Egyetlen napra kivonult a parlamentből az ellenzék, és lehetett végre látni, milyen lenne Orbán Viktor díszletparlamentje nélkülük. Orbán 99 százalékos többséggel fogadta el saját pedofiltörvényét és gombnyomogató szolgáival megtapsolták magukat. Nem tapsolnának, ha ez mindig így lenne. Nem lehetne eladni demokráciának sem az EU-ban, sem a NATO-ban, sem Magyarországon, hogy ez egy demokratikus jogállam, ha nincs ellenzék, amely ezt legitimálja. Márpedig a NER (a fából vaskarika, az „illiberális demokrácia”, a demokráciának álcázott diktatúra) erre a hazugságra épül.
Mi történt volna, ha ezen a napon is bent marad az ellenzék? A törvényt ugyanígy megszavazták volna, az ellenzéknek semmiféle joga, lehetősége, eszköze nem lett volna arra, hogy beleszóljon vagy módosítson bármit. A különbség az, hogy a bojkottjukkal látszott, hogy ez egy diktatúra. A bojkott nélkül nem látszott volna, hogy Orbán azt csinál, amit akar: ez egy diktatúra, ahol nem lehet még módosítani sem azt, amit ő elhatározott. Most a homoszexuálisokkal összemosott pedofiltörvény nem legitim, hanem egy önkény által hozott törvény. Ha bent maradnak, akkor legitimálták volna.
Olyan törvényt, amelyet csak egy párt hoz meg, nem legitim, és nem törvényes. A Jobbik ugyan megtörte az ellenzéki összefogást, amellyel egyrészt megmutatta valódi önmagát, másrészt ezt lehet az ellenzéki összefogás elárulásának, kilépési szándéknyilatkozatnak is elfogadni, de ez a szavazás még a Jobbik árulása mellett sem tette legitimmé ezt a törvényt. Ez egy kiindulópont, meg lehet a törvényt kérdőjelezni. Ugyanígy meg lehetne kérdőjelezni az összes önkényes rendelkezést, amit a díszletparlament eddig megszavazott, de az ellenzék jelenléte, asszisztálása miatt nem lehet.
2010 óta ez így zajlik. Az ellenzéki pártok a parlamenti mandátumaikhoz kötött állami támogatásról képtelenek lemondani, ezért tíz éve legitimálják ugyanezt az eljárást. A pénzért fedezik a NER törvénytelen létrejöttének és működésének tényét. Ugyanazzal az indokkal, amellyel most bojkottálták a – szándékosan az utolsó tavaszi ülésnapra tartogatott – gyomorforgató törvényeket, már tíz éve bojkottálniuk kellene a parlamentet és az egész Orbán-rendszert, ami a bojkott nyomán már nem létezne. Az ellenzék legitimációja nélkül nem lehet a demokrácia hamis látszatát fenntartani.
Márpedig enélkül az Orbán-rendszer összeomlana. Orbán „nagy találmánya” a demokráciának álcázott és hazudott önkényuralom, amely ellen nem tudnak tenni semmit, mert az önkényuralmi jellege miatt sem megállítani, sem korlátozni, sem leváltani nem lehet, az önkényuralmi jelleg kimondása nélkül viszont mindezt el kell fogadni, mintha demokratikus keretek között működne. Ha az ellenzék nem asszisztál ehhez, akkor Orbán nevetséges terve kártyavárként omlott volna össze, ő maga pedig az alkotmányos rend megdöntése miatt ment volna a börtönbe. Most ott tartunk, hogy ha nem mondják ki az Orbán-rendszer alkotmányellenes, törvénytelen és semmis voltát, akkor az támad az „alkotmányos rend” ellen, aki a diktatúrát fel akarja számolni. Ez abszurd.
Ez az egyetlen eszköz az Orbán-rendszer megdöntésére. Ha az ellenzék átmeneti időre le tudott volna mondani a pénzről, és vállalja, hogy nem kapja meg Orbántól a Júdás-pénzt a legitimációért cserébe, akkor már nem lenne Orbán-rendszer. Mindenki nevetve mesélné, hogy milyen primitív módon próbálta Orbán rászedni az egész országot. De nem ez történt, hanem az, hogy az ellenzék képtelen volt, és a mai napig is képtelen lemondani átmeneti időre is a pénzről, hogy kimondják a király mezítelenségét, rendszere törvénytelenségét, az egypárti alaptörvénye alkotmányellenes voltát és semmisségét.
A tragédia az, hogy ők is kénytelenek demokráciának hazudni Orbán-rendszerét, mert különben nem tudnának elszámolni azzal, hogy mi a fészkes fenét keresnek egy törvénytelen hatalom által működtetett álparlamentben, amelynek egyetlen eleme sem úgy működik, mint egy valódi parlamentben. Totális a meghasonlás, mert ugyanakkor látják, hogy ez egy diktatúra, de mégsem tudják ezt mondani, mert akkor nem egy csaló választásra kellene készülniük, hanem az utcán kellene lenniük és általános bojkottot, passzív ellenállást, antifasiszta mozgalmat kellene szervezniük.
