„Cinikus dolog tűzszünetet követelni, amikor nem az Önök országa az, amelynek közel 20 százalékát egy idegen megszálló hadsereg foglalta el. És nem hitelt érdemlő azt sugallni, hogy amennyiben tűzszünet lenne, Vlagyimir Putyin jóhiszeműen tárgyalóasztalhoz ülne, és beleegyezne, hogy visszavonja csapatait ahelyett, hogy egyszerűen újra felfegyverkezne és támadna. Az Egyesült Államok igazságos és tartós békét akar. És pontosan ezért állunk vállvetve az áldozatok mellett, Ukrajna mellett” – David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete.
Az Orbán-rezsim az orosz kémbank kifüstölése, és az azt megelőző diplomáciai erőfeszítések valós súlya alapján megérthette, hogy véget ért a nekik tetsző időszak, amikor az amerikai nagykövetek nem saját hazájukat képviselték a magyar kormánnyal szemben, hanem fordítva: az Orbán-kormányt fedezték Amerkával szemben. Meggyőződhettek, hogy David Pressman – Orbán szavaival élve – nem „kispályás diplomata”, hanem a legképzettebb profi, akit az „autokrácia vs. demokrácia” csata frontvonalába küldött a kormánya, s amit mond, azt nem ő, hanem Amerika mondja.
Az amerikai nagykövet felvette a kesztyűt, járja az országot, találkozik emberekkel, s naponta zúzza szét az Orbán-rezsim propagandagyárának hazugságait. Az amerikai nagykövetségen rendezett panelbeszélgetésen tisztázták az orosz-ukrán háború valóságát, értelmezési kereteit és a magyar hazugságokat elhelyezték a valóság koordináta rendszerében. David Pressman leleplezte azokat a hazugságokat, amelyek az ukránok támogaása nyomán „békepárti” és háborúpárti” táborra osztja fel a világot.
David Pressman a panelbeszélgetésen elhangzott nyitóbeszédében emlékeztetett arra, amit Magyarországon elhomályosít az emberek előtt a propaganda, hogy „Ukrajnában az ukránok önmagukat és országukat védik egy értelmetlen agresszióval szemben. Ártatlan férfiak, nők és gyermekek halnak meg Oroszország brutális támadásai következtében, és az ukrán emberek nap mint nap ezt a valóságot élik meg.” Az ukránok a szabadságukért harcolnak, az életüket és a családjaikat védik, és nagy áldozatokat hoznak a hazájukért. Őket cserben hagyni nyilvánvaló becstelenség.
A nagykövet kimondta a legfontosabb mondatokat, hogy „Az Egyesült Államok azt akarja, hogy ez a háború véget érjen. Az Egyesült Államok békét akar.” S azt mondta, helyes lenne, ha a béke iránti vágy mellett „mindenki egységben állna ki a háborút pártolók ellen”. Majd kijelentette, hogy mi a béke egyetlen útja: „Vlagyimir Putyin hagyjon fel a civilek elleni támadásokkal, és vonja ki csapatait a demokratikus, szomszéd ország területéről”.
Ezután pedig kifejtette, kik azok, akik a „háborúpártiak” oldalán állnak: „Mindannyiunknak aggódnunk kell a cinikus politikai erőfeszítések miatt, amelyek a “béke” kifejezés fegyverként való felhasználására irányulnak, azt sugallva, hogy azok, akik a megtámadott áldozatok mellett állnak, akiknek az otthonait megszállták, akik a gyerekek mellett állnak, akiket erőszakkal kitelepítettek, vagy a civilek mellett, akiket bombáznak – azok valamiképpen a béke útjában állnak.”
