Példátlan és nyilván nem véletlen, hogy előre kiszivárgott az amerikai Legfelsőbb Bíróság várható döntése, amely eltörölné a Roe v. Wade döntést, amely szövetségi védelmet nyújtott az abortusz jogához. Ez megtiltotta az abortusz tiltását, a Trump által kinevezett jobboldali bírók pedig ezt a védelmet szüntetnék meg. Mindez a Legfelsőbb Bíróság összetételének vallási, ideológiai, politikai átalakításának következménye, amely nagyon súlyos alkotmányjogi kérdéseket vet fel.
A Legfelsőbb Bíróság feladata éppen az lenne, hogy megakadályozza ideológiai, vallási és politikai érdekek érvényesülését az alkotmányosság és a tisztán jogi kérdések fölött, ami a jogállamiság egy kulcsa. Trump négyéves ámokfutásának egyik gyümölcse, hogy az ideológiai kultúrharc a jogvédelemre rendelt Legfelsőbb Bíróság keretein belülre került, méghozzá olyan legfelsőbb bírósági bírók kinevezésével, akik saját vallásos, ideológiai meggyőződésüket a jog fölé helyezik, és azok érvényesítését küldetésüknek tartják a joggal szemben. Ez teljes meghasonulása az ítélkezésnek.
Sokat kifejez az, hogy a kiszivárgott tervezet készítője, Samuel Alito bíró azt mondta, hogy a tervezett döntés „visszaadja az abortusz kérdését a nép választott képviselőinek”. Ez azt jelenti, hogy az abortusz kérdéséről nem a jog alapján lehet döntéseket hozni, hanem a jogtól függetlenül az adott állam laikusokból álló politikusai által. S méghozzá egy olyan kérdésben, amiről 1973-ban még öt republikánus legfelsőbb bírósági bíró szavazott a Roe v. Wade mellett, amely megtiltotta szövetségi szinten az abortusz betiltásának lehetőségét.
Ez mutatja, hogy a Roe v. Wade döntés politikamentesen született, a nők alkotmányos jogai alapján. Azóta a republikánus párt az evangéliumi keresztény mozgalom vezetőivel összejátszva tette az abortuszt politikai kérdéssé, és változtatta meg az abortuszról szóló bibliai felfogást, amely Mózes könyve alapján nem tekinti teljes értékű életnek a magzatot. Ezt vallotta a neoprotestáns irányzat és ezt vallja ma is a zsidó halachikus felfogás. Amikor az evangelical pásztorok összefonódtak a republikánus párttal, az abortusz gyilkosságnak nevezésével állították át a keresztény szavazókat.
Mindaddig ugyanis az abortuszt nem tekintették gyilkosságnak bibliai alapon azok, akik ma képesek ölni azért, hogy magzatokat megvédjenek. A neoprotestáns fundamentalista evangéliumi mozgalom hívei tradicionálisan demokrata szavazók voltak, s őket az abortusz átértékelésével, kriminalizálásával és hiszterizálásával állították át a republikánus párt mellé. Ezért az abortuszjog kérdése ma a választásokat eldöntő kérdés, mert szinte kötelező érvénnyel várja el a hívőktől, hogy emiatt a republikánus pártra, s akár egy Trump formátumú fasiszta bűnözőre szavazzanak.
Az is érdekessége a történetnek, hogy ebbe a politikai harcba avatkoznak be a Legfelsőbb Bíróság Trump által politikai és ideológiai alapon kinevezettt szélsőjobboldali vallásos bírái, akik ezzel épp Trumpot segíthetik vissza a hatalomba. Ennek alapja pedig az, hogy a dollármilliomos sarlatán tévéevangélisták, akik a republikánus párttól kapnak politikai védelmet a törvénytelenül szerzett (lopott) vagyonuk megtartásához, a hívők lelkiismereti kérdésévé teszik, hogy az abortusz és a melegházasság kérdése alapján szavazzanak. Akár egy gyilkosra is.