A nép rájuk figyel, ezért nem mozdul. Elhiszi nekik négyévente azt a hazugságot, hogy majd demokratikus választáson leváltják Orbánt. Ez nem igaz, most sem fogják. Amíg Orbán él, addig mindig kétharmados többséggel nyeri meg az általa kiírt választásokat. Ez így lesz most is. Mivel az elégedetlenség elért egy szintet, a maximum, amire számítani lehetett, hogy annyira megszorongatják Orbánt, hogy kénytelen lesz nagyot csalni, és mindenki megérti, hogy itt diktatúra van: a választásokban nem lehet reménykedni, mert azok csak legitimálják a diktatúrát.
Mivel az ellenzék még most sem beszél egyenesen, nem mer konfrontálni Orbánnal, hogy kimondja az alkotmányos rend megdöntését, a hatalom törvénytelenségét és a legitimáció megvonását, a felelősök törvényes felelősségre vonásának igényét, ezért a mozgósító erő töredéke a lehetségesnek, ami megkérdőjelezi azt is, hogy egyáltalán meg tudják szorítani Orbánt. Azzal, hogy bojkottálták a most megszavazott törvények elfogadásakor a parlamentet, az ellenzék „A”-t mondott, aminek semmi értelme, ha nem mondanak utána „B”-t is.
Ha az ellenzék visszamegy a parlamentbe, akkor az olyan, mintha ki sem jött volna. Az egynapos távollét nem bojkott, nem jelenti a távollétükben megtartott szavazás legitimitásának megvonását. A visszamenetel ugyanis visszamenőleg legitimálja azt is, mert volt ellenzéke a parlamentnek, amely nem vett részt a szavazáson, mert így döntött. Legfeljebb Kövér majd megbünteti őket, hogy a munkájukat nem látták el. Ez a mai szavazás csak akkor illegitim és törvénytelen, ha emiatt az ellenzék örökre elhagyja a parlamentet, és ellenzék nélkül alkottak törvényeket a melegekről, a kínai egyetemről, az értékes önkormányzati lakások ellopásáról.
Ehhez azonban le kellene mondani a választásokat is, azt is bojkottálni kellene, és kimondani az Orbán-rendszer törvénytelenségét. Aztán nyerjen Orbán 99 százalékkal, hozzon törvényeket maga 99 százalékkal. Ebbe olyan hamar belebukna, hogy még a lopott vagyont sem tudná hova elrejteni. De nem ez történik, hanem az ellenzék visszasomfordál a parlamentbe, megerősíti a NER hazug identitását, hogy ez egy demokrácia, és lenullázza a mai kiállásának minden erkölcsi és jogi értékét. Majd részt vesz egy már elcsalt választáson, ahol újra megsemmisítő vereséget szenved.
Amíg az ellenzék nem képes szembenézni meghasonlott önmagával, nem képes lemondani a hazugságokról, elvtelenségekről, leginkább a pénzről, addig Orbán rendszerének legszilárdabb támasza marad. S addig ezt a rendszert se megdönteni, se leváltani, se megállítani, se korlátozni nem lehet. Annál jobban már nem lehet megalázni őket, hogy az emberi méltóság, a jogegyenlőség védelme miatt pedofilokkal mossák össze nemcsak a más nemi identitású állampolgárokat, hanem a jogaikat védő ellenzéket is. De ezt is eltűrik, tudomásul veszik.
Orbán forgatókönyve szerint a választás a gyerekvédő keresztény Orbán és a pedofilvédő homoszexuális ellenzék között zajlik majd. Eközött kell a magyar népnek választani. De még ez sem elég az ellenzéknek ahhoz, hogy lemondjon a pénzről, a hazugságról és nyíltan kiálljon, kimondja az államcsínnyel létrehozott diktatúra tényét, az alkotmányos rend megdöntését. Belesétálnak a csapdába megint, és úgy tesznek majd, mintha ezt nem lehetett volna tudni előre. Amikor kihirdetik Orbán újabb kétharmados győzelmét, akkor már nem tehetik meg. Ők hitelesítik a törvénytelenséget.
Tökéletes példa az ellenzék meghasonlott állapotára, amit Karácsony Gergely mondott: „Ma az ellenzéknek nem a parlamentben van a helye, hanem az utcán.” Nemcsak ma, hanem diktatúrában mindig. Az eredeti mondás úgy hangzik, hogy ellenzéknek egy diktatúrában soha nem a parlamentben, hanem az utcán vagy a börtönben van a helye. A példa kiválóan mutatja, hogy mindig csak az a kevés hiányzik, ami a teljes igazsághoz kell. Amíg az ellenzék nem egyenes és nem őszinte, mindig le kell harapni belőle valamit, anélkül viszont nem igaz. Elveszik a lényeg.
Kérdés, hogy a nagyon okos magyar nép mikor jön rá erre, mikor érti meg, hogy vagy ráveszi az ellenzéket a becsületes, egyenes útra, vagy ha nem tudja, akkor az ellenzéket kell elsöpörni először, mert az Orbán-rendszer megdöntésének ma ők a legnagyobb akadálya. Azzal, hogy ők hitelesítik, legitimálják, leplezik a diktatúra tényét. Minden jószándék ellenére az ellenzék a centrális erőtér egyik fontos eleme, az Orbán-rendszer tartóoszlopa, a NER szerves része, amely úgy tartozik Orbánhoz, mint a fényhez az árnyék. Nélkülük nem lenne Orbán-rendszer. Ezt kéne megérteni.