Majd így folytatta: „Amikor azt halljuk, hogy politikusok a béke nevében hirdetik a megbékélés álcáját, akkor legyen nagyon világos: itt ma egy ember teremthet békét. Ha Putyin véget vet a harcnak, a háború véget ér.” Az orbáni békéről, az azonnali tűzszünetről ezt mondta: „Ha Ukrajna vet véget a harcnak, az Ukrajna végét jelenti.” Ezt követően pedig David Pressman név nélkül úgy beolvasott Orbánnak, ahogy talán még senki:
„Cinikus dolog tűzszünetet követelni, amikor nem az Önök országa az, amelynek közel 20 százalékát egy idegen megszálló hadsereg foglalta el. És nem hitelt érdemlő azt sugallni, hogy amennyiben tűzszünet lenne, Vlagyimir Putyin jóhiszeműen tárgyalóasztalhoz ülne, és beleegyezne, hogy visszavonja csapatait ahelyett, hogy egyszerűen újra felfegyverkezne és támadna. Az Egyesült Államok igazságos és tartós békét akar. És pontosan ezért állunk vállvetve az áldozatok mellett, Ukrajna mellett. „
David Pressman „betonba döngölte” Orbán másik nagy hazugságát is, miszerint Ukrajna támogatása a háborúba való sodródás veszélyével járna, az ukránok segítésére irányuló kérés a háborúba való kényszerítéssel lenne egyenlő: „Az Ukrajna melletti kiállás – valamint más országok ugyan erre történő bátorítása nem jelenti, Magyarország háborúba sodrásának szándékát, ellentétben azzal, amit egyesek sugallnak. Ez egy egységre való törekvésazokkal szemben, akik erőszakkal, egyoldalúan rajzolnák át Európa határait.”
Az amerikai nagykövet felszólította Orbánt és kormányát, hogy fejezze be a színészkedést: „kevesebb politikai színjátékot és több, tényeken alapuló vitát kíván, kevesebb retorikát és több első kézből származó beszámolót arról, hogy mi is történik a szomszédunkban valójában, és mit jelent ez mindannyiunk számára.” Ezután David Pressman egy újabb ulltimátumot fogalmazott meg az Orbán-rezsim felé, miszerint nem használhatják fel a NATO-t a kisebbségi vitájuk rendezésére és nem akadályozhatják a NATO és Ukrajna közötti együttműködét:
„Nyugtalanít bennünket ugyanakkor, hogy a magyar tisztviselők a NATO-szövetséget eszközként használják fel ezen kétoldalú aggályok kezelésére. Az európai szárazföldi háború közepette a partnerünkkel, Ukrajnával folytatott konzultációk létfontosságúak szövetségeseink közös biztonsága szempontjából. Magyarország azon politikája, hogy egyedüliként próbálja akadályozni a NATO-Ukrajna Bizottság magas szintű üléseit, tarthatatlan. És ahogy azt éppen a múlt hónapban láthattuk, a továbbiakban elfogadhatatlan is.”
Az Orbán-kormány rossz szándékát bizonyítja, hogy valójában nem törekszik a vitás kisebbségi kérdések megoldására, hanem azt ürügyként használja fel az ukránok ellen és az oroszok oldalán. Az amerikai nagykövet ezúttal is felajánlotta a segítséget, hogy közvetít az ukránok felé, hogy ezt a magyar panaszt megoldják, de láthatóan nincs erre valódi készség a magyarok részéről. Ezt mondta:
„Az Egyesült Államok a barátjuk. Készek vagyunk együttműködni Önökkel. Mondják el, hogy hogyan segíthetünk megoldani ezt a vitás kérdést szövetségesünk, Magyarország és szoros partnerünk, Ukrajna között. Ha ez egy komoly probléma, akkor komolyan kell foglalkoznunk vele, és erőfeszítéseket kell tennünk a megoldására. És ha van valódi politikai akarat a megoldásra, akkor tévedés ne essék, meg is lehet oldani. Mi továbbra is készen állunk arra, hogy magyar szövetségeseinkkel és ukrán partnereinkkel együtt dolgozzunk, ha ez segít a megoldás megtalálásában.”
Ha van valódi politikai szándék a magyarok részéről, akkor ezt meg lehet oldani. Ezt mondja Amerika, amely Ukrajna legnagyobb támogatója, ezért bármit el tud intézni az ukránoknál. A magyar válasz azonban hiányzik, pedig az egy nyílt felszólítás volt a probléma megoldására. Viszont, ha a magyarok valójában nem tesznek ezért semmit, csak ürügyként használják fel, és akadályozzák a NATO együttműködését Ukrajnával, az „tarthatatlan”. A mostani ultimátum utal a kémbank felszámolására, hogy Amerika hasonló lépésre készül, ha Orbán ezt nem hagyja abba.
Amerika világos, korrekt és egyértelmű álláspontot képvisel. Kész segíteni mindenben, de nem tűri a háborúról szóló hazugságokat és a szövetségi rendszerrel szemben oroszpárti politikát. Nem lehet kétsége senkinek arról, hogy Orbán ezt semmibe veszi, de a magyarok nagyon drága árat fizetnek még ezért.
