Az ellenzék megint becsapta a magyar népet, az Orbántól való szabadulás helyett a pénzt választotta. Megtörténtek a jelöltállítások, ebből kiderült, hogy minden ellenzéki párt arra törekedett, hogy a jelöltállításssal maximalizálja az elnyerhető kampánytámogatást.
A hódmezővásárhelyi polgármester-választás alkalmával az ellenzék lebukott. Kiderült az, hogy ha nincs anyagi érdekeltségük abban, hogy jelölteket állítsanak egymással szemben, akkor világnézeti, ideológiai különbségektől, személyi szimpátiáktól függetlenül képesek egy jelölt mellé mögé állni. A parlamenti választáson ez azért nem lehetséges, mert akkor buknák a jelöltállítás és a megszerezhető mandátum után járó százmilliókat.
A hódmezővásárhelyi választás másik tanulsága, hogy a nép nem rájuk akar szavazni, sem egyenként, sem külön, hanem Orbán ellen. Ezért Orbán legyőzhető abban az esetben, ha az ellenzék nem követi az Orbán által kirajzolt utat, az anyagi érdekeltséget, és egy az egy ellen áll fel Orbán és az Orbán-ellenesek jelöltje, akinek elhomályosodik a pártkötődése. Az emberek ebben az esetben Orbán-ellenes lázadássá tudják tenni a szavazást.
Ezt a két szempontot kellett volna összehangolni. Figyelebe venni, nem rájuk szavaznak az emberek, hanem Orbán ellen, ha erre lehetőséget kapnak. Ha pedig minden párt egy jelölt mögött áll, akkor elhomályosul a jelölt párthovatartozása, csak annyit jelent, hogy ő Orbán ellenfele. Ez csak egy módon lehetséges, ha EGY AZ EGY ELLEN felállást hoznak létre. Úgy, ahogy ez az anyagi érdekeltség hiánya miatt Hódmezővásárhelyen történt.
Ennek egyetlen akadálya volt, a pénz. Egyrészt az egyéni jelöltek pénze, ez jelöltenként 1 millió 025 ezer 014 Ft. Másrészt a pártok jelöltek számától függő kampányfinanszírozása, harmadrészt, a minél több jelölt esetén elnyerhető minél több mandátumért járó képviselői és frakció pénzek, valamint az évi állami pártfinanszírozás összege.
Ez utóbbit csak az elnyert mandátumok alapján lehet majd kiszámolni, de a jelöltállításból származó pénzekből már most meg lehet mondani, melyik ellenzéki párt hány százmillióért árulta el a hazát, Orbán legyőzhetőségét. Mert az nyilvánvaló, hogy ha engedelmeskednek az Orbán által cspdául állított feltételeknek, akkor megoszlanak a szvazatok, nem tudnak az emberek egy Orbán-ellenes lázadásként az egyetlen ellenjelöltre szavazni. Kamupártok ebben nem számítanak, jelentéktelen szavazatot képesek elvinni.
A kampányfinanszírozási törvény alapján látható, hogy elsőkörben ki mennyiért árulta el a magyar demokráciát és Köztársaságot. Minden párt a megszerezhető összes mandátum és ötmillió forintnak a szorzata azaz 1 019 888 699 Ft-ból részesül, a következők alapján. . Ez alapján a fenti összeg
- 15%-ával megegyező összegű támogatásra (152 983 305 Ft) jogosult a párt, ha legalább huszonhét,
- 30%-ával megegyező összegű támogatásra (305 966 610 Ft) jogosult a párt, ha legalább ötvennégy,
- 45%-ával megegyező összegű támogatásra (458 949 915 Ft) jogosult a párt, ha legalább nyolcvan,
- 60%-ával megegyező összegű támogatásra (611 933 219 Ft) jogosult a párt, ha minden egyéni választókerületben jelöltet állított.
Most már csak azt kell megnézni, hogy a 106 egyéni képviselőjelölti helyből ki hányat tudott állítani. Momentum 97 jelölttel a 458 milliós sávba esik, Együtt „közel 50” jelölttel a 152 milliós kategóriába esik, a többi pártól nem jelentek meg adatok, de vannak, biztos, akik a 106 körzetben állítanak jelöltet, ez a 611 millió forintos katgóriába teszi őket. Ehhez hozzá kell adni személyenként az 1 millió 025 ezer 014 Ft-ot, ami egy újabb 106 millió Ft. Aki kevesebbet állított, annak ahhoz kell a kategóriáját megkeresni.
Mint bejelentették, ezután történnek a visszaléptetések. Figyelje meg mindenki, hogy hol ugrik, illetve esik a pénz. Bármiben fogadunk, hogy minden párt addg megy el a jelöltjei visszaléptetésében, amíg nem esik jelentősen a pénze. Az Orbán-rendszer trükkje abban áll, hogy a legnagyobb pénz akkor van, ha mindenki indít minden közetben egy jelöltet.
Ha ehhez képest egyeztetnek, várhatón mindenki csak a következő határig megy el, vagyis 25 helyen lesz hajlandó visszalépni, mert addig nem esik újabb százmillióval a pénze. Ha ez így lesz, mindenki megállapíthatja, hogy mi az igazán fontos az ellenzéki pártoknak. Az MSZP és a DK megegyezett 60-40 százalékos lemondásban egymás javára, de ez nem elég. Az arányok pedig nem garantálják a legesélyesebb jelöltet.
Nem számoltunk utána, de lehetséges, hogy az egy az egyben felállást a választási törvény nem is tette lehetővé, mert akkor buknak a listák, és minden más. Ebben az esetben arra az áldozatra lett volna szükség Hódmezővásárhely után, hogy mindent feláldozzanak és egy lapra tegyenek fel az „egy az egy ellen” felállás érdekében. De ehelyett a rendszer legitimálását és a status quo-t választotta az ellenzéki pártok többsége.
Miután pedig nem lesz egy az egy ellen felállás csak a pénzügyi érdekek határáig, minden maradt a régiben, mintha Hódmezővásárhely nem is lett volna. Ebben az esetben pedig az egész választás maradt Orbán kontrollja alatt, s ez azt jelenti, hogy őt leváltani nem lehet. Nagy csoda lesz, ha nem lesz meg a kétharmada, de a valószínűbb az, hogy így is meglesz.
Mi ennek láttán visszatérünk az elvhű és alkotmányos, jogállami álláspontunkhoz, és a bojkott hívei vagyunk, azt támogatjuk. Függetlenül attól, hogy ki támogatja, ki nem. A bojkott – a tévedések elkerülése végett – nem a választási győzelem helyettesítésére szolgál, hanem az államcsíny, az alkotmányos rend megdöntésének kimondására, és annak elutasítására. Az Orbán rendszer legitimációjának megvonására, az engedelmesség felmondására.
Emellett saját erkölcsi tartásunk megőrzésére Orbánnal szemben azzal, hogy nem tesszük azt, amit szeretne, ellenállunk neki, nem veszünk részt egy hazug színjátékban. Mi nem legitimáljuk őt, és az ellenzék rendszerbe való belesimulásához, további asszisztálásukhoz, és a megélhetésükhöz sem járulunk hozzá. Nem érdemlik meg, mert nem tudtak áldozatot hozni.