Ahhoz, hogy a keresztények „pro-life” gyűlöletcsoportokat hozzanak létre, a Biblia meghamisítására volt szükség. Frölich Róbert országos zsidó főrabbi az abortusz bibliaértelmezéséről ezt írta:
„Mózes I. 9/5-ben áll: שפך דם האדם באדם דמו ישפך „Aki ember vérét ontja, annak vére ontassék ki.” Ez a tórai vers megelőz minden más, az élet védelmére vonatkozó parancsot. Mint látjuk, nem csupán a zsidókra, minden emberre vonatkozik az életének védelme. Nem kérdéses, hogy a magzat él. Az sem lehet vitás, hogy a magzat életének elvétele a fenti szöveg tekintetében gyilkosságnak számít. Hogyan lehet egyáltalán mégis engedélyezni az abortuszt a halácha alapján?
A választ, igaz, indirekt módon a Tóra adja meg. Mózes II. 21/22-ben áll: וכי ינצו אנשים ונגפו אשה הרה ויצאו ילדיה ולא יהיה אסון ענוש יענש כאשר ישית עליו בעל האשה ונתן בפללים „Ha verekednek férfiak, és megütnek egy terhes asszonyt, aki elveszti magzatát, de életveszély (a terhes asszonyt illetően) nem esik, kártérítést kell fizessen (a vétkes).” Ha a magzat élete egyenértékű lenne a megszületettek életével, úgy a vétkest tórai alapokon gyilkosnak kellene tekinteni, és halálra kellene ítélni. Amennyiben csak kártérítéssel tartozik, úgy nem tekinthető gyilkosnak, így pedig a magzat sem tekinthető teljes értékű életnek.
Ám mégis élet, így megilleti a védelem. Minden, a továbbiakban kifejtett érv ezen a pilléren nyugszik. A magzat tekintetében kétféle értelmezés lehetséges: a., Az anya testének szerves része, vagy b., Egy, a testen belül fejlődő idegen test. Mindkét esetben bonyolult kérdés a magzat státuszának meghatározása. Amennyiben az anya szervers részének tekintjük, úgy jogai egyenlőek az anya jogaival, hiszen egy entitás. Ha idegen test, akkor pedig fejlődésének fokozatai szerint változik mind az állapota, mind pedig jogi státusza. Ez esetben pedig kérdéses, hogy -mivel testen belül létezik, s neme bizonytalan- megilletik-e az élő egyéneket megillető jogok. Meg kell állapítanunk, a két lehetőség közül melyiket preferálja a halácha.
A héber szöveg szó szerint így szól: aki ember vérét ontja az emberben, annak vére ontassék ki. E versből kiindulva az „ember az emberben” kifejezést szó szerint értve értelmezhetjük úgy is, hogy az a magzatra vonatkozik. A Talmud Szanhedrin traktátus 57b lapján olvasható Rabbi Jismáél értelmezése: מאי טעמיה דרבי ישמעאל? – דכתיב +בראשית ט’+ שפך דם האדם באדם דמו ישפך, איזהו אדם שהוא באדם – הוי אומר זה עובר שבמעי אמו Miért érti így rabbi Jismáél? Mert írva van: „Aki ember vérét ontja, annak vére ontassék ki.” Ki az az ember, aki emberben van? Ez a magzat, aki anyja méhében van.
A fentiekben vázolt két kérdéskör véleményünk szerint ezzel eldőlt. Rabbi Jismáél tórai alapokon önálló emberi lénynek tekinti a magzatot. Így ebben az irányban vizsgálódunk tovább, noha, mint látni fogjuk, a magzat mégsem számít teljes jogokkal bíró emberi lénynek. A Misna Oholot traktátus 7. fejezete 6. misnájában így fogalmaz: האשה שהיא מקשה לילד מחתכין את הולד במעיה ומוציאין אותו אברים אברים מפני שחייה קודמין לחייו יצא רובו אין נוגעין בו שאין דוחין נפש מפני נפש Ha a nő nehezen szül, eltávolítják belőle a magzatot, mert az anya élete előrébbvaló a magzaténál. Ha azonban már a gyerek jórészt világra jött, nem bántják, mert mindkét élet egyforma értékű.
Miből világlik ki, hogy a magzat élete, ha még nem indult meg a szülés, alárendelhető az anya életének? A Sulchán Áruch Chosen Mispát traktátus 425. fejezet 2. paragrafusában áll: לפיכך העוברת שהיא מקשה לילד, מותר לחתוך העובר במעיה, בין בסם בין ביד, מפני שהוא כרודף אחריה להרגה Amennyiben a szülő nőnek veszélyes a szülés, eltávolítják a magzatot bármilyen módon, mert olyan, mint aki a másik életére tör.”
