Lassan semmi értelme nem lesz az ellenzéki előválasztásnak, mert egyre több kerületben egyeznek meg az ellenzéki szövetséget alkotó pártok, s léptetik vissza a jelöltjeiket egymás javára. Az előválasztás lényege éppen az lett volna, hogy megméretik magukat. Az ellenzéki szavazókra bízzák, ki legyen az egyetlen, aki a Fidesz jelöltje ellen indul. Azzal, hogy a kamarillapolitika győz, leosztják egymás közt a lapokat, és nem bízzák az előválasztásra, hogy melyik jelölt nyer, saját maguk értékelik le az előválasztásukat.
Ennek rendkívül rossz üzenete van, mert nem a demokratikus elkötelezettséget demonstrálja. Nem arról győzi meg az országot, hogy valami mást képviselnek, mint Orbán és a 2010 előtti nomenklatúra. Elhalasztják azt a lehetőséget, hogy pezsgő, demokratikus közélet alakuljon ki az ország választói körzeteiben, az emberek ráérezzenek arra, milyen egy demokratikus választás, milyen a szabadság, amikor valóban ők dönthetnek. Elhalasztják, hogy élő viták alakuljanak ki, az emberek közéleti aktivitása nőjön, s a közbeszédet az ellenzéki előválasztás izgalma és tartalma uralja.
Ehelyett azt látják az emberek, hogy ezek se különbek semmivel, ezeket is a pénz és a pozíció érdekli, és inkább megegyeznek, minthogy az előválasztás következtében így rosszul járjanak. Végtelenül lehangoló, hogy izgalmas, tehetséges és értékes emberek naponkénti visszaléptetéséről lehet olvasni, ahelyett, hogy az emberekre bízták volna a döntést. Igazi izgalmas választás lehetett volna belőle (belekalkulálva a fideszes trollszavazók beavatkozását is), ami formába hozhatta volna az országot. De ha azt látják az emberek, hogy nekik csak azt hagyták meg, ahol nincs komoly verseny és a papírforma várható, vagy ahol úgyis mindegy, kit választanak, mert a Fidesz győz, feladják és nem érdekli őket. Ilyen látványos politikai öngyilkosságot már régen láttunk élő egyenesben.
Hogy mást ne mondjunk, a pártok egymás közt eldöntik, hogy Tóth Csaba vagy Hadházy Ákos. Ennél rombolóbb nincs. Főleg, ha a kétes hírű Tóth Csabát jelölik a fideszes korrupciót leleplező Hadházy Ákossal szemben. Egy olyan ember, aki képes ledolgozni 38 héten át a diktatúra büntetését, mert tiltakozni mert, és egy ilyen ember nem lesz jelölt, mert visszaléptetik, és mégcsak nem is bízzák a választók akaratára, miközben előválasztást tartanak. A baj az, hogy ebből az egész ellenzék őszintesége, korrektsége kérdőjeleződik meg, hogy őket valóban a diktatúra eltörlése érdekli. Úgy tűnik, hogy saját pecsenyéjüket sütögetik megint.
Itt valami nagyon félre ment, valamit nagyon elrontottak. Ez a pont az, amikor fel kellene borítani mindent, s vissza kellene térni a kezdethez, hogy mindenki indít minden körzetben jelöltet, és az előválasztáson az emberek döntsenek. Ha ezt nem teszik meg, akkor éppen olyan hazug színjáték az előválasztás, mint Orbán álparlamentje, a NER minden megnyilvánulása. Kiábrándító. Még el sem döntötték, hogy diktatúra vagy nem, érvényes az alaptörvény vagy nem, kormányváltás vagy rendszerváltás, és ennek tetejébe az előválasztás is egy kamu.
Micsoda felelőtlenség, amikor az ország egyre nagyobb veszélybe kerül. Nemzetvesztő kormány nemzetvesztő ellenzéke. Ezek várják, hogy az emberek rohanjanak szavazni rájuk. Mire? Erre? Tragédia. Komolyan azt képzelik, hogy leválthatják Orbánt? A tragédia az lesz, hogy Orbán úgy szerez megint kétharmadot, hogy még nem is kell nagyot csalnia. Majd akkor nem értik, hogy mirét. Hát ezért. Mert nem tudnak egyenesek, őszinték és korrektek lenni.
