha veszítenek. A kiszólásaiból lehet azt meglátni, ki ez az ember és mi van a szívében. Már most az ellenzéki pártokat vádolja, miközben mindent magához ragadott.
Sokaknak nem tetszik, így nekünk sem, hogy az ellenzéki pártok legitimálják a rendszert, de az ellen tiltakozunk, hogy egy olyan ember, aki még annyit sem tett, mint ezek a pártok, aki mindent nekik köszönhet, akinek ezeket a pártokat kellene szolgálnia, pocskondiázza őket. Méghozzá nyilvánosan és a kampányban. Mi fenntartjuk, hogy ez az ember totálisan alkalmatlan és méltatlan is, ha erős szavakat akarnánk használni, azt mondanánk, hogy vagy hülye vagy nem normális, vagy csak egy nárciszikus pszichopata, de nem akarunk erős szavakat használni, ezért nem mondjuk.
Viszont miután Márki-Zay minden kritikusát „a Fidesz beépített árulójának” nevezte, időszerűnek tartjuk, hogy az ellenzéki összefogás pártjai vizsgálják meg annak lehetőségét, hogyan tudják egy bizalmatlansági indítvánnyal visszahívni az elszabadult hajóágyút, találják meg a módját annak, hogy demokratikus szavazás legyen arról, hogy ezt az embert visszahívják, amíg nem késő. Ezzel be is jelentkezünk elsőként „a Fidesz beépített árulója” címre, amit a liberális polgári radikális Amerikai Népszava ismeretében épeszű ember nem gondolhat komolyan.