A fentiek alapján az is világos, hogy ha az abortusz gyilkosság, méghozzá egyenértékű élet ellen elkövetett gyilkosság, akkor az abortuszt végrehajtókat az evilági törvények szerint is a gyilkosokkal azonos mértékű büntetésben kellene részesíteni. Ahol halálbüntetés jár gyilkosságért, ott halállal, ahol 25 év letöltendő börtön, ott 25 év letöltendő börtönnel, stb.. De az abortuszt gyilkosságnak tekintők nem következetesek, mert az abortuszért nem a gyilkosságért járó büntetési tételeket alkalmazzák, amivel megerőítik a Mózes törvényét, amely szintén így jár el, mert a magzatot nem tekinti teljes értékű életnek.
A főrabbi leírásából kiderül, hogy a Biblia ismeri és helyesli a terhességmegszakítás (az abortusz) lehetőségét bizonyos esetekben, és ezek is nagyjából megfelelnek a világi törvényekben levő szabályozással, amely meghatározza, hogy a terhesség hányadik hetéig, s milyen egyéb indokok (erőszakolás, az anya életének veszélyeztetése stb.) esetén. A Roe v. Wade döntés alkalmazza azt formulát, amely az életképességhez kötődik, ami azt jelenti, hogy a magzat akkor tekinthető teljes értékű életnek, ha az anya teste nélkül is alkalmas az életre.
Van egy fontos mozzanata a szélsőségességbe hajló vitáknak, amelyet figyelmen kívül hagynak a „pro-life” mozgalom képviselői. Ez pedig az, hogy a „pro-choice” oldalon állók a választást nemcsak az abortuszra értik, hanem a választás joga magában foglalja a szülés választását is. Az azt jelenti, hogy a „pro-choice” oldalon állók nem az abortusz, hanem a nők szabad döntésének oldalán állnak és akkor is a női választási jogot ünneplik, ha a nő nem az abortuszt, hanem a szülést választja. A vallásos szektások azonban a „pro-choice” híveit az abortuszpártisággal azonosítják hamisan.
Ami a szabad választást illeti, a keresztény egyházak e tekintetben is két lábbal tapossák a Bibliát, mert a Biblia szerint Isten szabad választást ad az embernek. Ezt a szabadságát Isten toiszteletben tartja, és senkit nem kényszerít még az örök életre és az üdvösségre sem. A képmutatók fenntartják a saját választás jogát minden másban a maguk számára, beleértve a cégéres bűnöket is, kivéve a nők választási jogát saját testükre vonatkozóan. Jól mondta Alexandria Ocasio-Cortez, hogy ha a férfiak is szülhetnének, több lenne az abortuszklinika Amerikába, mint a postahivatal.
Mert a nők jogaira vonatkozó döntéseket jellemzően férfiak hozzák meg az abortusz kérdésében is, ami nem esik különösebben nehezükre, hiszen őket nem érinti. Miközben az abortusz ügyében nem védtelenek, mert tevőleges részvételük nélkül a kérdés fel sem merülne. Abortuszra pedig az esetek nagy többségében akkor kerül sor, amikor egy férfi minden következmény nélkül szexuális bűnt követ el, de arra vonatkozó szankciók fel sem merülnek a nemkívánatos terhesség kapcsán.
Így a férfiak minde különösebb aggály nélkül kényszerítik rá a nőket arra, hogy ha teherbe esnek, akkor a magzatot meg is kell szülniük. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy ezt hátrányos helyzetű nőkkel tudják megtenni, akik szegények vagy elmaradottak, és nem tudják a feketeabortuszokat kifizetni, vagy olyan helyre elutazni, ahol ezt törvényesen megtehetik. Jellemző, hogy azok a vallásos férfiak, akik házasságon kívül teherbe ejtenek nőket, miután az abortuszjogok ellen szavaznak, a saját esetükben megoldják az abortuszt.
