Az Európai Unió és a NATO vezetői, Brüsszel és Washington, melegen üdvözölte a szuverén magyar diplomácia teljesítményét, ahogy az ellenség háta mögé kerülve egy héten belül Moszkvában és Pekingben tárgyal Magyarország külügyminisztere és miniszterelnöke. Csak sajnálni tudják, hogy a béketábor tagjai közül kimaradt Észak-Korea meglátogatása.
Az Európai Unió nagyra értékeli a szövetségi hűséget és lojalitást, amit ezek a látogatások kifejeznek, mindennél jobban bizonyítva Magyarország elkötelezettségét a transzatlanti- és európai közösséggel, a demokratikus szabad világgal szemben. Az EU és a NATO árulókat sejt azon országok között, amelyek nem képesek fenntartani a párbeszédet az ellenséggel.
Brüsszelben és Washingtonban úgy gondolkodnak, hogy ha a magyarok ennyire jó barátai az ellenségeiknek, mekkora barátai lehetnek az EU és a NATO közösségének, amelynek a tagjai. Különösen hasznosnak tartják, hogy Orbán megtárgyalhatja Svédország NATO-csatlakozásának ügyét Putyinnal, és engedélyt kérhet tőle arra, hogy Magyarország ún. „parlamentje” megszavazza a csatlakozást.
Orbán Viktor példamutató bölcsességről tett tanúbizonyságot, hogy megkímélve európai és amerikai szövetségeseinek titkosszolgálatait, ő maga adja át az EU és a NATO titkait az ellenségnek, ezért nem kell a szivárogtatók után nyomozni. Orbán megtéveszti Putyint, aki azt hiszi, hogy Orbánon keresztül vétózza az EU és a NATO döntéseit, mert ez a szuverén magyar állam szabad akarata minden telefon után, amely úgy végződik, hogy „Da”.
Brüsszelben és Washingtonban az első reakciók úgy hangzottak, hogy „basszuk ki” végre ezt a „Gecit”, de a józan hangok kerekedtek felül, miszerint még mindig jobb, ha Orbán itt van közöttünk, mintha az oroszok kezelnék egy hét múlva a hegyeshalmi határátkelőhely sorompóját, amit orosz tankok vennének körül. Az a szabatos diplomáciai megfogalmazás született, hogy „üdvözöljük az árulását, és hagyjuk, hogy belefulladjon saját szarába”.
Ebben maradtak. „Hagyjuk, hogy kinyírja saját magát”, így reagáltak a szövetségesek, és ebbéli örömükben küldtek üdvözlő táviratot a szuverénnek, aki a saját sírját ássa.
