Meg akar szabadulni Orbántól és a bandájától? Akkor olvassa el ezt az írást. Most kellene tiltakozni és a polgári engedetlenség mellé állni. Az elvezethetne a rendszer bukásához.
Miközben az Orbán-rendszer ellenfeleinek figyelme egy nárcisztikus pszichopatára tapad, aki ígéretével ellentétben semmit nem tett az Orbán-rendszer ellen, hanem az ellenzéket igyekszik szétverni, s várja a 2026-os választáson a sült galambot, amit majd Orbán eszik meg, Magyarországon csendben megszületett az első polgári engedetlenség a NER ellen.
Ennek jelentősége sokkal nagyobb, mint a kamu Tisza Párt létrejötte, a hívek bolondítása, mert az Átlátszó szerkesztősége és a Transparency International a NER-ben elsőként száll szembe az Orbán-rendszerrel: megtagadta az Orbán-rezsim állambiztonsági szervezetével, a Szuverenitásvédelmi Hivatallal az együttműködést, ami az engedelmesség felmondása.
Az engedelmesség felmondása a rendszer (elsőként az SZVH) legitimációjának megvonása. A Transparency kijelentette, hogy a szuverenitásvédelmi törvény és a Szuverenitásvédelmi Hivatal alkotmányellenes, ezért nem válaszolnak a kérdéseikre, nem engedelmeskednek a felszólításának. Az Átlátszó pedig nem folytat olyan tevékenységet, amit a hivatal vizsgál.
Megfelelő támogatással ez az engedetlenség vezethetne el a rendszer megbuktatásához.
Ettől egy lépésre van annak kimondása, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal, mint az Orbán-rendszer ideológiájának erős vára, nem elkülönülten alkotmányellenes, hanem az egész rendszer az. Az Amerikai Népszava – a kor divatjának megfelelő kifejezéssel élve – 14 éve ezt sürgeti, és ennek alapján hirdeti a polgári engedetlenséget és a bojkottot.
Ennek jelentősége sokkal nagyobb annál, mint amennyire az ügy senkit nem érdekel, mert az Orbán-rendszernek el kell döntenie, hogy meghátrál vagy szankcionálja az engedetlen szerkesztőséget és a jogvédő szervezetet. Ennek pedig hatalmas következményei lehetnek, ha az Átlátszó és a Transparency kitart, s ehhez kellene nekik civil támogatás.
Az Orbán-rendszer megroppantásának ugyanis ez lenne az egyetlen módja, nem pedig az előre elcsalt választásokban való reménykedés. Az engedelmesség felmondásával a NER csapdába került. Ha meghátrál, elveszíti a tekintélyét és legfontosabb szervezete kapitulál, amit nem engedhetnek meg. Ha bekeményít, konfrontációt idézhet elő, amibe belebukik.
A helyzet azt veszélyezteti, hogy a rendszernek színt kell vallania. Márpedig ez a rendszer addig él, amíg fenn tudja tartani a demokrácia hamis látszatát. Az engedetlenség lényege, hogy Orbán ezt a nyíltan fasiszta diktatórikus intézkedést nem tudja a demokrácia hamis látszatába csomagolni. Pedig ez a rezsim fő műve, ezen dolgoznak minden nap.
Ezért Orbánnak hatalmas pávatáncba kell kezdenie, hogy elkenje az ügyet, mintha semmi nem történt volna, és elkerülje mindkét alternatívát. Ezért kellene falhoz állítani, nyomás alá helyezni, és kikényszeríteni a kapitulációt vagy a nyílt konfrontációt, amely lerántaná a leplet a rendszerről, és megmutatná a látszat mögött a valóságot. Ez indíthatna el valamit.
Arra nem lehet számítani, hogy a „Tisza Párt” néven aktivizálódott tömeg és az 1,3 millió szavazó majd az Átlátszó és a Transparency mögé áll, mert akkor nem Magyar Péter lenne a középpontban, hanem ők. Ez pedig megengedhetetlen, mert a messiásmozgalom lényege Magyar Péter istenítése, diktatórikus hatalomba ültetése és a maradék pénz megszerzése.
Pedig ehhez kellene a társadalmi támogatás a tizennégyévező nagyszájúak részéről, akik 14 éve nem csinálnak semmit, csak másokra mutogatnak, és egyre rosszabb álmessiásokat várnak. Az Átlátszó valódi független újság, nem szórakoztatóipari termék, mint a 444, a Telex, a hozzájuk züllő HVG, 24.hu és társaik. A Transparency sem egy „tiszás” sóhivatal.
Az ütközőzóna pedig a NER lelke. Ez a rendszer megdöntéséhez vezető első lépés lehetne, amelyet a magát függetlennek nevező sajtónak, a „Tisza Pártnak” nevezett Magyar Péter oldalán csápoló ellenzékieknek minden erejükkel támogatniuk kellene, mert ez a polgári engedetlenség a rendszer szívébe mártja a kést. Ha elbuknak, a diktatúra megerősödik.
Semmi ok nincs a 2026-os választásokra várni, ahol már be van készítve a kétharmados vereség, legyen bárki a messiás. Ez a rendszer 14 éve törvénytelen, azonnal követelni kell a megszüntetését, és amikor már a nyílt diktatúra szervezetei kezdenek el működni, akkor a polgári engedetlenséggel, az engedelmesség felmondásával ellene kell állni.
Ez vezethetne el az Orbán-rendszerrel szembeni nyílt, de békés, tömeges lázadáshoz. A polgári engedetlenség békés eszköze a rendszer megdöntésének. Akik a választásokban bíznak, és arra várnak, valójában nem jutottak el a rendszertől való megszabaduláshoz, nem akarnak tenni érte semmit. Ez az ellenzékiek 14 éve tartó magatartásának folytatása.
Ezért nem kellene hazudozni az ellenzéki pártokról, nem kellene gyurcsányozni, mert az esetből látszik, hogy a hisztérikus szövegek ellenére („már nem bírjuk tovább”) az Orbánt elutasító embereknél még messze nem telt be a pohár, és a minimális szolidaritásra sem képesek azokkal, akiket el akar taposni a hatalom, és ellenállnak. De így van ez 14 éve.
A kamu szórakoztatóipari média, a 444, a Telex és társai csak visszafogottan támogatják az engedetlenkedőket, pedig a fűnyíró őket is veszélyezteti, nem veszik fel a kesztyűt és nem konfrontálódnak keményen a diktatúrával, csak úgy, ahogy szoktak. Pedig a kegyelmi ügy és a közveszélyes Magyar Péter felfuttatásában megmutatták, hogy képesek lennének erre.
Ezt is fel lehetne úgy építeni, mint egy fideszes szélhámos pszichopatát, csak nem alkalmas az általuk gyűlölt ellenzéki pártokkal szembeni támadásra, akkor pedig minek. Emellett azt remélik, hogy ha lapítanak, akkor ők megúszhatják. De az ellenzéki pártok sem ismerik fel, hogy nekik keményen ki kellene állniuk az Átlátszó és a Transparency mellett.
Így szalámiznak le mindenkit ezek a fasiszták, és így szalaszt el minden esélyt az ország, s esik egyre mélyebb csapdába. Semmi meglepő nincs benne, ezt csinálják 14 éve. Állítólag az örödggel is hajlandóak összefogni, ezt meg is tették sokan, ettől árad a Tisza, és viszi a sok szennyet magával, de a jók mellett nem képesek kiállni, azok mehetnek a levesbe.
Mint a többiek, a CEU, az SZFE, a Népszabadság, Iványi Gábor, s még sokan mások, akiket már el is felejtettek a boldog reménykedők.