A vallásos keresztény férfiak a nők jogait semmibe véve az abortusz kérdését saját politikai és hatalmi érdekeik szerint használják fel, a Bibliát hamisan félremagyarázva és maguk előtt tolva, miközben a Biblia egyetlen egyéb rájuk vonatkozó kijelentését sem veszik figyelembe. Miközben a Biblia a bűnök között sehol nem sorolja fel az abortuszt, ebből csak úhgy lehet bűnt csinálni, ha gyilkosságot csinálnak belőle, de az még a mózesi törvények alapján sem áll meg, miközben Krisztussal a kegyelem törvénye felváltotta a mózesi törvényt, a tízparancsolatot.
A „pro-life” mozgalomból éppen az hiányzik, ami az egész gyermekvállalás lényege: a szeretet. A nagy keresztény mozgalmárokból süt a gyűlölet, nem a szeretet mozgatja őket, és nem is szeretetről beszélnek. Arról nem beszélve, hogy szeretet mindig szabadságot ad és soha nem kényszerít. Ez a szeretet tudja megváltoztatni az emberek szívét, nem a „pro-life” mozgalomból áradó tömény gyűlölet. Arról nem beszélve, hogy a „pro-life” mozgalmárok a megszületett gyerekekkel és emberekkel cseppet sem törődnek.
Ugyanezek a jobboldali, republikánus politikusok elvitatják az egészségbiztosításhoz való jogot és hozzáférést, nemcsak felnőttek, hanem gyerekek esetében is. Az élet csak addig fontos, amíg politikai hasznot hoz a megszületéssel, de utána tőlük bárki megdögölhet, az életük semmit nem számít. Ez a jobboldali politikai kereszténység igazi arca. A nagy keresztény lelkület nem veszi figyelembe azt sem, hogy az abortusztilalommal a leghátrányosabb helyzetű nőket sújtják.
Az Ethnic Media Services által szervezett sajtómegbeszélésen részletesen elmondták a meghívottak, hogy a fekete, az ázsiai és a csendes óceáni szigetekről származó nőket érinti leghátrányosabb módon az abortusztilalom, mert ők nem tudnak másik (demokrata többségű) államba, vagy másik országba elmenni szülni. A feketeabortuszt vagy nem tudják megfizetni, vagy ha igen, akkor azt olyan körülmények között hajtják végre, ami az életüket veszélyezteti. Ha túlélik, még jöhet a lebukás, hogy egy „pro-life” bősz aktivista megtudja és feljelenti őket.
A nők önrendelkezési jogát az amerikai alkotmányban abból vezetik le, hogy mindenkinek joga van az egészéghez, és a testével kapcsolatos egészségügyi döntésekhez. Ennek rész a terhesség is, a terhességmegszakítás is. Ha azonban a vallás összefonódik a politikával, a politikusok az egyházaktól, az egyházak a politikusoktól várnak támogatást és védelmet, akkor vége van a jognak, vége van a szabadságnak, és vége van a bibliai normáknak is. Világi és egyházi szempontból is hazugság és csalás zajlik, aminek csak súlyos áldozatai lehetnek.
Az EMS sajtótájékoztató résztvevői (Congresswoman Judy Chu, D-California, Congresswoman Pramila Jayapal, D-Washington, Sung Yeon Choimorrow, Executive Director, The National Asian Pacific American Women’s Forum, Aliza Kazmi, Co Executive Director, HEART Women and Girls, John C. Yang, President and Executive Director, Asian Americans Advancing Justice—AAJC) megkérdezték, hogy az abortusz után mi lesz a következő, meddig kívánnak a szélsőjobboldali politikusok visszamenni az időben?
Mi lesz a következő lépés? A melegházasságok betiltása? A női szavazójog megvonása? A zsidók egyenjogúságának eltörlése? A feketék rabszolgasorba döntése? Bevezetik újra az alkoholtilalmat, jönnek Al Capone utódai és géppisztollyal lövöldöznek a nyílt utcán a jó erkölcs és a kereszténység nevében? Márpedig ezeket szintén a Bibliából vezették le és a kereszténység nevében követték el. A jogállam ennek vetett véget. De ha a Legfelsőbb Bíróság szintjén számolják fel demokratikusan a jogállam követelményeit és elsődlegességét a keresztényfasiszták, akkor megismétlődik a középkor.
